Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-46

308 46. országos ülés 1910 november 28-án, hétfőn. többsége nem lelkesedik annyira Maylender t. barátomért'.. . Maylender Mihály: Egy cseppet sem! Gr. Batthyány Tivadar: ... mint Zanelláért. Ez izlés dolga, de azt hiszem, sem törvénybe, sem statútumba, sem semmi egyébbe nem ütközik az, hogy a többség e mellé vagy a mellé a jogos álláspont mellé sorakozik-e. Tudom azt, hogy kiütött egy konfliktus a városi képviselőtestület és a kormány közt, a mely a körül fordult meg, hogy a városi képviselőtestület rendezte a városi tisztviselők fizetését és erre vonatkozó határozatának végrehajtását a kormány felfüggesztette. Hogy miért tette, miért nem, nem kutatom ; a tény az, hogy a fiumeiek felfedezték az Andrássy-féle alkotmányvédő törvényt és annak egyik szakasza alapján felebbeztek a közigazgatási bírósághoz. A kérdés most a közigazgatási bíróság pártatlan Ítélete alá van bocsátva. Tudtommal egyéb nagy kérdések, a melyek ott zűrzavarra vagy akármire okot adtak volna, nincsenek. Kineveznek most uj kormányzót és az uj kormányzó installácziójáról megjelenik egy félhivatalos kommüniké. Ebben azt mondják, hogy igaz. hogy a régi tradicziók szerint a kormányzó el szokott menni installácziój a alkalmából a rappresentanzába, a mi nagy szolemnitások közt történt, azonban ezt most elhagyják, igy mondja a félhivatalos közlemény. A kormányzó ur el fog menni az ünnepi Tedeumra és azután saját palotájában fogja a hatóságok és egyéb küldöttségek tisztelgését fogadni. Azt mondja a kommüniké, hogy hiszen a kormányzónak ez a bevonulása a rappresentanzába, ez a székfoglalás tulaj donképen csak azért volt, mert régebben a kormányzókat személyesen nem ismerték, és igy ez afféle ismerkedési estély lett volna. De én máskép tudom ezt a dolgot. Azt tudom, hogy Magyarországnak egy igen exponált pontjára, az állam méltóságának és erejének demonstrálására egy nagyon előkelő, nagy nimbuszszal körülvett állást szerveztek, a mely állás viselője, valahányszor újonnan kineveztetvén, Fiúméba jött, első kötelességének tartotta, hogy az állam dignitásának és eTejének képviselete mellett meghajtsa Fiume autonóm jogai előtt az állam zászlaját, és az autonómia ezen elismerésének domonstrálásaként igenis székfoglalót tartott és kifejtette programmját maga a városi képviselőtestület előtt. Ha most az igen t. kormány ugy látja, hogy ezen 40 éves gyakorlaton túl kell tennie magát, ha az igen t. kormány most egyszerűen azt hiszi, hogy a rapprezentanezát, tehát azt az autonóm testületet, a mely Fiume autonóm jogainak letéteményese, mellőzheti, mert s, kormányzó és azok az urak ugy is ismerik egymást: ezt én Fiume polgárságára és autonómiájára nézve oly sérelemnek tartom, a mely elég fontos arra, hogy itt szóbahozassék és hogy óva intsem az igen t. kormányt, hogy ne keressen Fiúméval is konfliktust. Elég baja van ennek az országnak ; elég lesz az igen t. kormánynak a marostordai állapotok rendezése. (Derültség halfelól. Mozgás a jobboldalon.) Ne keressen magának Fiumében egy ujabb Maros-Tordát, mert az még veszedelmesebb minden tekintetben, mint ez az exponált erdélyi vármegye. A t. ház kegyes engedelmével (Halljuk! Halljuk!) áttérek most a kormány pénzügyi politikájának taglalására és előre is jelzem, hogy e téren kíváncsiságom mérhetetlenül nagy az iránt, hogy a készfizetések dolga hogy áll. Utóvégre is azt hiszem, hogy eléggé türtőztettük magunkat, ha november 28-ikáig vártunk a felvilágosításra a tekintetben, hogy a készfizetések kérdése a bankügygyei kapcsolatosan miként nyert megoldást, akkor, midőn mindössze 33 napunk van arra, hogy a költségvetési provizóriumon kívül még a bank és a készfizetések kérdését is a törvényhozás összes retortáin át végigtárgyaljuk és elintézzük. Előzetesen legyen szabad utalnom arra a közismert tényre, hogy a t. kormány elhatározta és ezt a ministerelnök ur már programmbeszédében — természetesen a kellő diplomácziai óvatossággal — jelezte is, hogy Magyarország belső ügyei terén a koplalás, a végső takarékosság a jelszó. Tudom, hogy az igen t. pénzügyminister ur nem szereti, ha ezt elmondjuk ; ezek azonban olyan tények, a melyeket letagadni nem lehet. Mert az, hogy az igen t. pénzügyminister ur az üzemi kiadásokat bőségesen emeli, nem jelenti azt. hogy azok a társadalmi igények, azok a közigazgatási, közgazdasági és kulturális igények kielégítést nyernek. Ez csak azt jelenti, hogy az igen t. pénzügyminister ur mint igazán elsőrangú finánczzseni, igenis ád ott, a hol rögtön visszakapja készpénzben, kamatostul azt, a mit adott, ellenben a hol csak idővel és közvetve kapná vissza, ott szűkmarkuskodik és takarékeskodik a végletekig. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Tény az, t. ház, hogy a koplalás a jelszó az egész vonalon. Idebent ki méltóztatnak vasalni a legutolsó fillért is ebből a nemzetből, de nem a nemzet belső megerősödésének czéljaira. (Ugy van / ügy van ! a, baloldalon.) Egyrészt a rendelkezésre álló jövedelmeket, másrészt az uj monopóliumok révén szerzendő összegeket a maguk egészében a véderő fejlesztésére szándékoznak forditani. Hogy nem hasból beszélek, mutatja az 1911. évi költségvetés, mert eltekintve az üzemi beruházásoktól, olyan csekélyek a többkiadások, és igy a belső reformok terén olyan sivár a költségvetés képe, hogy itt igazán haladásról, a szocziális jólét előmozdításáról vagy közgazdasági életünk fellendítéséről komolyan beszélni nem lehet. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Lesz alkalmunk ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni. Én a kormány pénzügyi tervei közül csakis a monopóliumokra nézve óhajtom álláspontomat röviden kifejteni. Különválasztom a földgáz ügyének rendezését, a mely uj energia, s ez uj energiának szabályozása tárgyában a törvényhozásnak intézkednie kell. Beszélünk majd erről,