Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-45

ovember 26-án, szombaton. 284 45. országos ülés 1910 m már alig van valamire való ügyvéd, a ki a birói bölcs méltánylásra bizná a maga költségeinek el­intézését. Tehát a békéltetési tárgyaláson való megjelenés vagy meg nem jelenés az ügyvédi költsé­gek szempontjából merőben teljesen irreleváns. A legtöbb ügyvédnek nagyon kényelmes lesz, ha nem kell megjelennie, mert tényleg ugy áll a dolog, hogy valamire való ügyvéd nem szeret ott meg­jelenni, a hol csak puszta jelenlét a funkcziója és nem szeret bizonyos jelenetek tamija lenni. Az ügyvédi kényelem szempontjából tehát feltétlenül nagyon jó lesz, ha a békéltetési tárgya­lásokon nem kell megjelenni, a hol a legtöbb ügy­véd ugy sem jelent meg soha maga, hanem elkül­dötte maga helyett csinosabb vagy fiatalabb segéd­jét. Ismétlem, tehát, a kényelem szempontjából ez legkevésbbé sem volna kellemetlen. Azonban az ügyvédi karral szemben mindenesetre méltatlan­ságot jelent az, ha a fél akarata ellenére is kizáar­tik a békéltetésből. A mi azt illeti, a mit az igen t. igazsägügy­minister ur hozott fel, hogy ott a házasságnak oly intim részletei tárgyaltainak, hogy az ügyvéd jelenléte e miatt szükségtelen, hát a házasság ezen intimebb részleteit én mint ügyvéd mindig előbb tudom meg, mint a békéltető biró, (Ugy van ! jobbjelöl.) megtudom akkor, mikor nálam a fél megjelenik . . . Székely Ferencz igazságiigymimster: Az egyik ! VázsOfiyi Vilmos : . . . a ki igen jó informá­ezióval szolgál és minden esetre többet is tudok meg arról, mint a mennyit a békéltető biró meg­tud. A békéltető biró vezeti azt a tárgyalást, az ügyvéd jelenléte őt ebben az irányban nem feszé­lyezi, az ügyvédnek ebben semmiféle ingerencziája nincs. Én nem az ügyvéd jelentősége szempontjából, nem is az u. n. ügyvédi költségek szempontjából, mint azt Sághy képviselőtársam beállította, hanem egyszerűen azon szempontból, hogy én ezen kizá­rásban igenis az ügyvédi kar dehonesztálását (Zaj jobbfelől.) olyan szinben való feltüntetését látom, mintha az ő jelenléte ott zavarólag vagy bénitólag hatna és az ő működése az igazságszol­gáltatást bármiféle fázisában, akár a békéltetés­ben is alterálná : az igazságügyi bizottság szövegét fogadom el és a módositást ellenzem. (Helyes­lések.) Zlinszky István Jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza : T. képviselőház ! Kegyesked­jenek megengedni, hogy én, a ki kívül állok a kari érdekeknek, mindenesetre szép, nemes köte­lékén, gyakorlati tapasztalataim eredményekép­pen a t. ház előtt pár szót elmondani bátorkodjam. A mi az ügyvédi kar dehonesztálás! kérdését illeti a jelen törvényjavaslatban, azt elintézték ott, a mikor a házasságvédői intézmény megszün­tetését azzal indokolták, hogy az ügyvédi kar nem teljesítette kötelességét. Akkor a t. ügyvéd urak, habár eléggé aposztrofálva voltak, nem jelentek meg, hogy ezt az ügyet megvédelmezzék. Hát ne legyen tájékozatlan a t. képviselőház ebben a kérdésben, a mikor dönt. A tényállás az, hogy ha váló felek vannak, a kik nem akarnak békülni, a kik komoly válási szándékkal vannak eltelve, azok egj r szerűen nem mennek el a békél­tetésre. Egy hang (a balhözéfen) : A felperesnek köte­lessége ! Polónyi Géza: Az egyik fél, a felperes, a ki a válást akarja, az elmegy. Tehát, t. képviselőház, ne azokról az esetekről beszéljenek a t. ügyvéd urak. a mikor a felek úgysem akarnak kibékülni, hanem azokról az ese­tekről méltóztassanak beszélni, a mikor mind a két félben megvan az a szándék, hogy a házassági együttélést újra felvegyék. És erre az esetre van nekem, t. ház, rövid két megjegyzésem. Az első elvi szempontból. Hát a házassági eljárást nem méltóztatik nyomozati eljárásnak deklarálni és ismerni ? Nem nyomozati eljárás ez ? Kivételes nyomozati eljárás a többi eljárásokkal szemben. Es már most tessék nekem a t. kartársak­nak megmondani, hogy nyomozati eljárás során hol van meg Magyarországon- az a princzipium, hogy a fiskálisok jelen legyenek ! A nyomozati eljá­rás elvi szempontjából lehet kriminális eljárási akcziót indítani; de a mikor csakugyan nyomozati eljárást folytatunk a házassági pereknél, a nyomo­zatot megtörni az által, hogy ezen nyomozati cselekménynél, a mely kétségtelenül a legnyomo­zatibb &7. egész házassági per folyamán, ügyvéd legyen ott, ezt abszoiute nem látom szükségesnek. A biró a házassági per során az ő igazi nyomo­zatát a békéltetéskor végzi el. Ha van biró, a ki feladata magaslatán áll, az behatol a felek lelkü­letébe és ott kísérli meg, hogy a feleket összehozza. En nem mondhatok mást, t. ház : ha az ügyvéd ott csak jelen van, — egyébről én nem szólok — annak sok értelme ugy sem volna, mert hiszen ha az ügyvéd befolyásolni akarja felét, hogy ne béküljön ki, azt otthon is el tudja intézni: egyszerűen azt mondja a felének, hogy ne tessék oda elmenni. De, t. képviselőház, a gyakorlati életből me­rített példákból mondhatom, hagy az a fél, a ki az írásbeli tényállást ügyvédjének annak idején elő­adta, hogy milyen engesztelhetetlen gyűlölettel gyűlöli — régi kifejezés szerint — ellenfelét, az bensejében nagyon jól tudja, hogy esetleg más körülmények okozzák nála azt, hogy a házasságot ő felbontsa. De ha szive mélyén mégis vonzalmat érez a kibékülésre, annak nehezére esik és feszé­lyezve van, hogyha az ügyvéd jelenlétében kell más vallomást tennie, mint a minőt az Írásbeli tényállásban annak idején előadott. Ennek múltja van, t. képviselőház. A t. ügyvédek sokszor tettek az ellen kifogást, hogy Budapesten pl. ugy praktizáltak, hogy a bé­kéltetési eljárást hosszú időn át ügyvédek nélkül tartották meg. És ez természetes is. Ez a békél­tetési eljárással és annak igazi jellegével ellenkező dolog. Épen azért a magam részéről jó lélekkel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom