Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-45

45. országos ülés Í9Í0 november 26-án. szombaton. 281 Egyáltalában nem szükséges a bókéltetés al­kalmával a felek képviselőinek jelen lenniök; ott semmiféle szerepök nincs. A békéltetés körül csak a felelmek és a bírónak van szerepe ; idegen sze­mélyeknek jelenléte, legyenek azok akár rokonok, akár a felek képviselői, csak feszélyezőleg hathat nem is annyira a biróra, mint inkább magukra a felekre. Pető Sándor: Dehogy! Dehogy! Sághy Gyula : Erre nézve egy nagyon ekklatáns példával szolgálhatok a gyakorlati életből. Mél­tóztassék csak meghallgatni és megczáfolni. Épen nemrégiben történt egyik képviselőtársunk hasonló esete és ha még ilyen intelligens egyént is feszé­lyezett hasonló helyzetben az ügyvéd jelenléte, akkor azt hiszem, hogy a kevésbbé intelligenseket még inkább feszélyezi. Azt mondta nekem t. képviselőtársam, — remélhetőleg megbocsát nekem azért, hogy elmondom ezt a név megem­lítése nélkül; most folyt le ebben az évben a váló­pere — hogy ha. ők nem az ügyvédeikkel együtt, hanem maguk jelentek volna meg a- biró előtt, akkor, a minő barátságos érzelmekkel voltak kü­lönben egymás iránt, feltétlenül megbékültek volna. Épen az ügyvédek jelenléte, a kikkel szem­ben már nyilatkozatokat tettek, feszélyezte őket, és igy a házasságuk, a melyet különben nem bon­tottak volna fel, felbontatott, minthogy a békél­tetés nem sikerült. (Mozgás balfelől.) A gyakorlati élet leginkább igazolja azt, hogy a békéltetéskor semmiféle idegen személy jelen­léte nem szükséges. Méltóztassék megmondani, hogy miért kellene az ügyvédnek jelen lennie. Neki ott szerepe, beleszólása, beavatkozása nincs. Tehát csak azért menjen oda, hogy ott asszisztáljon és feszélyezze a feleket, midőn a biró a lelkükre be­szél í (Mozgás balfelől.) Más jelentősége a meg­jelenésének nincs, mint legfeljebb az, hogy egygyel több megjelenés révén valamivel több költséget fog felszámítani. Azt az indokot sem tartom megfelelőnek, a melyet felhozni hallottam, hogy akkor a nő nem fog egykönnyen elmenni a biróhoz a békél­tetésre, ha őt ügyvédje oda el nem kisérheti. Bocsánatot kérek, ha egyszer meg van idézve az a válni akaró nő, akkor más kisérőt is választhat a biró ajtajáig magának, ha nem akar odáig egye­dül menni, az ajtón belül pedig semmiféle kísérőre sincs szüksége, mert ott épen az szükséges, hogy a biró egészen közvetlenül, minden más szeméfy­nek feszélyező jelenléte nélkül eszközölhesse a békéltetést. Azért részemről azon indítványt vagyok bátor tenni, hogy ezen szavak : »és kép­viselőikéi hagyassanak ki a szövegből. . Elnök : Szólásra következik ? Rudnyánszky György jegyző: Darvai Fülöp ! 1 Darvai Füiöp: T. képviselőház ! Semmiféle kicsinyes szempont, sem kari, sem érdekszempont nem vezérel, midőn ezen látszólag jelentéktelen módosítási indítványhoz hozzá kívánok szólni. Bár nagyon diszharmónikusan ütötte meg a füle­met az előttem szóló igen t. képviselő urnak az KEPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. n. KÖTET. indokolása, mely az ügyvédnek a békéltetésen való jelenlétét tisztán abból a szempontból ítéli meg, vájjon az ügyvéd valamivel többet vagy kevesebbet fog-e felszámítani, de e diszharmónia daczára is szeretnék ebben a kérdésben valamivel a földszinti nívó felé emelkedni. (Halljuk I Halljuk!) Én a kodifikátori rendelkezésekben szeretem a következetességet, az institucziókban szeretem az alapDSságot. Ha a perrendtartási javaslatnak 645. §-a megállapít egy institucziót, a békéltetést, megadja annak a formaszerű kellékeit, akkor a dolog természete szerint annak, ugy a mint bele van illesztve, lényeges jelentősége van a perben. Én a békéltetést megtartani kívánom, a békéltetésből erkölcsi, etikai jelentőségű eredményeket vonok le a házassági perre vonatkozólag. Meg vagyok győződve, hogy ugy a mint a g3^akorlatban volt, ímmel-ámmal odadobott néhány békéltető szó nem lesz semmi hatással és semmi értékkel; de ha egy kodifikatórius munka keretében oda van állítva az instituczió lényege, rneg vagyok arról győződve, hogy az élet meg fogja azt érlelni és a birót reá fogja vezetni arra a hivatásra, arra a kötelességre, hogy ennek a békéltetésnek jelentős akczióját hogyan vezesse. Már pedig, ha ez az instituczió létezik, akkor a dolog természete azt kívánja, hogy annak a félnek, a ki a békéltetéstől hatást vár, a ki egymagában jelenik ott meg, oldala mel­lett legyen valaki, a ki őt nemcsak tanácscsal, hanem lelkének meggyőződésével is bizonyos te­kintetben irányítsa. A szóban forgó 646. §. az ügyvédek részére az igazságügyi bizottság fogalmazása szerint egy fakultatív jogot állapit meg. Sajátszerű körül­mény, hogy akkor, a mikor a házassági pernek, mondjuk szentélyébe, mondjuk az aícove nuptial titkaiba bevezetjük e helyen az igazságszolgáltatás uj orgánumát, az ügyészséget, akkor ugyanezen igazságszolgáltatási akczióból kirekesztjük azt, a ki az igazságszolgáltatásnak tényezője : az ügyvédet. (Helyeslés.) Azt mondja az eredeti javaslat indoko­lása, hogy az ügyvédnek befolyása végzetes lehet arra a békéltetésre, azt mondja — talán vala­mivel szebben és alaposabban, mint Sághy Gyula képviselő ur mondotta, — hogy hiszen annak az ügyvédnek egy pillantása, kezének egy legyintése elegendő lesz arra, hogy a feleket szándékaiktól eltántorítsa. Méltóztassék megengedni nekem, a régi ügyvédnek, hogy ebben a pillanatban egy kis czezurát vonjak meg az ügyvéd-mesterember között és az ügyvédi hivatás között. Az ügyvéd mesterember ellen, mindenféle vélt vagy látszólagos visszaélésekkel szemben a perrendtartás gyakorolja vagy gyakoroltatja mind­azokat a jogokat, a melyek az ügyvéd tevékeny­ségét úgyszólván megakasztják, nyilvános kontrol alá helyezik. Én nem akarok arról beszélni, hogy itt van a felülvizsgálati konokság, itt van a hazu­dozási paragrafus, itt van a fegyelmi jognak min­den árnyoldala és minden veszedelme, a mely az I ügyvédi kinövésekre, az ügyvédi lelketlenségekre ' rásuhintja a kalapácsot. De akkor, a mikor az 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom