Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-45

276 í5. országos ülés 1910 no telenittessék ; és érdekelve van az állam abban is, , hogy egy, a törvény szerint fel nem bontható házasság fel ne bontassák. h ; Mindezek a közérdeknek, hogy ugy mondjam, egy közös törzsnek, egy közös fának az ágai ; mindezek abból az egységes gondolatból fakadnak, hogy a házasság alapja a törvényes családnak, és hogy a családnak állami jelentősége van. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Elismeri a házasságnak ezen közérdekű vonatkozásait a házassági törvény is ; vörös fonálként húzódik rajta végig ez az eszme ; elismeri ezt a javaslat is, a mikor külön házassági eljárást létesít, és a midőn ebben az eljárásban több irányban az officzialitás elvét juttatja érvényre. El van ez ismerve az eddigi jogban is, a hol a házasságvédő intézménye, továbbá azelőtt a házassági pereknek hivatalból való felterjesztése a legfőbb biróságig a közérdek szempontjából volt behozva. T. ház ! Ez a közérdek védelemre szorul. Az a kérdés, mi által védjük meg ? Nézetem szerint a házassági törvény szellemében cselekszünk, ha a közérdek védelmére a kir. ügyészt állitjnk oda. A házassági törvény bizonyos vonalkázásokban már az ügyésznek szerepet ad, bevonja őt a közérdek védelmének körébe ; nevezetesen megadja neki a jogot, hogy semmiségi perben mint felperes felléphessen, és egy esetben, fejletlen kor miatt, a házasságot megtámadhassa. Hogy a házassági törvény egyébként az ügyészt nem vonja be a házassági perbe, ez természetes, mert a házasági törvénybe csak az tartozott, hogy megállapittassék, ki van jogositva a házassági semmiségi pert megindítani, kinek van joga megtámadni a házasságot, és ezt szabályozza az egész vonalon. Ellenben azt, hogy kinek van joga a perben részt venni, ezt a perjogi kérdést nem akarja a házassági törvény szabályozni. En azt hiszem, hogy a házassági törvény szellemében minden irányban a kir. ügyészre kell bíznunk. A mint bátor voltam említeni, az a közérdek, a mely a házassági jogban több irányban mutatkozik, ugy fogható fel, mint egy közös törzs kifolyása, ezek egy közös fának az ágai. Igen helytelen gazdálkodás volna az, ha a fa egyes ágainak gondozását más, másokét ismét más kertészre biznók; különös, anomál dolog volna az, hogy a házassági semmiségi perben a felperességi jogot a közérdekben megadjuk a kir. ügyésznek, ellenben ha más indítja meg a semmiségi pert, akkor a közérdek védelmét már ne reá bizzuk, hanem bizzuk a házasságvédőre. Különös dolog volna az, hogy a házassági semmiségi perben felruházzuk az ügyészt a közbelépési joggal, ellenben a megtámadási perben nem. Hiszen a megtámadási és az érvénytelenségi per csak egy jogi hajszállal — hogy ugy mondjam — különbözik a semmiségi pertől. És magánál a felbontási pernél is lényegileg ugyanaz a közérdek szerepel, ugyanannak a védelemnek is kell tehát szerepelnie. Már most azt mondják, hogy az ügyész nem alkalmas közeg, az ügyész közvádló, annak wember 26-án, szombaton. , szerepe ellenszenves. Hát bocsánatot kérek, az ügyészség nem ugy volt kontemplálva. Méltóztassék megnézni az 1871 : XXXIIÍ. törvényczikket, a mely az ügyészi szervezetet felállítja és szabályozza. Mindjárt az első szakaszban azt mondja, hogy az állami közérdeket az igazságszolgáltatásban a kir. ügyészség képviseli. Igaz, hozzáteszi, hogy a törvényben említett ügyekben; igaz, hogy ilyeneknél a törvényben csak a bűnvádi, fegyelmi és a börtönfelügyeletí ügyek vannak emlitve; de ugyanez a törvény gondol a polgári ügyekre is állami érdek szempontjából. Ez kitűnik egyrészt épen az első szakasznak e szavaiból, hogy az állam közérdekének általában az igazságszolgáltatásban való képviselete az ügyészségre bizatik ; de különösen abból a szakaszból tűnik ki, a mely a koronaügyészi állás betöltését a szóbeli bűnvádi és polgári eljárástól teszi függővé. A mi üg}^észségünk tehát eredetileg ugy volt kontemplálva, hogy polgári ügyekben is szerepelhessen, mint az állami közérdek képviselője, és az ügyész teljesen alkalmas is erre. Azt méltóztatott mondani egyik t. képviselőtársamnak, hogy az ügyész mindig a vádat képviseli, mindig a terhelt terhére szerepel. Bocsánatot kérek, ez az üg3^észnek még a bűnvádi eljárásban sem helyesen felfogott tevékenysége, és nem igy van kontemplálva az ügyész szerepe. Az ügyésznek a törvényt kell megvédenie a vádlott javára is ; igy szól az utasitás is, a mely az ügyészségnek ki van adva. Azt mondják, hogy az ügyészség, ha betekintheti az iratokat, szimatolni fogja a büntetendő cselekményeket. Bocsánatot kérek', ma is betekintheti az iratokat, mert ha az ügyészségnek felebbezési joga van, habár csak a hatáskör kérdésében, ha az ítélet vele közöltetik : nyilvánvaló, hogy be is tekintheti az iratokat, mert enélkül nem ismeri a tényállást és nem felebbczhet. Ha pedig betekinthet, akkor ott, ha jónak látja, szimatolhat és megindíthatja a bűnvádi eljárást, (Mozgás a baloldalon.) ha van oka, hivatalból eljárni. De nem is szükséges ennyire menni. Hiszen a bíróságnak hivatalos feljelentési kötelessége van, ha hivatalból üldözendő büntetendő cselekményt lát feníorogni, kötelessége, hogy ezt feljelentse és az ügyészséghez áttegye. Ez tehát nem argumentum. Azt mondják, hogy az ügyész késleltetni fogja az eljárást, minden esetben köteles lesz indítványokat tenni, bizonyítékokat felhozni és felebbezni. Bocsánatot kérek, ez nem áll. Az ügyészség csak íelebbezhet, indítványt tehet stb. Teheti ezt és kötelessége is tenni, valahányszor közérdekből szükséges, de nem szabad tennie, ha közérdekből erre nem forog fenn szükség. Ott van, azt mondják, a bíróság és az officzialitás elve, ez eléggé megvédi a közérdeket. Bocsánatot kérek, eddig sem tartottuk azt ezekkel a közérdeket eléggé megvédettnek és ezért a házasságvédőt állítottuk oda. És ha igaz is, hogy a bíróság nagyrészt megvédi a közérdeket, mégis az ügyészi képviseletre szükség lehet, mert a bíróság rosszul