Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-33

22 33. országos ülés 1910 október 5-én, szerdán. mellett élvezte a gazdasági előnyöket, szóval a kormány lojális eljárást akart tanúsítani. Történt azonban egy más dolog is. A Roth­sehild-csoportot nem a megelőző magyar kormány, hanem köztudomás szerint az osztrák kormány zárta ki az ország hitelműveleteiből. Méltóztatik tudni, hogy az utolsó osztrák kölcsön, a mikor a 170 millió koronás deficzitet bemutatták, egye­nesen azzal a nyilt tendencziával jött létre, egye­nesen azzal a nyilt szándékkal, hogy a Rothschild­esojjort abból kizárassék, ugy hogy aláirásra se bocsátották. Csodálom, hogy e kizárási tény daczára nem az osztrák kormány fejét vakarják, hanem az előző koalicziós kormányt vádolják azokkal a dolgokkal, a melyek nyilvánvaló kép­telenségek. A mi azonban engem jobban érdekel, az a következő dolog. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Azt mondja a kormánypárt vezérszónoka, hogy mégis csak gyalázat, hogy oly viszonyokat terem­tett a koaliczió, hogy az a pénzcsoport, a mely ezelőtt Magyarország hiteligényeit kiszolgálta, nem volt most abban a helyzetben, hogy az uj kölcsönre nézve csak ajánlatot is tegyen. Ezzel szemben meg kell állapitanom, hogy abban az intervjuban, a melyet Khuen-Héderváry ministerelnök ur téte­tett közzé, kategoricze meg van mondva a két következő tény : Az első az, hogy állítólag az a pénzcsoport, a mely eddig Magyarország hiteligé­nyeit kiszolgálta, maga tett propozicziót a hitel­műveletnek franczia tőke bevonásával való létesí­tésére, és a másik tény, a mit konstatálnom kell ugyanezen intervjuból — a szószerinti felolvasást talán méltóztatnak elengedni — az, hogy Khuen­Héderváry ministerelnök ur két dolgot jelent ki ezenkívül, a mi engem t. i. érdekel: az egyik az, hogy maga a mostani kormány készen találta a kölcsön felvételére vonatkozó előkészületeket és azt ő leltári kedvezmény nélkül vette át, de ki­jelenti, hogy ő és az ő kormánya e kölcsönügyben, mióta kormanyon van, egy árva lépést sem tett és senkivel nem tárgyalt, sőt kijelenti, hogy kor­mányra jutásának első idejében már, a mint e kölcsönről tudomást szerzett, a német birodalmi diplomácziával való érintkezésekor ünnepélyesen kijelentette, hogy Magyarországnak eszeágában sincs mellékugrásokat csinálni — Seitensprünge, a mint ő mondja — és eszeágában sincs idegen tőkéhez fordulni az olyan jó emberekkel szemben, a kik eddig is szívesek voltak irányunkban, érti a Eothschild-csoportot. (Az elnöki székei, Návay Lajos alelnök foglalja el.) Ebből tényként kell megállapítanunk, hogy ha ez való, — a mint valónak kell hinnem — akkor az a kérdés merül fel, hogy ha a mostani kormány a franczia tőke igénybevételére egy árva lépést sem tett, hogyan merülhetett fel azután az a rettenetes vád, hogy politikai okokból hiúsult meg ez a kölcsön később, és hogyan merülhet fel az a gyanú, hogy az a pénzcsoport nem volt abban a helyzetben, hogy Magyarország hitel­igényeire nézve Ígéretet tegyen, holott maga ez a pénzcsoport, annak vezetője járt el ennél a dolognál és így neki módjában lett volna azt a kölcsönigéretet, a mit annak idején Parisban pusszirozott, most, mikor az uj kormány jött, Budapesten pusszirozni, mert hiszen a Rothschild­csoport azt is meg tudja könnyen csinálni, hogy Parisban a triple-entente-nak, Berlinben és Bécs­ben pedig a hármas-szövetségnek a hive. Mindezek tényként állapítják meg azt, hogy itt a német birodalmi diplomáczia már a kor­mányralépés idején beavatkozott ezen dologba, és ezt a Khuen-Héderváry ministerelnök ur intervjujának szószerinti tartalma különösen meg­erősíti. És itt kezdődik a dolognak politikai része. Mert lehet nekünk a hármasszövetségről bármiféle felfogásunk, — tisztelem mindenkiét, nekem is megvan a magamé — azonban tényekre utalok, a melyek egyrészt az ilyen természeti kirohanásoknak, melyek nemzetek ellen irányul­nak, a gazdasági visszahatásait az ártatlan adózó közönséggel éreztetik, másrészt olyan tényekre akarok rámutatni, melyekkel igazolhatom, hogy a német diplomáczia sohasem volt fukar Magyar­ország közügyeibe való beavatkozása tekintetében akkor, mikor Magyarország a függetlenség felé akar egv-egy lépést tenni. (Igaz ! Ugy van ! bal­jelöl.) Már most ez rendkívül fontos horderejű dolog. A Neue Ereié Presse-bői merítem ezt a tudományt, mely azt mondja — és ezt szószerint kívánom fel­olvasni. (Olvassa) : »Mit dem Kredit sind starke Interessen verbunden, und den Wanderungen der Papiere folgen die Stimmungen der Völker wie Delphine, die von den segelnden Schiffen ange­zogen werden. Das Kapital, das ein Staat in fremde Länder schickt, ist eine von ihm gegründete Kolo­nie, und je mehr Niederlassungen er dórt hat, desto grösser muss auch seine Macht und desto stärker sein Einfiuss werden. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Ez egy igen fontos tétel, mert én is aláírom, hogy ez igy van. Azért voltam bátor az előbbi kormány érdemeit konstatálni e tekintetben, hogy a tőkének ezt a végzetes hatalmát egy nemzet gazdasági életére megosztani igyekezett és Franczia­országban kereste a tőkének az elhelyezést. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De, t. képviselőház, az ilyen fejtegetéseknek, melyek kormányférfiak ajkairól hangzanak el, különösen a franczia nemzet eUen, már ismételve megvoltak a káros következményei. Figyelmez­tetem a t. képviselőházat, hogy mikor Tisza Kálmán Francziaország ellen az ismeretes szeren­csétlen nyilatkozatát megtette, annak két kon­zekvencziája volt. Az egyik az, hogy kizárták, bojkottálták a magyar lisztet és a dohányt, bojkot­tálták Francziaországban a douze-marque-tipust, mert Francziaországban külön jegyzések voltak a magyar liszt számára, és azóta ez a jegyzés Parisban nem látott napvilágot, Azonkívül a

Next

/
Oldalképek
Tartalom