Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

268 44. országos ülés Í9í 0 ovember 25-én, pénteken. cziáját. Ha mi, a mint itt közbeszólólag mondatott, a köztársaság államának ügyészével állnánk szemközt, talán másként Ítélnők meg a dolgot. Szives figyelmébe ajánlom a t. képviselő urnak, hogy én, a ki a jogászi élet terén szinte keresve keresem az ideálokat, ha kerestem az ideált a jogállam eszméjének helyes képviselője tekintetében is, én azt a történelmi múltban a Général Procureur-ben és azon személyben találtam meg, a kinek Hugó Viktor állitott emléket, a deczember 2-iki államcsíny alkalmából, a ki az államhatalmat és a törvényt a császári államcsinynyel szemben is meg tudta védelmezni. Nálunk t. képviselőház, bármennyire szívesen elismerem, hogy az ügyészi kar feladatának magaslatán áll, a párhuzam a franczia és a magyar államügyész közt, fájdalom, nem állhat meg; itt a kir. ügyészek intézményének ilyen vagy amolyan mérlegelése és megítélése — a legutóbbi nemzeti ellenállás korszakára gondoljunk csak — fájdalom, erősen elénk állítja azt, hogy ez az intézmény mai alakjában nem annyira az önálló meggyőződésnek, mint inkább a felülről jött rendelkezéseknek az institucziója. Igen természetes, t. képviselőház, hogy én a kir. ügyészségnek az intézményét a parlamentarizmussal hozom kapcsolatba. A népképviseletnek mai, felelősségre alapított elvével sohasem tudnám megegyeztetni azt a törekvést, mely most társadalmi téren, különösen az ügyészi kar kebeléből megindul, hogy a kir. ügyész mentesittessék a mindenkori kormányhatalomnak utasításai és beíofyása alól. Sohasem tudnám ezt támogatni, daczára annak, hogy rnost nem annak a pártnak és nem a mi számunkra követelem ennek a hatalomnak jövendő fentartását. Épen ezért tartom szükségesnek felemlíteni, hogy igen is, egv államban, mint a mienk, feltétlenül íentartandó, hogy a kormányhatalomnak a kir. ügyészséggel szemben egy kivételes hatalom is adassék, csak korlátokat keU alkalmazni ezen szempontból és ezen hatáskörnek megállapításában, ne hogy az a hatalom visszaélésekre felhasználható legyen. Itt következik most annak a vitatása, hogy ennél az egész kérdésnél ismét az a sajnálatos eset áll előttünk, hogy ezek a viták nem merülhettek volna fel köztünk, ha ebben a perrendtartásban egy abrogaczionális záradék volna. Abszolúte tájékozatlan vagyok és tájékozatlan a ház az iránt, hogy ezekből az intézkedésekből, melyek létező anyagi törvényekkel ellenkeznek, mit szándékoznak fentartani és mit szándékoznak hatályon kívül helyezni. Hiszen szinte jólesett nekem, hogy ma a t. háznak túloldalán ülő egyik szónoka, Kenedi Géza t. képviselőtársam, szives volt megemlékezni az J 907 : XII. törvényczikkről, és szives volt hozzátenni, hogy az közmegnyugvásra lényeges előhaladást tanúsító törvény. Szinte jól esett hallanom, hogy a koalíczió múltjából mégis csak van egy kicsi jó a mi maradt. (Félkiáltások a jobboldalon és a közéfen : Nagyon kevés ! Derültség.) Hát majd jön más is, a mire szintén kénytelenek lesznek ezt beismerni. De egy területen találkozunk már, azzal, hogy ez a törvény megfelelt hivatásának és jól esik konstatálnom, hogy ha valaha törvényt a nagy nyilvánosságban és a közéletben megnyugvással fogadtak és igazán örömmel üdvözöltek, ugy ennek a törvénynek eme rendelkezései voltak azok, a melyek széles rétegekben nagy megnyugvást keltettek. Nem is olyan régi ez a törvény ; 1907-ből való. De mit fog mondani a történetíró a törvényhozás felől, a mely ilyen fontos kérdésben, mint a házassági jog kérdése, majdnem minden esztendőben más és más álláspontot foglalt el ? (Helyeslés balról.) T. képviselőház ! Az az állásjjontom, hogy ebben a kérdésben abszolúte semmiféle uj kodifikálásra szükség nem volt és szükség nincs, mert az 1907-ik évi törvény a kellő határokat megvonja és pedig a következőkbén. Az 1907 : XVII. t.-cz.-nek 3. §-a a következőket mondja (olvassa) : »Hatályukat vesztik azok a szabályok, a melyek szerint a bíróság abban az esetben, ha a házassági köteléket érvénytelennek vagy semmisnek nyilvánította, vagy felbontotta, az iratokat az ügynek hivatalból való felülvizsgálása végett felebbezés hiányában is a felsőbb bírósághoz felterjesztk. T. képviselőház ! Maradjunk mindjárt ennél a 6. §-nál. Eltekintve attól a gyakorlati jelentőségétől ennek a törvénynek, hogy a Curia tehermentesítéséhez ez is egy lépés volt, . . . Székely Ferencz igazságügymiíiisíer: Fontos! Polónyi Géza : ... és pedig igen fontos lépés, most, három esztendő múlva előjön a válóperekre vonatkozó rendelkezés, mint a perrendtartásnak egyik kiegészítő része és egyszerre megfeledkezünk arról, hogy 3 év előtt ezt a kérdést már elintéztük és a kir. ügyészt oly fellebbezési jogkörrel akarjuk ellátni, a mely veszedelmes volt és veszedelmes lehet, mert ha a kir. ügyésznek felebbezési jogot ad libitum biztosítunk, akkor a nagyméltóságú m. kir. Curia meg fogja köszönni nekünk azt a gondoskodást, hogy 3 esztendő múlva visszazökkentjük őt egészen abba az állapotba, a melyben azelőtt volt. En most már nem beszélek a kir. ügyész hatáskörének társadalmi kihatásairól, a miről külön szándékozom megemlékezni, hanem kijelentem, hogy nemcsak jogosultnak tartom azt az aggodalmat az ellen, hogy a kir. ügyésznek felebbezési joga a hatáskör szempontjából biztosittassék, de miután már kodifikáltuk, semmi szükség nincs arra, hogy az ujabban és pedig elhomályosító alakjában kodifikáltassék. Tessék Blanár t. képviselőtársamnak tudomásul venni, hogy ennek a törvénynek következő, 7. §-a ugy az iratoknak felterjesztése, mint a felebbezés tekintetében már kodifikálja a kérdést és abszolúte semmi szükség sem forog fenn arra nézve, hogy ezt másként statuáljuk — csak azzal a különbséggel, hogy ez az 1907. évi törvény a kir. ügyésznek felebbezési jogát kizárólag a hatáskör kérdésében engedi meg és semmiféle más területre átvinni nem engedi.