Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-33

20 33. országos ülés 1910 megállapítani, hogy mindezek rágalmak-e, vagy a valóságnak megfelelő dolgok és a szerint vonhassa le a megfelelő konzekvencziát. Mielőtt interpelláczióm indokolására áttérnék — és előre bocsánatot kérek, ha nem leszek rövid, — méltóztassanak megengedni, hogy magukat a tényeket erre vonatkozólag megvilágítsam és igazoljam. (Halljuk Halljuk/ a baloldalon.) Három szempontból szándékozom a kölcsön, illetőleg a felhatalmazás kérdésével foglalkozni. Az első dolog, a mi eminenter sürgős, épen a nemzetközi viszonylatban jelentkező politikai feszültségre és arra az ingerlékenységre vonatkozik, a mely naponként táplálja a közvéleményt oly irányban, a mely két nemzet közti ellenséges indulat ébresztésére nagy mértékben alkalmas, nevezetesen alkalmas lenne arra, hogy Magyarországot a hármas szövetségben képviselt németországi vezérlő hatalom javára Francziaország ellen ellenséges érzületre ébreszsze és a franczia nemzetet olyan színben tüntesse fel, mint a mely Magyarország gazdasági és politikai érdekei ellen tör, holott — a mint az köztudomású — nagy szívességet akart tenni. Hogy érvelésemet és következtetéseimet megalapozhassam, és hogy jogom legyen ténybeli adatokra kérdéseimet feltenni, kegyeskedjenek megengedni, hogy egész rövidséggel állapítsam meg a következő dolgokat: 1910 szeptember 29-ikén jelent meg a Neue Freie Presse-ben Kiderlen-Wächter urnak, a német birodalom külügyi államtitkárjának egy interview-ja, a melyet akkoriban budapesti levelezője közölt a Romániába átutazó államtitkár úrral való beszélgetés nyomán, és a melyet nyomban rá másnap követett — ugyanazon lapban közzétéve — a magyar ministerelnökkel folytatott beszélgetése, tehát nyilvánvaló koinezidencziája az eseményeknek, a mely engem arra a feltevésre jogosít, hogy itt tervszerű eljárásról volt szó. Ezeknek tartalmát majd röviden reprodukálni fogom. A legközvetlenebb dolog, a mi engemet tulaj donképen interpelláczióm megtételére ösztönzött, az, hogy a t. kormánypárti többség politikai körében tartatott egy értekezlet, a melyen a pénzügyminister urnak, nem egyesült görögtűz mellett, nagy bizalmi nyilvánítások tétettek, (Derültség a baloldalon.) és ezen alkalommal a t. pártnak vezérszónoka . . . Múzsa Gyula : Gáz-király. (Derültség.) Polónyi Géza : . . . nem átallotta egészen nyíltan és határozottan kifejezni azt, hogy a koaliezió kormánya és ministeriuma volt az, (Halljuk I baljelöl.) a mely Magyarország hitelének megrontását eredményezte, és hogy nem történt meg eddig talán sehol az egész világon az a csúfság, a mely Magyarországon megtörtént, hogy t. i. az a pénzcsoport, a mely eddig Magyarország számára a hiteligényeket kielégitette, a koaliczionális kormány alatt még ajánlatot sem tudott tenni a felveendő, illetőleg felvenni szándékolt október 5-én, szerdán. hitel tekintetében. (Felkiáltások a baloldalon •' Nem igaz !) S ugyanakkor, t. képviselőház, elmondja a párt vezérszónoka, hogy a koaliczionális kormány megbízásából kénytelen volt ezen csoport Francziaországba fordulni, ott azonban olyan nehéz feltételeket szabtak és oly drágán kínálták ezt a kölcsönt, hogy azt józanul elfogadni sem lehetne, a mellett, hogy — a mint ő magát kifejezte — majdnem lealázó feltételeket kötöttek ki. T. képviselőház ! Ezek a konkrét tények, a melyekből most már le kell vonnom azt a konkluzumot, hogy itt legnagj^obb mértékű, politikai czélzatu hajszáról van szó, a melyet nekem kötelességem a maga értékére leszállítani . . . Szmrecsányi György: Helyes! Polónyi Géza: ... és kötelességem annak hátsó rugóit is teljesen felfedni. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) A mi a nagy politikát illeti, köztudomású, dolog, hogy az előző koaliczionális kormány, hozzáteszem : az egész országnak osztatlan helyeslése mellett, lépéseket tett arra, hogy egyrészt a készfizetések felvétele által Magyarország szabaduljon attól az eddigi szolgai viszonytól, a melyben pénzpiaczunk Ausztriával szemben van, (Igaz! TJgy van ! a baloldalon.) másrészt pedig, hogy gondoskodjunk a tőke hatalmának megosztásáról (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) és igyekezzünk más nemzeteknek tőkéjét is (Helyeslés a baloldalon.) Magyarország gazdasági szférájában érdekeltté tenni, hogy igy a tőke hatalmának monopóliumát és az eddig tapasztalt súlyos kizsákmányolást megelőzhessük és mellőzhessük. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Maga ez a törekvés és az a tény, hogy ez megtörtént, olyan dicséretreméltó cselekedete a kormánynak, a melyet ócsárolni és ezért a volt kormányt rágalmazni valóban nagyon háládatlan feladat. Szmrecsányi György : Csúf feladat! (TJgy van ! a baloldalon.) Polónyi Géza : Sőt ellenkezőleg, én azt hiszem, t. kép viselőház, hogy ha a nemzet a múlt kormány működésében valamely babérlevelet kell hogy találjon, hát a volt kormánynak ez a ténye kétségtelenül oda számit és a nemzet hálájára örökké méltóvá teszi a kormányt, a miért ezt a lépést megtette. Már most jött az uj kormány és az első dolog az volt, hogy elkezdték hiresztelni hogy ez a kölcsön nem kell, mert nagy politikai feltételeket kötöttek hozzá és pedig egyenesen kimondták, a mint Kiderlen-Wechter urnak interwiewjából nyomban ki fogom mutatni, hogy a francziák ennek a kölcsönnek egyik feltétele gyanánt a hármasszövetségből való eltávolodást kötötték ki és ilyen súlyos politikai feltételekkel avatkoztak Magyarország belügyébe. Hát a ki a múlt kormányt ismeri — hogy tévedésben ne méltóztassanak lenni a legnagyobb sajnálattal konstatálom ezt, mert én egyénileg a