Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

kh. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. 251 Ugron Gábor: Ez a mi szuverenitásunk! Lengyel Zoltán: Én tehát, t. képviselőház, kénytelen vagyok felemelni szavamat a, paragrafus-rágással szemben, kénytelen vagyok a magyar nemzeti közérdeknek kifejezést adni ennél a szakasznál. Nekünk, t. ház, ha többet nem tudnánk is, mint a mit itt Barta Ödön t. képviselőtársam interpellácziójából hallottunk, Horvátországnak és a horvát bíróságoknak ezt a különleges privilégiumot megadnunk nem szabad. (Igaz I ügy van ! a baloldalon.) Nekünk ezer és ezerszámra, a magyar állam hatalmából ottlévo állampolgárainkat minden ok nélkül a horvát bíróságok önkényének továbbra is kiszolgáltatni nem szabad, ezt mi meg nem engedhetjük. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Én nem kívánok Horvátországtól semmit. Nem kívánom a nemzetiközi jogelveknek a megsértését; nem kívánom a házasság anyagi dolgainak érintését, megbolygatását, én csak azt mondom, hogyha két magyar állampolgár Magyarország területén a magyar törvény uralma alatt házasságot kötött, akkor a házasságkötés előtt és annak idején községi illetőséggel bíró magyar nőnek is meg akarom adni ugyanazt a jogvédelmet, a mit megadunk neki akkor, ha egy idegen állampolgárral köt házasságot. Ha egy nő Horvátország területére megy házasságot kötni, akkor tudja, hogy a horvát bíróságok fognak felette ítélkezni. Ha ellenben Magyarországon lépett házasságra, magyar törvények szerint m. kir. közjegyző előtt kötötte meg a házassági szerződést és rendezte vagyoni viszonyait, akkor én köteles vag}^ok magyar bíróságot adni a számára, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kérnem kell: méltóztassék egy másik szakaszt is bevenni, a mely azt mondja, hogy ilyen és ilyen nő pedig Magyarország területén nem köthet házasságot, hanem ha házasságra akar lépni, menjen ki Horvátországba. Mert ha én megengedem két magyar állampolgárnak, hogy összeházasodhassanak, akkor meg kell engednem azt is, hogy szétválthassanak. Magyarország törvényei szerint; meg kell engednem azt is, hogy ezen házasság semmisége kérdésében a magyar bíróság ítélkezhessen. Hock János: Egészen helyes, Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Az én nézetem szerint egy elhibázott, tisztán a törvények és a meglévő paragrafusok közt tánozoló ouriaí határozattal szemben nekünk a törvényhozás erejénél fogva magyar állampolgárainkat meg kell védenünk. (Igaz ! 11 gy van ! a baloldalon.) Meg kellene védenünk őket még abban az esetben is, ha Horvátország területén jogbiztonság lenne. Mivel azonban jogbiztonság ott nincs, ennélfogva kötelező, kényszerítő erővel kell nekünk ezekről intézkednünk; ha pedig nem intézkedünk itt, akkor méltóztassék az igen t. előadó urnak egy uj törvényszakaszt indítványozni arra vonatkozólag, hogy az említettek pedig Magyarország területén házasságot nem is köthetnek. (Helyeslés balfelől.) Ezek előrebocsátásával vagyok bátor jelezni, hogy a 640. §-nál az idevonatkozó indítványt — mint az igazságügyi bizottságban is tettem — itt a házban is újra be fogom nyújtani és a t. ház bölcseségére bizom azután azt, vájjon a paragrafusok között akarunk-e elveszni, vagy pedig védelmet akarunk nyújtani törvény erejénél fogva ezer és ezer magyar nőnek; vájjon akarjuk-e, hogy Horvátország területén ez a jogállapot maradjon érvényben a magyarokkal, a magyar nőkkel és a magyar állampolgárokkal szemben, vagy pedig rendezni akarjuk-e már egyszer ezt a kérdést a maga egészében, a mi törvényes igényeinknek megfelelőleg. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni a szakaszhoz ? Az előadó ur óhajt nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Plósz Sándor előadó: T. ház! A 639. §-hoz tulaj donképen módosítás nem adatott be ; mégis, azt hiszem, kötelességemnek teszek eleget, ha a felhozottakra néhány felvilágosítással szolgálok. (Halljuk !) Polónyi t. képviselőtársam nem tartja szerenesésnek azt a szövegezést, hogy : »ha mind a két fél vagy egyik magyar állampolgár*; azt mondja, hogy felesleges azt belevenni, hogy »mind a két fél vagy«. Polónyi Géza." »Ha legalább egyik !« Plósz Sándor előadó : Szorosan véve igaza van; ele a törvénynek világosnak kell lennie (Helyeslés jobbfelöl.) és ezélszerű, ha a törvény azt, a mi a főeset, különösen kiemeli. A kereskedelmi törvény pl. 258. §-a 1. pontjában azt mondja : »Aruk vagy ingók átvétele vagy egyébkénti megszerzése.* Felesleges azt mondani, hogy áruk, vagy ingó dolgok, felesleges azt mondani, hogy vétele vagy egyébkénti megszerzése.; elég volna ezt mondani : »ingó dolgok megszerzése«. A törvény azonban a főesetet, a mely dominál, az árut és a vételt, külön ki akarja emelni. Ebben a szakaszban is dominál az, ha mind a két fél magyar állampolgár és illetőleg Magyarországon bír községi illetőséggel. A másik esetet külön kiemeli a törvény. Ezáltal a másik eset semmit sem veszít az ő világosságából, sőt az ellentét által még jobban kidomborodik. Mert a végén, szőrszálhasogatással, azt is mondhatjuk, hogy ilyen szövegezés mellett: »ha az egyik fél magyar állampolgár*, akkor így és így áll a dolog, azt kérdezhetné valaki: hát ha mind a kettő magyar állampolgár, akkor mi történik ? Polónyi Géza: Akkor ipso facto ugyanaz ! Plósz Sándor előadó : Igen, de ez már értelmezés dolga. Itt a szöveg egészen világos, és azt hiszem, ez ellen kifogást tenni nem lehet, (ügy van! jobbfelől.) A szöveg megmondja, hogy mit akar a törvény. A főeset az, ha mind a két fél magyar állampolgár, és Magyarországon bír községi illetőséggel; de az is elég, hogyha csak az egyik az. (Helyeslés jobbfelől.) 32*