Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

•44. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. 249 1908. évi állapotáról szóló vallás- és közoktatásügyi ministeri jelentés tárgyában ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és annak idején az osztályok mellőzésével fog napirendre tűzetni. B. Lévay Lajos, a pénzügyi bizottság előadója. B. Lévay Lajos előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársasággal kötött egyezmény beczikkelyezésének tárgyában előterjesztett törvényjavaslatot (írom. 134, 145) tárgyalás alá vévén, azt a t. háznak elfogadásra ajánlja. Kérem a t. házat, méltóztassék az erre vonatkozó jelentésnek, melyet a bizottság nevében van szerencsém előterjeszteni, kinyomatását, a. ház tagjai között való szétosztását és az osztályok mellőzésével való napirendre tűzését elrendelni. Elnök: A pénzügyi bizottság jelentése az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársasággal kötött egyezmény beczikkelyezésének tárgyalján ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni és annak idejében a közgazdasági bizottság idevonatkozó jelentésével kapcsolatban az osztályok mellőzésével napirendre fog kitüzetni. Következik a napirend értelmében a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat (írom. 73, 132) részletes tárgyalásának folytatása és pedig a 621. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat tizedik czimét, a 621—638. %-ait, továbbá a tizenegyedik czirn és az első fejezet feliratait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 639. %-t). Zlinszky István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház ! Minthogy mindnyájunknak az a felfogása, hogy ez a perrendtartás lehetőleg mielőbb tető alá kerüljön, másrészt, miután lehetetlen észre nem vennünk, hogjr ennek az egész perjogi törvényjavaslatnak tárgyalásánál a kedélyeket nem annyira a perjogi mozzanatok, mint más kérdések érdeklik és mozgatják, tartózkodom attól, hogy a házassági perjogra vonatkozó eljárásra nézve az én, kardinális kérdésekben talán ellenkező, véleményemet bővebben fejtegessem. Azonban még sem tartózkodhatom annak a rövid megjegyzésétől, hogy a mennyire szép és helyes a törvényjavaslatnak egyéb rendelkezése, ugy ennél a résznél nem tartom a dicséretet annyira kiemelendőnek, hogy ezt a részét a törvényalkotásnak szerencsésnek nevezhetném. Még módosítás előterjesztésével sem fogok alkalmatlankodni, t. ház, hanem egyik-másik szakasznál egy rövid felszólalás keretében hozzá akarok járulni ahhoz, hogy talán felvilágosítások adásával e kérdések megnyugtató módon tisztáztassanak. Ha, és a mennyiben méltóztatnak esetleg szükségesnek látni azt, hogy egyik-másik szakasz másként is fogalmaztassák, azt én az igen t. igazságügyministe.r úrra és az előadó úrra bizom, a kik természetesen a saját intenczióik érdekében helyesebben tudják a szöveget megáll a pitani. Itt mindjárt a 693. szakasznál méltóztassék megengedni, hogy egyrészt kodiíikácziónális, rnásKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. II. KÖTET. részt gyakorlati szempontból a szakasznak intézkedései tekintetében legalább is felvilágosítást kérjek. Azt mondja a 639. §. >>ka mind a két fél vagy egyikük magyar állampolgár stb.« az illetékességet ez és ez állapítja meg. Kodiíikácziónális szempontból t. képviselőház ez a két fogalom legalább is felesleges, mert ha nem elég az, hogy az illetékesség megállapitása szempontjából a materiális törvénynek megfelelő az, hogy az egyik fél magyar állampolgár legyen, miután a materiális törvény ugy rendelkezik, hogy magyar állampolgárok felett a házasságok szempontjából csak magyar törvény intézkedhetik, akkor felesleges nekem olyan kodifikáeziót csinálnom, a mely az első konstitutív elem gyanánt felhozza, hogy »ha mind a két fél.« Kézetem szerint az a czél, hogy legalább a felek egyike magyar állampolgár ; akkor tehát az ; »ha mind a két fél magyar állampolgári teljesen felesleges. Ez azonban nem érdemleges megjegyzés, csak kodiíikácziónális szépséghiba nézetem szerhat; vájjon szükségét látják-e hogy ez helyesbittessék, azt teljesen a minister úrra és az előadó úrra bizom. A mi azonban ennek a szakasznak második részét illeti, az gyakorlati szempontból legalább is nagyon megvilágításra szoruló kérdés. T. i. ez a törvényjavaslat mindenhol a »közös lakhely<< fogalmával operál. Most nem szándékozom itt nyelvtani szempontból bírálni, hogy a két főnévnek egymás mellé helyezése szerencsés dolog-e, szóval nem stiláris szempontból, hanem gyakorlati szempontból nézem a kérdést, és a minister urnak, s az előadó urnak szíves figyelmébe ajánlom azt, hogy ez az eddigi praxissal szemben való kodifiikálás súlyos félreértésekre fog alkalmat szolgáltatni és az u. n. inczidentális illetékességeket állapithatja meg. Eddig t. i. az volt a nomenklatúrája ennek az illetékességnek, és pedig helyesen^megválasztott nomenklatúrája, hogy az a bíróság volt illetékes, a hol a felek utoljára együtt laktak. Már most ha kérdezem azt, hogy mi az a közös lakhely, akkor énnekem különösen a múltra való tekintettel azt kell hinnem, hogy a törvényhozó itt most más fogalmat akar kodifikálni, ugyebár; mert eddig az volt a helyes szabály, hogy »a hol a felek utoljára együtt laktak*. Ha most a törvényhozás ezzel a törvényáleg is megállapított definiezióval szemben egy uj fogalmat akar beillesztem, annak indokait kell keresni, és akkor, ha rátekintek az igazságügyi bizottság javaslatára, azt kell észrevennem, hogy az igazságügyi bizottság sz ntén az utoljára együttlakás álláspontján állott, azonban nem azt kodifikálta, hanem egy közös lakhelyet. Nem akarom untatni a képviselőházat, de mégis rá kell mutatnom arra, hogyan fest ez a kérdés a gyakorlati életben. Mi az a közös lakhely ? Vájjon ha a válni készülő felek utazás közben véletlenül egy községbe, vagy egy városba, vagy a mi még érdekesebb : egy fogadóba j írtnak, de 32