Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-43

43. országos ülés 1910 november 24-én, csütörtökön. 235 ilyen, az egész vonalra kiterjedő uiitást kellene megkísérelnünk. Mindezek alapján, mintán az erkölcsnemesités, a hazudozás büntetése a polgári perrendtartással még sem léptethető életbe, ez túlságosan merész ujitás, és miután a jogélet egyetlenegy terén sem találkozunk hasonló példával, sőt, a mint említeni bátorkodtam, épen az ellenkező példával találkozunk, bátor vagyok javasolni, méltóztassék a 222. §. 2. bekezdését a következő szövegezéssel elfogadni (olvassa) : »A ki jobb tudomása ellenére nyilvánvalólag alaptalanul hivatkozik valamely bizonyítékra, azt a bíróság 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel bünteti*. Ezen javaslatom szerint tehát kimaradna annak az esetnek a büntetése, a midőn valaki valótlan tényt állit, vagy való tényt letagad, hanem megmaradna az az eset, ha valaki nyilvánvalólag alaptalanul hivatkozik valótlan bizonyítékokra. Mert ha valótlan bizonyítékokra hivatkozik, tanura vagy okiratra és a legközelebbi tárgyaláson kiderül, hogy az a tanú nem tud semmiről, vagy hogy az az okirat nem létezik, értem, hogy az ilyet büntetni kell, mert ezzel elhúzódik a per és objektíve megfogható valótlanságot állított az illető. De hogyha letagadom egy perdöntő tény valódiságát vagy a perdöntés czéljából tényt állítok, a mely később valótlannak bizonyul, hogy ezt is büntetni lehessen, — bármilyen erkölcsnemesitő ozélzata is van, bárminő szép és merész újításnak látszik is — ezt tisztelettel bátor vagyok ellenezni és kérem az általam javasolt szöveg elfogadását. Elnök : Kíván még valaki szólni ? Márkus László : T. képviselőház ! Azt hiszem, mindnyájan tisztában vagy mik vele és mindnyájan tudatában élünk annak, hogy épen a perjogi kérdéseknél meg kell szüntetni egyes anomáliákat, minők ép oly kérdéseknél merülnek fel leggyakrabban, a melyek tiszták, világosak és a melyek nagyon gyakran a perbeli feleknek, vagy képviselőiknek előadásaiban szoktak többé-kevésbbé elhomályosodni. Egészen elfogulatlanul nyilatkozhatom, mint gyakorló ügyvéd, és azért senki sem érezheti magát az én kartársaim közül érintve, ha kimondom, hogy sokszor a saját hibánknak is tudhatjuk be, ha egészen tiszta, világos likvid kérdések, pusztán a bizonyítékok tömkelegébe való behúzás által, elhomályosodnak, és —• a mit pedig kerülnünk kell —• a felekre költségesekké válnak. En tehát tisztelettel azon meggyőződésemet fejezem ki, hogy a most előttünk lévő törvényjavaslat 222. §-ának második bekezdése igenis büntetéssel kell hogy sújtsa azt, a ki valótlan tényt tudva állit, nem jelentheti ez azt, hogyha valaki tévedésből vagy jóhiszemüleg, talán kellő jogi vagy ténybeli iníormáczió hiányában von kétségbe egyes tényeket, hanem hogyha valaki tudva állit valótlanságokat. Az a módosítás, a melyet Várady Zsigmond t. képviselőtársam benyújtott és melyet az igazság ügyminister is magáévá tett, szerintem alig tér el az eredeti javaslattól, mert azt csakugyan lehetetlen az ügyvédnek imputálni, ha ő a féltől szerzett hibás informáczió alajyján tagad való tényeket. Hozzájárulok és elfogadom a módosítást azért, mert azt tartjuk mindnyájan, hogy tulajdonképen minden perben, minden vitás jogi esetnek első fóruma és bírája maga az ügyvéd kell, hogy legyen. (Helyeslés.) Legyen az ügyvédnek lelkiismeretben' kötelessége a féltől való tiszta tényállás, tényleirás beszerzése; és hogyha ennek a védpajzsával jelenik meg az ügyvéd a bíróság előtt, akkor ennek a szakasznak az ügyvédre és a félre káros hatása nincsen és nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Eíflök : Kivan valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. PIÓS2 Sándor előadó : T. ház ! Készemről elfogadom azt a módosítást, a melyet a szakaszhoz Várady Zsigmond t. képviselőtársam nyújtott be. Azt hiszem, hogy Jaczkó Pál képviselő ur a maga módosításától el fog állani, mert a Várady-féle módosítás teljesen fedi az ő gondslatát és bizonyos nehézségeket, a melyek Jaczkó képviselőtársam módosításával együttjárnak, elkerül. A szakasz második bekezdésének második mondata ugyanis igazán nem bír értelemmel, ha az első mondatot akként szövegezzük, hogy abba a képviselőt is beleveszszük. Részemről e módosítást, a melyet Várady képviselőtársam és lényegileg Jaczkó képviselőtársam is benyújtottak, helyesebbnek tartom az eredeti szövegnél, mert jobban kifejezi azt a gondolatot, hogy az büntettetik, a ki rosszhiszemüleg valamit megtagad, és elkerüli azt a nehézséget, a mely abban áll, hogy az ügyvéd esetleg a fele iránti kötelességével összeütközésbe jön. Az ügyvéd, ha oly kérdés merül fel, a melyre nézve nincs informácziója, kénytelen lehet esetleg nyilatkozni. Hisz akkor ő nem nyilvánvaló jobb tudomása ellen cselekszik, hanem abban a jóhiszemben cselekszik, hogy a fele őt nem informálván, a dolog valószínűleg ezen részlet tekintetében olyanformán áll, a mint ez az ő informácziójának megfelel és nem ugy, mint a hogyan az ellenfél állítja. A mi magát a rendelkezést illeti, határozott haladásnak tekintem a perjog terén, hogy itt átalában kimondatik, hogy a perben pedig hazudni, tudva valótlan állításokat tenni nem szabad. Ez nem erkölcsnemesités ; pedig az sem volna baj, ha a perrel sikerülne az erkölcsöket nemesíteni. (Helyeslés jobbfelől.) De ez nem erkölcsnemesités ; a becsületes perlekedés közérdek és gazdasági érdek is. (Igaz I Ugy van !) Ez a perek gyorsabb lefolyását mozdítja elő. (Igaz! ügy van !) Egry Béla : És a hitelt! Plósz Sándor előadó : Azt méltóztatik mondani, hogy ez ujitás. Kétségen kivül ujitás, de nem oly merész. Hiszen a rosszhiszemű perlekedés igen régi idő óta tiltva van; a kalumniozus perleke30*