Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-41

íl. országos ülés Í9Í0 ezt a kérdést; ha hosszabb idő állana rendelke­zésre, beszélnék erről a témáról is, de nem akarok eltérni magától a lényegtől. A lényeg pedig az, hogy a jogegyenlőség alól, a mely igazi garancziája minden embernek, t. i. a saját birósága előtt való védekezés lehetősége alól, ne történjék kivétel oly módon, a mely ezen átlagos többség érdekét sérti, és oly módon, hogy az ellene való védekezést neki ne tudjuk közvetlenül a kezébe adni, ne birjuk semmiféle módon felvilágosítani és képessé tenni arra, hogy azt a jogot, a mely, sajnos, a jövőre is papiron marad, az életbe is bevigye és érvényesítse. Ne méltóztassanak kívánni, hogy a privilégium kedvéért ettől eltérjünk. Ezért soi­disant. A mint az előadó ur is mondotta, 1868-ban lehetett arról szó, hogy a kicsirázni kezdő keres­kedelmet valahogy ájDoljuk a többi osztály rová­sára, mert a nagy összesség megbírja azt az áldo­zatot, hogy az országnak egy kereskedelmet te­remteni segítsen. Én ezt honorálom ; ebben igaza van az előadó urnak, hogy lehetnek ilyen gondo­latok is. De most, negyven év múlva, a mikor a kereskedelem elég erős, sőt olyan erős, hogy vissza is tudott élni ezzel a kompetencziális kérdéssel, — és ezt a dolgot nem tudják a világból kitagadni, mert, hála Istennek, az indokolásban benne van — akkor ne méltóztassanak azt mondani, hogy az nem soi-disant. mert az, hogy visszaélés történt, nem ad senkinek jogot arra, hogy ezt tovább is csinálhassa ; mert annyira még sem jutottunk a kereskedői, a konnnercziális fogalmak általánosí­tásában, hogy mert visszaéltek, ergo, csináljuk tovább is. Sándor Pá! : Ügyvédeknél nincs visszaélés ? Siriionyi-Semadara Sándor; Mindenütt van! Huszár Károly: Nem kell becsapni a vevőt! Sándor Pál: Ügyvédeknél nincs becsapás ? Molnár János : De nem olyan mértékben ! Simonyi-Seniadam Sándor: Ne tessék félre­érteni, mert én nem mondom, hogy ne adjunk jogokat, csak azt mondom, adjuk ugy meg, hogy kellő garancziával vegyük körül. Kelemeíi Samu : Akkor találkozunk ! Simonyi-Semadam Sándor: Nagyon fogok örülni, ha itt fogunk találkozni! Azt méltóztatnak erre mondani, — ne méltóz­tassék rossz néven venni t. képviselőtársaim, ő maga mondotta közbeszólásképen — hogy ezt az ügynökök csinálják. És a mikor azt mondottam, hogy a bejegyzési kötelezettségnek sem felelnek meg a kereskedők, a kiket mi honorálni akarunk előjogokkal, a legprimitívebb saját érdekükben álló kötelességüket sem teljesitik a közzel szemben, akkor képviselőtársam megint áttolta ezt egy másik térre és azt mondta : a közigazgatás hibás, miért nem szorítják őket. A minister ur pedig, mikor erről a panaszról volt szó, azt mondta : az ügynököket fogjuk megrendszabályozni, mert dórt liegt der Hund begraben, az ügynökök tulajdon­képen azok, a kik ezt a bajt csinálják. Az előadó ur, mikor minister volt, ugyanezekkel november 22-én, kedden. 207 a kérdésekkel foglalkozott. Épen így ki volt téve a kereskedelmi körök — nem mondom — megtá­madásának, hanem douce violence-ának, a mely­lyel rá akarták őt venni, hogy térjen el az ő szo­cziális és a közérdeknek is teljesen megfelelő igazságos álláspontjától. És mivel válaszolt az előadó ur ? Azzal, hogy megcsinálta ezt a szigo­rított javaslatot, nem ugy, a mint most az került vissza a bizottságtól, hanem ugy. hogy azt mondta, hogy a privilégiumot megadom az intellegencziá­nak, a bejegyzett kereskedőnek bejegyzett keres­kedő ellen, de másnak nem adom meg. És azt mon­dotta : én is tudom, hogy még ezenkívül van egy más nagy segítség, még az ügynököket is meg akarom lendszabályozni, és ő is csinált egy javas­latot az ügynökök megrendszabályozására. Ha egy igazságügyminister, a ki majdnem ugyanannak a pártnak volt igazságügyministere, —- hiszen a liberalizmus szempontjából legalább is ugyanolyan liberális volt az a párt, mint a mostani kormánypárt —• ha ő az ő liberalizmusá­val nem tudta ezt összeegyeztetni, sőt ellenkező­leg, az ő liberalizmusából folyó kötelezettségének tartotta dupla garancziát adni, először megvédeni a szegény nép nagy tömegét a visszaélések ellen, másodszor, még külön megvédeni a nagy tömeget és a kereskedőt, —• mert ne méltóztassék azt hinni, hogy az ügynöki svindli csak a tömegnek árt, ez diszkreditálja a kereskedelmet is —• ha, mondom, kötelességének tartotta megvédeni a tisztességes kereskedőket is az ügynöki vissza­élések ellen : akkor ne méltóztassék ma a fokozot­tabb va,gy mondjuk, radikálisabb liberalizmus korában, —• a mint Rosenberg Gyula t. képviselő­társam mosolygásából látom, ez a legjobb szó : a radikális liberalizmus korában . . . Várady Zsigmond: Jó szó, de nem tartozik a tárgyhoz. Simonyi-Semadam Sándor: ... még jobban leszállítani és még kevésbbé liberális mértékkel mérni másnak, de nagyobb, bővebb mértékkel a kereskedőnek, és azután azt mondani, hogy azon­ban azt a kis garancziát, a melyet a mögött, mint járuléki dózist megígértek, mi hozni fogjuk és az szanálni fog mindent, Engedelmet kérek, perjogi visszaéléseket ügy­nöki törvénynyel nem igen lehet megváltoztatni és nem ' igen lehet paralizálni. Az ügynököket kétségtelenül meg lehet, sőt kétségtelenül meg kell rendszabályozni, de ez még csak nagyon kis része a segítségnek, mert én konczedálom azt, hogy a kereskedők legnagyobb része korrekt, . . . "'Sándor Pál: Ez uj! Simonyi-Semadam Sándor: Én mindig kon­czedáltam . . . Sándor Pál : Ez uj, a múltkor mást mondott! Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőtár­sam, ugy látszik, nem hallgatta meg általánosság­ban mondott beszédemet. Sándor Pál: Sőt visszatérek rá ! Kelemen Samu: Kivel vagy most, Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom