Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-32

32. országos ülés 1910 október 3-án, hétfőn. II helye a Balkán, viszont a magyar iparnak és kereskedelemnek nyújtson kedvezményeket. Bécsben és Ausztriában igen erőteljes, intenzív mozgalom folyik abban az irányban, hogy be lehessen hozni a vámhatárokon az argentínai fagyasztott húst, melynek kilója Bécsig szálhtva 40—60 fillérrel olcsóbb. E tekintetben azt hallottuk, hogy ez a téma azért tetszik Ausztriának, mert küszöbön van egy argentiniai kereskedelmi egyezmény megkötése, és ennek a révén kedvezményeket kap az osztrák ipar és kereskedelem. Ez meglehet, én magam azonban túlságos súlyt nem is helyezek arra az argentínai fagyasztott húsra, mert igazán komikus dolog, hogy mikor itt van Szerbia a maga nagy élő állat állományával, akkor mi az orvosságot a drágaság enyhítésére a messze, az Oczeánon tul keressük. Azonban én semmiféle olyan módszert a mely alkalmas arra, hogy több és olcsóbb hus legyen Budapesten, el nem vetek és szívesen fogadok és azért hive vagyok a magam részéről annak is, hogy az argentínai fagyasztott hus az Osztrák-Magyar monarchia vámhatárára bebocsáttassék. Számottevő komoly indok ez ellen nem is létezik. Anglia, a mely szintén ad valamit az állategészségügyre és arra, hogy egészségesen táplálkozzék a népe, évenként 210 millió kilogramm fagyasztott húst kap hosszú évek óta Argentínából. Egy hang (a jobboldalon) : Ott sem olcsóbb a hus, mint nálunk! Pető Sándor : De nemcsak Angliába, hanem Belgiumba, Pranczia-, Német- sőt Olaszországba is szállítanak óriási mértékben Argentínából fagyasztott húst, mert hisz Argentína évi kivitele 767 millió frankot tesz ki. De nemcsak fagyasztott húst, hanem élő állatot is szállítanak Itáliába, Francziaországba, Belgiumba, Portugáliába. Érdekes, hogy míg az osztrák kormány szakítva az agrárius dogmával a ministertanácsban arra az álláspontra helyezkedett, hogy Itáliából, Prancziaországból lehetne élő állatot is behozni, addig a mi agráriusaink mégis nagyon megijedtek az állatáUomány fogyásától, mert hallunk körükben hangokat, hogy termesztésre és tenyésztésre szabad legyen élő állatot behozni ; tehát önmagukról szíveskednek ők is gondoskodni, csak a fogyasztókról nem. És ha agráriusaink körében is hallatszik hang, hogy legyen szabad tenyésztésre Olaszországból is behozni élő állatokat, akkor — mivel tulaj donképen az olasz állat nagy részben nem más, mint argentínai állat, — azok, a kik egészségügyi szempontból féltik a magyar fogyasztóközönséget az argentínai fagyasztott hústól, kerülő utón, az argentínai élő állat behozatalát megengednék. Budapesten 35.000 ember eszik lóhúst, tehát az sem érv, hogy az argentínai hus másodrendű. Azonban ne méltóztassék himii, hogy ezen felfogásommal én egyedül állok, s ne méltóztassék t. ház és t. magyar közvélemény azt képzelni, hogy az agráriusok szervezete, a mely igen ügyesen grupirozza a maga mozdulatait, a maga akczióit, a mely igen ügyesen szczenirozza azt, mint hogyha mögötte állana a magyar gazdatársadalom millióinak egész serege, a mely el akarja hitetni a világgal, hogy ők a magyar gazdálkodó nagyközönségnevében beszélnek, ne méltóztassék hinni, hogy pl. az a nyíregyházi riadó, az a nyíregyházi gyűlés és egyéb megnyilatkozása a nagybirtoknak és a nagy gazdálkodóknak, a magyar gazdaközönség hangulatának volnának tolmácsolói. (Mozgás balfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy ezt be is igazoljam. (Halljuk ! Halljuk !) A mikor Wekerle Sándor volt ministerelnök ur, mint pénzügyminister, 1908 márcziusában a drágasági ankétet megtartotta, — mert akkor is sok panasz volt a hus, élelmiszer és egyéb fogyasztási czikkek drágasága miatt — a hol minden kategória megjelent, a hol minden törvényhatóság véleménye bekéretett, ezen az ankéten a vámhatárok kinyitását, a hus és élő állat behozatalának megengedését a következő törvényhatóságok kívánták, mint panáczeát a drágaság ellen : Arad, Kecskemét, Zombor, Baranya, Csanád, Pogaras, Heves, Máramaros, Borsod, Nógrád, Arad, Brassó, Beszterczenaszód, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Krassószörény, Somogy, Szepes, Torontál, Zólyom, AbaujTorna. Méltóztatnak látni, hogy bár ezen vármegyék törvényhatóságaiban is a gazdaközönség dominál, mégis a hus és élő állat behozatalának megengedését kérték, sőt a mi a legérdekesebb, maga Szabolcs vármegye, a hol a gazdaszervezet legutóbbi kongresszusát tartotta és a hol a dogma újból publikáltatott, azt kívánta 1908 márcziusában, hogy a sovány szarvasmarha behozatali vámja töröltessék el. De nem akarok igazságtalan lenni. Förster Aurél: A világért sem! Pető Sándor: Abszolút igazságot lehetetlen elérni, t. képviselő ur, elégedjünk meg tehát a relatív igazsággal. Köviden rá akarok mutatni azon egyéb körülményekre is, a melyek alkalmasak volnának arra, hogy legalább némileg enyhittessék a budapesti husdrágaság. Olyan intézkedések ezek, a melyeknek keresztülviteléhez nem kell nagy idő és tanulmány, a melyet a kormány sürgősen és gyorsan elrendelhet, és remélem, hogy el is fog rendelni. így elsősorban is tarifakedvezmények volnának adandók a budapesti állat- és husszállitásnak. Ebben a tekintetben igen szép és jó példával járt elő az osztrák kormány, a mely 1910 szeptember havában 50%-os kedvezményt a bécsi vásárra szállított szarvasmarhára nézve nemcsak adott, hanem egyúttal a Magyarországon lévő, nem államilag kezelt vasútnál is kieszközölte nagyjában ezen kedvezményt és pedig kieszközölte a déli vasútnál, a mely tehát Magyarországból 50%-os tarifakedvezménynyel szállít 1910 szeptember hava óta Bécsbe szarvasmarhát. Kieszközölt a győr—sopron—ebenfurti vonalon is körülbelül 30—40%-os tarifaengedményt. 9*