Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-32

32. országos ülés 1910 október 3-án, hétfőn. d 7000 darab és borjúban 3000 darab. Mig 1909 szeptember első hetében a budapesti vásárokra 3355 darab marhát hajtottak fel,— a mi arányban áll Budapest szükségletével, tekintettel arra is, hogy Budapesten nemcsak budapesti vágásra vásárolnak marhákat — addig 1910 szeptember első hetében a budapesti vásárra mindössze csak 2.096 darab marhát hajtottak fel, vagyis körülbelül csak annyit, a mennyire Budapestnek van szüksége, de ebből is 1000 darabot nem Budapesten vágtak le, hanem csak itt vették meg és elszállitották. Mikor már kézenfekvő módon megállapítható, hogy megvan nem csak a husdrágaság, hanem a legnagyobb mértékben a hushiány is, akkor nem volna csoda, ha a húsárak még nagyobb mértékben felszállanának és természetesnek fogja találni a t. ház azt a ténymegállapítást, hogy a húsárak és az élőállatárak közt teljes a harmónia, természetesen a fogyasztó rovására. Ezt azért voltam bátor előadni, mert több izben hallatszott az a hang, hogy a budapesti mészárosok az okai a budapesti husdrágaságnak. És a helyzet jellemzésére még bátor vagyok megemliteni, hogy nincs iparág, a mely olyan rosszul állana, olyan kedvezőtlen viszonyokkal küzdene, mint a mészárosipar. A mészárosoknak csak egy harmadrésze van olyan vagyoni helyzetben, hogy a vásáron vásárolhatna élő marhát, a többi pedig kénytelen a vásárcsarnokban nem egész marhát, hanem a marhának egyes részeit vásárolni. A legutóbbi félévben 600 budapesti mészárosiparos közül 106 mészáros visszaadta iparigazolványát, tehát beszüntette üzletét. Ez mindenesetre nem annak a jele, hogy a mészárosipar üzleti viszonyai kedvezőek és hogy talán azt a nagy illegális hasznot, a melyet a fogyasztók fizetnek, a mészárosok vágnák zsebre. Ilyen súlyos állapotok között bizonyára helyénvalónak méltóztatnak találni, ha néhány pillanatra igénybe veszem a t. ház türelmét, hogy a hushiány és a husdrágaság okairól pár szót szóljak. (Halljuk ! Halljuk I) Az én szerény nézetem szerint — ha nem is találkozom e tekintetben egyetértő hangulattal — a hushiánynak és a husdrágaságnak az oka Magyarországon a túltengő agrárprotekczió. (Zaj.) Forszírozzák már évtizedek óta az exportot kedvezményekkel, a múlt kormányok egy szerencsétlen vámháboruval lehetetlenné tették a Balkánimportot . . . MllZSa Gyula: És szépen támogatta az ügyvéd ur! Pető Sándor: A múlt kormány politikáját nem nagy erővel támogattam. Ezt szívesen beismerem. Elnök : Csendet kérek! Ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot! Pető Sándor : Daczára a legutóbbi évtizedek azon szomorú tanúságának, hogy a Balkánnal szemben éveken át folytatott vámpolitika nemcsak a magyar iparon és a magyar kereskedelmen KÉP\H, NAPLÓ. 1910 1915. II. KÖTET. ejtett mély sebet, hanem egyúttal okozója is a magyarországi hushiánynak és husdrágaságnak, azt tapasztaljuk, hogy az agrárius urak — ne méltóztassék hinni, hogy azok mögött Magyarország gazdaközönségének egyeteme áll — nem akarnak okulni a múlt szomorú példáján és a harczi riadót legutóbbi nyíregyházai gyűlésükön ismét hallatták. Kimondották ott azt a nevezetes szót, hogy soha, a mely már sokszor vitt szerepet Magyarország politikai életében, kimondották azt, hogy ők soha nem fogják megengedni azt, hogy Magyarországba élő állatot behozzanak, hogy a husbehozatalra bármiféle kedvezmény adassék, és hogy Argentínából ide húst hozzanak be. Ezzel, t. képviselőház, nemcsak a budapesti és a magyarországi fogyasztóközönségnek ártanak, hanem ártanak az egyetemes gazdaközönségnek is, mert hiszen ma már mindenki megállapíthatja, hogy Magyarországon igen súlyos gazdasági kárral járó depekoráczió van. Ennek csak egyetlen adatát vagyok bátor felhozni és pedig agrárius forrásból merítve. 1895-ben minden lakosra 122 kiló állatélősuly esett Magyarországon. (Zaj. Felkiáltások balfelöl: Mi az ?) Ez az összes állatok élősúlya Magyarország lélekszámához viszonyítva. 19'08-ban pedig minden lélekre élősúly esett 1141 kilogramm. (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek 1 Pető Sándor: 1908. év óta az állatállomány még inkább fogyóban van. így 1909. évben 206.000-rel kevesebb marhát számoltak össze, mint 1908-ban, és hogy mennyire a kivitel és bevitel játszsza a domináló szerepet ebben a kérdésben ; hogy mennyire a bevitel és kivitel kérdése az kizárólagosan, a mi a húsárakat szabályozza, arra nézve bátor vagyok még néhány adatot felsorolni : A budapesti marhavásárra 1900. évben 105.957 magyar és 56.197 szerb marhát hajtottak fel ; 1903-ban felhajtottak kerekszámban 97.000 magyar és 85.000 szerb marhát; 1904-ben 105.000 magyar és 65.000 szerb marhát, 1905-ben pedig 91.000 magyar és 71.000 szerb marhát hajtottak fel. 1906 óta el van zárva a szerb határ. 1906-ban még 7000 szerb marhát hajtottak fel, s azóta nem érkezett Szerbiából számottevő, vagy olyan mennyiség, a melyről beszélni lehetne. Hagy mily nagy aránytalanság van a bevitel és a kivitel között, hogy ez természetesen az állatállomány apadására és hiányosságára vezet és hogy ez a ma uralkodó drágaság ezen politika mellett a jövőben is csak fokozódni fog ; erre nézve is bátor vagyok néhány adatot előadni. Már előbb említettem, hogy 1906-ig Szerbiából nagy mennyiségben hoztak élő állatot, és ez, a nélkül hogy lenyomta volna az árakat, egyrészről természetes árviszonyokat teremtett, másrészről a depekoráczió minden veszedelme, nélkül következhetett be az, hogy Magyarországból külföldre szállították a marhákat. Azonban már 1906-ban Magyarországba csak 12.000 darab nagy 2