Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

HÍ; 9. országos ülés 1910 Julius 9-én, szombaton. és munkaadó között a viszony szorosabbra füzessék. Milliók óhaja a magyar nemzet legmunkásabb elemeinek, a falvak egészséges népének óhajai ezek. A nemzeti boldogulás létalapjain és a békés, zavartalan munka záloga. A nemzet munkálkodni akar, erősödni és gyarapodni kivan. Ezen munkához kéri Felséged atyai jóindulatát és bizik abban, hogy Felséged ezt tőle soha megtagadni nem fogja és hogy az eddig mellőzött földmivelő nép támogatására a kisiparosság és a velük élő munkásság gyámolitására atyai szeretettel fog sietni. Bízunk kegyes jóindulatában és mély hódolattal vagyunk császári és apostoli Felségednek Budapesten, 1910 Julius hó. Hódoló alattvalói: a Magyar-Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlési képviselői. Szabó István (nagyatádi), Herczegh Sándor, Nóvák János. Elnök: A felirati javaslat ki fog nyomatni, és a képviselőház tagjai között szétosztatik. Az ülést öt perere felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik? Hammersnerg László jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. ház! Uj ember vagyok a képviselőházban, uj emberként jöttem ide, a mely uj embernek első kötelessége a szerénység. Szerénységre kell, hogy tanítson engem maga a helyzet, a mely engem ide küldött. Elsősorban, én már a politikai ildomosság ellenére jöttem, mint képviselő e világra. Ha Szabó István t. képviselőtársam panaszkodik arról, hogy el van terjedve az egy-gyermekrendszer a társadalomban, ugy kérem, a politikában el van terjedve a produkczió korlátozása, meghatározása annak, hogy mely megyéből hány képviselő mily párt állással jöhet ide be. Én e társadalmi, e politikai ildomosság ellenére jöttem a világra és mondhatom, hogy mivel pártokon kivül állok, még abban a szerencsés helyzetben sem részesültem, hogy bár üléssel és szavazattal választottak engem, e képviselőházban üléssel rendelkezném. Még ma nem rendelkezem üléssel. Talán ugy lehet, abba a helyzetbe sem jöhetek, mint az a bizonyos alföldi paraszt, a ki eljött Budapestre és beült a kávéházba és azt mondta: már az ötödik kávét iszom, hogy el ne küldjenek innen. Elküldhetnek engem erről a helyről, de igenis van szólásjogom és bár a szavazatom abban a helyzetben, a milyen ennek a képviselőháznak mai képe, nagy sulylyal nem is bir, mindenesetre kötelességemnek tartom, hogy nem a lajstromrendszernél, vagy talán más szakmába való dolognál emeljem fel szavamat, hanem kötelességemnek tartom, hogy a mai politikai helyzetben itt beszéljek és most beszéljek, a mikor a felirat kérdéséről van szó. Ez a kérdés magában foglalja a politikai helyzet általános méltatását, azt az általános méltatást, a mely kell, hogy végtelenül szomorú legyen. Magyarországban nem ismerjük azt, a mit jognak, törvénynek, igazságnak nevezünk. Ismerünk egy olyan rendszert, a mely megteremti magának az embereket, hogy azok hivei legyenek mindenféle olyan dolognak, a mely dologgal el lehet érni azt a czélt, a melyet maguk elé kitűznek. Én is részesülhettem volna abban a szerencsében, hogy annak a t. pártnak a tagja legyek, a mely a másik oldalon ül. Nem tudom ki volt az, nem tudom kinek megbizásából tette, de nekem is megmondották, hogy kapok ennyi és ennyi ezer koronát, hogy lépjek fel munkapárti programmaL (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Áhá!) Én azt feleltem erre t. ház, hogy én ismerem azt az orosz tekepályát, amelynek az a rendszere, hogy a bábuknak aljára zsinór van kötve, hogy azután ezeknek a bábuknak fel kell állniok, a mikor a zsinórt megrántják; és ismerem a fakilincsnek a hidnyugvástani rendszerét: a fakilincs elzárja az ajtót, amikor egy darabig el kell zárnia, de ha meghúzzák a madzagot, bizony kitárul az az ajtó. Ennek a rendszernek nem vagyok hive, nem akarok követője lenni, de megyek a magam független meggyőződése után és ha ez a meggyőződésem tud érvényesülni, hát érvényesül, ha nem, akkor meggyőződésemmel együtt fogok bukni. Arról beszélnek, t. ház, hogy ez a választás talán nem is volt olyan nagyon csúnya, hogy tiszta választás volt. (Derültség a szélsöbaloldahn). Lovászy Márton: Még eddig senkit sem hallottam erről beszélni. Csermák Ernő : Méltóztassanak megengedni, hogy akkor, a mikor a túlsó oldalon a tagadás mezején vannak, én is hozzászóljak ehhez a kérdéshez. Első vagyok én magam, a kit meg akartak venni; harminczezer koronát kínáltak nekem azért, (Mozgás balról.) hogy r lépjek vissza. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Ahá! Jobbról: Ki volt az? Neveket!) Justh Gyula: Gyönyörű! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Mocsáry Sándor: Tessék megnevezni, ki kínálta! Csermák Ernő: Maga is meg fogja nevezni magát, a ki kínálta. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Jól tudom, hogy a tagadás terén vannak. Épen az előbb volt arról sző, hogy a választásnál nem ismerik a napidíjat. Itt van egy elismervény. Kelt Berencsen, 1910 május 31-én . . . Darvai Fülöp: Elhullatott levelek! (Derültség.)