Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-8
8. országos ülés 1910 Julius 8-án, pénteken. 69 sürgős megoldását, mint politikai függetlenségünk egyik feltételét. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezzel kapcsolatosan kívánjuk a magántisztviselők jogviszonyainak is törvényes rendezését. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Felséged rámutatott ezeken kivül a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén, úgyszintén a kormány más ágaiban is számos nagyfontosságú reformra, a melyeknek áldásos és szükséges voltát mi is hangoztatjuk. Kívánjuk különösen részünkről is a katholikus autonómiának megalkotását, de ezzel karöltve az 1848: XX. törvényczikknek is végrehajtását. Kívánjuk a jogéletben is számos rendezetlen kérdésnek megoldását, különösen a polgári perjognak és az általános polgári törvénykönyvnek megalkotását. Kívánjuk a közigazgatás terén is a változott viszonyokhoz mért ujabb intézkedések megtételét, de már most kijelentjük, hogy a közigazgatás államosításához hozzájárulni nem fogunk, mert sem az állami omnipotencziát fokozni nem akarjuk, sem pedig alkotmányos életünknek egyik legerősebb biztositékát megdönteni nem engedhetjük. (TJgy van! Szélsőbalfelöl.) A székesfőváros, nemzeti életünknek ezen fontos tényezője, mielőbb a kor igényeinek megfelelő igazgatási rendszerrel látandó el. A vidéki városoknak, mint a magyar kultúra góczpontjainak, sajnos, többnyire túlterhelt háztartását erős alapokra kívánjuk fektetni, és azok gazdasági és kulturális felvirágoztatását a legnagyobb figyelembe részesitendőnek tartjuk. Kívánjuk különösen, hogy a részükre megállapított állami segély a további évekre a tervbe vett emelkedéssel bocsáttassák a városok rendelkezésére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kívánjuk továbbá a gyülekezési, egyesülési jogról és a sajtószabadság biztositásáról szóló törvények megalkotását. (TJgy van! balfelöl.) Meglepetéssel hatott ránk, hogy egy olyan nagy horderejű és az ország ugy közjogi, mint gazdasági viszonyait közelről érintő kérdésről, a minő Bosznia és Herczegovina annexiója, a trónbeszédben említés sem tétetett. Külügyeink tekintetében megnyugvásunkra szolgál az összes hatalmasságokkal szemben fennálló barátságos viszonyunk, a melyre Felséged trónbeszéde is utalt. I)e aggodalommal tölt el az, hogy a fegyverkezés terén olyan áldozatokra vagyunk kényszerítve, a melyek a hangoztatott békés törekvésekkel összhangban nem állanak. Lehetetlenség, hogy Magyarország ezen a téren további áldozatokra gondoljon, a mikor megfosztatik gazdasági erőinek szabad kifejlesztésétől. Szövetségeseink érdekei sem lehetnek ezen a téren irányadók, mert elképzelhetetlen, hogy mint állam ne rendelkezzünk anyagi fejlődésünk szükséges eszközei fölött és hatalmi szóval megfosztassunk olyan primitív jogok gyakorlatától, a melyek minden államnak természetes jogkörébe tartoznak, másrészről azonban a tengeri és szárazföldi haderők fejlesztésénél olyan követelmények elé állíttassunk, a melyek teljesítése anyagi erőinket felülmúlják. A véderő terén ki kell jelentenünk, hogy elvi álláspontunknak megfelelően, az önálló hadsereg felállítását tartjuk a nemzeti védelem legsikeresebb megoldásának. A hadsereg fejlesztése tekintetében, a mikor utalunk a fentebb érintett és mellőzhetetlen gazdasági föltételek megvalósítására, szükségesnek tartjuk azt is, hogy a magyar államiság jogai a hadszervezetben minden irányban elismertessenek és érvényesüljenek és a hadsereg szükségleteinek ellátásában is az országot megillető jogok teljes érvényre jussanak. (Helyeslés a szélsöbalolclalon.) Mindezeken kivül hódolatteljes feliratunkban Felséged előtt még különösen hangsúlyozni kívánjuk, hogy törvényhozási teendőink elintézésénél legfőbb vezéreszménkül fogjuk tekinteni a demokratikus haladás biztosítását. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az élet nyomasztó körülményei különösen kötelességünkké teszik a kis exisztencziák védelmét. Egész adóztatási rendszerünk, a nagymérvű társadalmi megterheltetés ugy is fokozott mérvben hárul a szerényebb anyagi körülmények közt élő társadalmi rétegekre. Az állami adószolgáltatásoknak csaknem felét teszik ki a fogyasztási adók, a melyek legnagyobb részben a lakosság vagyontalanabb rétegeit sújtják. Kell tehát, hogy a közterheknek további fokozásától és az ujabb adók behozatalától tartózkodjunk. Ehelyett inkább szükséges, hogy a megélhetést drágító fogyasztási adóterheket lehetőleg enyhítsük, az egyenesadó terheknek pedig igazságosabb és méltányosabb megoszlására gondoljunk. Különösen a létminimum életbeléptetését sürgős feladatnak ismerjük és annak fokozatos kiterjesztését kívánjuk. Emellett a progresszív adóztatás kiterjesztése is legfontosabb állampoltikai feladatot kell, hogy képezzen. De ezenkívül is minden téren, a szocziális intézkedések sokaságával kell az életnek mind súlyosabbakká való terheit a társadalom gyengébb elemeivel szemben elviselhetőkké tenni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Súlyt kívánunk helyezni egy helyes telepítési és birtokpolitika követésére, a mely az egyéni tulajdon tiszteletben tartása mellett az egészséges vagyonmegoszlást előmozdítja és a birtokszerzést az arra hivatott elemek részére könnyebbé teszi. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) TJgy a mezőgazdaságban, mint az ipar és kereskedelem terén ä törvények hiányosságait pótolni lesz szükséges és a tapasztalt visszásságokat, különösen a munkásbiztositási törvény tekinteteben mielőbb meg kell szüntetni, az uj ipartörvényt pedig az összes érdekelt elemek bevonásával kell sürgősen megalkotni,
