Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-8

8. országos ülés 1910 július 8-án pénteken. 55 a népet földhöz, munkához juttassuk és ezáltal a népet az oly rettenetes módon gyengítő kivándorlástól visszatartsuk: az illetők teljes anyagi rekompenzácziója ellenében, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a legszigorúbb törvényes körülírások mellett, de kívánom és kívánják t. elvbarátaim, hogy e téren igenis törvényhozási intézkedések történjenek, hogy a kisembereknek a fejlődése biztosíttassák, hogy a kisembereknek a magyar emberben — hála Istennek — annyira kifejlődött az a tendencziája, hogy földhöz jussanak, a lehetőség szerint kielégíttessék, (Helyeslés a szélsőbaloldal m.) Ezt a kérdést csak egy példával kívánom illusztrálni. Saját választókerületemben, a szekszárdi választókerületben, van egy gyönyörű völgy; az egyik oldalán hegyoldalak, a másik oldalán a Duna. A hegyoldalakon van a gazdáknak földje, a völgyben vajmi kevés, mert a legjava földek nagy része a teréziánumi-alapnak, a vallásalapnak tulajdona. Igazán távol áll tőlem, hogy akármelyik alapot meg akarnám rövidíteni, sőt ellenkezőleg, abban a véleményben vagyok — és tapasztalásból beszélhetek — hogy ha ott azoknak a derék magyar embereknek földet juttatunk abból, ha azt az ott szokásos áron megfizeti az állam közvetítésével a gazda a teréziánumi vagy a másik alapnak, akkor ezen vételár utján fokozódik az alap jövedelme, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) tehát az alap tujajdonosának jövedelme és vagyoni viszonyai megjavulnak, azokra a ezélokra, a melyekre az alapítvány szolgál, több összeget fordíthat és ugyanakkor a népet földhöz juttatjuk, a földhöz kötjük és a vándorbotot kiveszszük a kezéből. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szocziális alkotásra utal a t. kormány az állami tisztviselők és különösen az özvegyek és árvák nyugdijának rendezése ügyében. Helyes, csak két megjegyzésem van. Itt is sajnálatomra csak az előkészítést ígéri meg a kormány, pedig tudjuk, hogy az előkészítés és megvalósítás közt óriási a különbség. Hiszen a katholikus autonómiát, — gondolom — 1873 óta készítik elő és még mind a mai napig nem valósították azt meg. En tehát helyeslem, ha a kormány az özvegyek és árvák nyugdiját rendezi, de kívánom, hogy a tisztviselők nyugdiját is rendezze, mert a jelenlegi állapot tarthatatlan és ma, midőn a vasutasoknak, a katonatiszteknek nyugdija méltányosan van rendezve, megkövetelhetik az állam többi polgári alkalmazottai is, hogy az ő nyugdíjügyük és özvegyeiknek, árváiknak nyugdija is szabályoztassék. Azonban nem elégszem meg azzal, hogy a t. kormány büróiban előkészítse ezt a kérdést, hanem azt kívánom, hogy terjeszszen elő erre vonatkozólag minél előbb egy kész törvény j avaslatot. T. ház! Egy harmadik konkrét ígérete a trónbeszédnek a munkásoknak baleset elleni biztosításának és a betegsegélyzó'nek a reformja. Teljesen helyeslem, két feltétel mellett. Hogyha ez a reform ugyanis a kis exisztencziáknak a javára fog szolgálni, a munkások és a kisiparnak a javára és hogyha nem fogja a szabadelvüség jelszava alatt, esetleg a nagy tőkének helyzetét a kis emberekkel szemben megjavítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ezzel a trónbeszédnek szocziális programmját kimerítettem. Többet nem találok benne. Ellenben találok igen sok olyat, a mi belevaló a trónbeszédbe és a kormányprogrammba, ezekből azonban hiányzik. (Halljulc! Halljuk!) És itt megdöbbenéssel kell kiemelnem a tisztviselők szolgálati pragmatikájának az ügyét. (Halljulc! Halljulc!) A midőn a ministerclnök ur ez év január havában a t. kormány programmját itt elmondotta, abban — ha jó emlékszem — még benne volt a tisztviselői pragmatika. A midőn az állami tisztviselők országos egyesületeinek küldöttségét fogadta a t. ministerelnök ur, válaszában a tisztviselői pragmatika még meg volt ígérve. Midőn azonban nemrégiben a vármegyei tisztviselők országos egyesülete küldöttségileg tisztelgett a ministerelnök urnái, akkor már a következőket mondotta: »A szolgálati pragmatika rendezését is szükségesnek tartom. De ez nemcsak önöket illeti, hanem általában szükség. Ez hosszabb megfontolást igényel és nem merem igérni, hogy hamar be fog következni.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Majd megvárják a népszámlálást!) Hogy mit fognak a t. minister urak még várni, mit fognak azon még annyit dolgozni, nem tudom; de annyit tudok, hogy önök nagy előszeretettel követik Ausztria példáját. Hát ne csak a rosszban kövessék, hanem kövessók a jóban is. Ott már azok a »verstockt« osztrák ministerek beterjesztettek egy szolgálati pragmatikát, sőt megalkották a nyugdíjtörvényt is, a mivel ha vannak is annak hiányai, minden esetre előbbre vannak, mint mi. Kövessék tehát ebben a becsiek példáját. Kövessék annyival is inkább, mert a pragmatikára szolgálati szempontból is van szükség. Igaz, hogy a pragmatika a tisztviselőket bizonyos fokig politikai jogaik gyakorlásában is védelmezi, ha megtartják a törvényt. Mi csináltunk is a múlt országgyűlésen egy igen szép vasúti pragmatikát, a melyben expressis verbis ki van mondva, hogy a vasutasok politikai jogaikat teljesen szabadon gyakorolják és most a lefolyt választások alkalmával mégis annak épen az ellenkezőjét tapasztaltuk. (Felkiáltások a jobboldalon: Mindnyájan ellenünk voltak!) Láttuk, hogy ezren meg ezren szavaznak ellenünk. (Ellenmondások a jobboldalon és zaj.) Csak tessék egy kis türelemmel lenni, majd rátérek erre a kérdésre is. Igenis tudnék konkrét példákat felhozni, (Felkiáltások jobb-