Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-8
8. országos ülés Í9Í0 Julius 8-án, pénteken. 40 korrupcziót és a szabadságnak, nem pedig az illetéktelen nyomásnak területét. (Helyeslés balfelöl.) A legmagasabb királyi trónbeszéd megemlékezik a jegybank-ügy rendezésének sürgős voltáról, (Halljuk! Halljuk!) a nélkül, hogy e rendezésnek tervbe vett'módjáról felvilágosítást nyújtana. Csak annyit mond a trónbeszéd, hogy a bankügygyei kapcsolatban a készfizetések kérdésének rendezése is képezi a kormány gondját. Mindezekkel a homályos kijelentésekkel szemben mi teljes nyíltsággal tárjuk ki felséged előtt azt az álláspontunkat, hogy a bank- és hitelügy terén is érvényesíteni akarjuk Magyarország közgazdasági függetlenségének elvét, melyet az 1867 : XII. t.-cz, kifejezetten elismer, melynek megvalósítását tehát felséged, ha az ország e jogával élni akar, épen az 1867. évi kiegyezéshez való ragaszkodásánál fogva bizonyára nem akarja gátolni. A mint tehát 1917-re követeljük a külön vámterület létesítését, ugy most követeljük az önálló magyar jegybankot (Helyeslés bal felöl.) és csak annyi haladékot vagyunk hajlandók elfogadni, a mennyit az előkészítés munkája 1911. év kezdetén túl megkíván. A mi pedig a készfizetések kérdését illeti, nem tagadjuk, hogy azok kötelező elrendelése a közös bank fentartása esetén is nagy jelentőséggel bírna közgazdaságunk önállósítására és felvirágoztatására nézve; de felséged kormánya elég óvatos volt, hogy ezen a téren csupán a »rendezést« helyezte kilátásba. Azt pedig tapasztalásból tudjuk, hogy ezek a rendezések, ha az osztrák kormánynyal és törvényhozással egyetértőleg eszközlendők, nem jelentik a kötelező készfizetések tényleges felvételét, hanem inkább az arra vonatkozó elvi kötelezettség folytonos kijátszását. Ez a tapasztalás és abból folyó azon meggyőződésünk, hogy Ausztriával egyetértve a készfizetésekhez soha el nem jutunk, bár Ausztria érdeke is azt kívánná, .megerősít minket az önálló bank eszméjéhez való ragaszkodásunkban. Ha felséged kormánya a megoldást más irányban keresi, ugy határozott ellenzésünkkel fog találkozni, Felemlíti a legmagasabb trónbeszéd a Romániával és a többi Balkán-államokkal kötendő kereskedelmi szerződéseket. Mi ezek tárgyalásába készségesen belemegyünk ugyan, de nem járulhatnánk olyan megállapodásokhoz, a melyek kétes politikai előnyökért feláldoznák lényeges mezőgazdasági érdekeinket; e tekintetben ragaszkodunk azokhoz a biztosítékokhoz, melyeket az előbbi kormány megállapított. És itt meg kell emlékeznünk a Balkánfélsziget területének egy részéhez való viszonyunknak azon mélyreható változásáról, melyet a legmagasabb trónbeszéd fel sem említ, melyről azonban hallgatnunk az ahhoz fűződő súlyos aggodalmak miatt lehetetlen. (Halljuk! Halljuk ! Boszniában és Herczegovinában felséged megválKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. I. KÖTET. toztatta birtoklásának czimét, szuverenitási jogait ezekre a tartományokra is kiterjesztvén. Ez a változás nemzetközi téren az összes hatalmak elismerése által befejezett ténynyé lett, de a törvényhozásra vár e tartományok közjogi helyzetének rendezése. Mikor erre kerül a sor, ragaszkodnunk kell a magyar szent koronának felséged koronázási esküje által megerősített történeti jogaihoz és semmi esetre sem járulhatunk olyan rendezéshez, mely akár a magyar birodalom integritásának veszélyeztetésével és a dualizmus felforgatásával harmadik testként akarja azokat felséged két állama mellé illeszteni, akár a közös birtoklást akkép állandósítani, hogy úgynevezett »birodalmi tartományok« létesítése révén közjogunkba becsempésztessék az összbirodalom fogalma. A magyar nemzet és annak képviselete nem csekély önuralommal teljes erkölcsi támogatást nyújtott felségednek az annexió kapcsán felmerült külső bonyodalmak órájában; készen állott arra is, hogy felséged eurójmi tekintélyének megóvására latba vesse egész anyagi erejét; (Igaz! Ugy van! a, bal- és szélsőbaloldalon) a fenyegető válság idején nem vetettünk fel egyetlen kérdést sem, amely akár felségeddel, akár felséged másik államával szemben vitát idézhetett volna elő. Állásfoglalásunk ezen egyhangúsága tette erőssé felségedet a válság elhárítására. Ezt az emléket idézzük fel, midőn felségedet arra kérjük, hogy viszont hü Magyarországát méltóztassék támogatni jogainak érvényesítésében és érdekeinek megvédésében. (Helyeslés _a ba loldalo n.) A legmagasabb trónbeszédnek talán legjelentősebb, mindenesetre pedig a mai kormányzat irányát leginkább jellemző része az, a mely a véderőre vonatkozik; jellemző ugy abban a mit, tartalmaz, mint abban, amiről hallgat. Nyomatékosan hangsúlyozza a trónbeszéd a véderő fejlesztésének szükségességét, megemlékezik a tekintetbe veendő pénzügyi és társadalmi szempontokról, a katonai büntető eljárással kapcsolatosan a modern jogtudomány követelményeiről is: de egy szó sem esik a magyar nemzeti élet azon igényeiről, a melyek a véderővel kapcsolatosak, melyek visszautasításából keletkezett a még ma is tartó és csak elaltatott válság, melyek a katonai igényektől el nem választhatók, ha csak tovább fejleszteni nem akarjuk azt a helyzetet, midőn a katonai élet a nemzeti életnek, nem ugy, mint minden más nemzetnél, legerőteljesebb hajtása és legfényesebb virága, hanem ellenkezőleg hervadása, sőt tagadása. Eelséges urunk, királyunk! Mint a nemzet képviselői, tartozunk gondoskodni a nemzet védelméről és azért nem zárkóztunk el a véderő ' fejlesztésétől oly mérvben és irányban, hogy a monarchia biztonságának és állásának megóvására hivatott fegyveres erő feladatának minden esetben megfelelhessen. De tartozunk gondoskodni a nemzeti élet épségéről is és azért el
