Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-8

48 8. országos ülés 1910 Julius 8-án, pénteken. az alkotmány szellemének és irott törvényének ellenére a múlt országgyűlésnek előbb bosszú időre szóló elnapolását és azután feloszlatását bozta felségednek javaslatba. Lelkiismeretes gondossággal fogunk mi is őrködni az államháztartás egyensúlya felett; helyeselni fogjuk az okszerű takarékosságot, mely nem vonja el a pénzügyi erőforrásokat a produktív czéloktól az inproduktiv kiadások dédelgetése végett. A pénztári készletek öregbítését csak az államháztartás folytonosságának biztosítására szükséges mértékben helyeselhetjük, (Helyeslés balfelöl!) de nem tartjuk megengedhetőnek, hogy ennél nagyobb összegek csekély kamatozás mellett elhelyezve, elvonassanak az állami feladatoktól, a melyek ellátására befolytak. Az állami jövedelmek fokozását azon mértékig, a melyet a modern állami és nemzeti élet igényeinek teljes kielégítése követel, csupán a pénzügyi és közgazdasági önállóság alapján tartjuk elérhetőnek; nem zárkózunk azonban el azoktól az intézkedésektől sem, a melyek utján a mostani megkötöttségi viszonyok mellett is öregbithetők az állam bevételei, feltéve, hogy azok a nép •— és különösen a szegényebb néposztályok — terheinek súlyosbításával nem járnak, hanem az adózás alól kibúvó jövedelmekre alkalmazzák az egyenlő teherviselés elvét és fentartják, sőt tovább fejlesztik azt a szocziális gondolatot, a mely a múlt országgyűlés által megszavazott és felséged által szentesitett adótörvényekben már kifejezést nyert. Csak, ha ebben az irányban tökéletesebbet tud alkotni, nézhetjük el felséged jeleidegi kormányának azt a hibás lépését, hogy az emiitett törvények életbeléptetését ép azon részeikben, késlelteti, a melyek a szegényebb néposztály terhein könnyitenek. (Helyeslés balfelöl l) A legmagasabb trónbeszédnek a közigazgatás reformjára vonatkozó általános kijelentései mély aggodalomra adnak okot, (Igaz! Ügy van! halfelöl), melyet felséged előtt el nem hallgathatunk. Ha ezek alatt azt a szándékot kellene értenünk, hogy az úgynevezett állami közigazgatás gondolata elevenittessék fel, melytől a közelmúlt tapasztalásai után e gondolat legbuzgóbb előharezosai is kénytelenek voltak elfordulni, ugy felséged kormánya ebben nem csak támogatásunkra nem számithat, hanem legerősebb ellenzésünkkel fog találkozni, még akkor is, ha az államosítás következményeit a közigazgatási bíróság hatáskörének — különben kívánatos — kiterjesztésével akarná enyhíteni. Legsürgősebb teendőnknek a közigazgatási reform terén épen azt tartjuk, a miről a trónbeszéd hallgat, a tisztviselői pragmatikai megalkotását. (Elélik helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon), melynek lemaradását a múlt országgyűlés munkarendjéről mélyen fájlaljuk és a melynek nélkülözhetetlenségét az utolsó tapasztalatok szomorúan igazolták. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) A konzuli bíráskodásról szóló 1891: XXX. t.-cz. hatálya legközelebb lejárván, elismerjük ezen ügy rendezésének sürgős voltát. Nem járulhatnánk azonban a mostani közös rendezés további fentartásához, hanem az igazságszolgáltatás e terén is érvényesíteni kívánjuk a magyar állami szuverenitást és önállóságot. A jelenlegi törvény meghosszabbítását csak arra a rövid időre tartjuk eszközlendőnek, a mely az uj megfelelő törvényhozási rendezés előkészítése czéljából esetleg szükséges. Megelégedéssel vettük tudomásul a trónbeszédnek a katholikus autonómiára vonatkozó kijelentését és készséges örömmel fogunk közreműködni katholikus polgártársaink e jogos igényének teljesítésén. Ez az ügy az előbbi kormány által tökéletesen elő lévén készítve, csakugyan nincs ok annak további halasztására. Ép ugy megnyugvással vesszük a lelkészi kongrua méltányosabb megállapításának kilátásba helyezését, mely különben az előző kormány kongrua-javaslatának indokolásában is benfoglaltatott. De meglepetéssel nélkülöztünk a legmagasabb trónbeszédben az 8148: XX. t.-cz. 2. és 3. szakaszainak végrehajtására vonatkozó minden nyilatkozatot, holott ez is az előző kormánynak nem csak programmjában és szabatos parlamenti nyilatkozataiban foglaltatott benn, hanem annak tényleges előkészítése is már befejeztetett. A vallási béke állandó biztosításának érdekében nagy súlyt fektetünk e mű betetőzésére, melynél felséged buzgó közreműködésünkre számithat. A legmagasabb trónbeszéd egyik kimagasló és fontosságra nézve elsőrendű részletének tekintjük a választási reformra vonatkozó kijelentéseket. (Halljuk ! Halljuk!) Mélységesen fájlaljuk, hogy a múlt országgyűlés nem tehetett eleget e részben vállalt feladatának (Felkiáltások jobbfelöl: Miért?) és nem minden aggodalom nélkül látjuk, hogy e nagy kérdés megoldása azon politikai rendszer képviselői kezébe került, a mely negyed évszázados uralma alatt ridegen elzárkózott a választói jognak minden kiterjesztésétől, (TJgy van! balfelöl.) mely tehát saját gondolatkörétől teljesen idegen területre lép, midőn a demokratikus haladás szükségét hirdeti. Feladatunknak tekintjük e szerint, hogy e reform megvalósítását minden esetleges halasztási kísérlettel szemben sürgessük és hogy a kormány javaslatait ugy a demokráczia igényeinek megvalósítása, mint a magyar állam megszilárdítása szempontjaiból szigorúan bíráljuk. Az általános szavazati jog alapján állunk, melynek létesítésénél biztosítani kell^ az állam egységes magyar nemzeti jellegét (Elénk helyeslés.) és az értelmiség fölényét az értelmetlenség felett. De biztosítani kell magában a reformban a választások szabadságát és tisztaságát is, (Altalános élénk helyeslés.) mert a választói jogot akarjuk kiterjeszteni, nem pedig a választási