Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-6

36 6. országos ülés 1910 Julius 2-án, szombaton. Szmrecsányi György: A kérdés feltevéséhez kérek szót! (Zaj. Felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Elnök: Semmi egyebet nem mondtam, mint azt, hogy a ház tudomásul veszi a ministerelnök urnak azon bejelentését, hogy ebben az esetben az interpelláczió tartalmához képest a vizsgálatot el fogja rendelni. Ezt, azt hiszem, mindenki tudomásul veszi. (Helyeslés a jobboldalon.) Az érdemleges válaszra vonatkozólag akkor fog a t. ház határozhatni, ha azt a ministerelnök ur megadja. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől.) Justh Gyula: T. ház! A ministerelnök ur előzetes választ adott, már pedig csak az érdemleges választ lehet tudomásul venni. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. Helyeslés balfelől.) Kiabálhatnak akármennvit, de engem nem riasztanak el! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Kérem Vermes Zoltán képviselő urat szíveskedjék csendesen maradni. Justh Gyula: Maga a ministerelnök ur azt mondotta, hogy megvizsgálja az ügyet és a vizsgálat eredményéhez képest fog érdemleges választ adni. Annak a kérdésnek feltétele tehát, hogy tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök ur válaszát, igen vagy nem, csak akkor fog bekövetkezhetni, ha a ministerelnök ur az érdemleges választ meg fogja adni (Élénk helyeslés a baloldalon. Ellenmondások jobbfelől). Ha ezzel szemben most tudomásul vennők az előzetes választ, ez teljesen ellenkeznék a házszabályokkal és a parlamenti szokásokkal. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. Helyeslés balfelől.) Elnök : T. ház ! Az előttem felszólalt t. képviselő ur szavaira megjegyzem, hogy én egy szóval sem tettem fel a kérdést az iránt, hogy tudomásul veszi-e a ház a ministerelnök ur válaszát, igen vagy nem ? (ügy van I jobb felöl. Ellenmondások a baloldalon.) A házszabályok alkalmazhatásának első kelléke, hogy az elnök a házszabályokról bármikor nyilatkozhassak. Méltóztassék tehát engem csendben meghallgatni. (Helyeslés jobbfelől.) Én nem tettein fel azt a kérdést, hogy tudomásul veszi-e a ház a választ, igen vagy nem, mert a ministerelnök ur érdemleges választ nem adott és én szavaim bevezetéseképen csak azt jelentettem ki, hogy mivel a ministerelnök ur érdemleges választ nem adott, a ház ez idő szerint csak azt veheti tudomásul, hogy ő a vizsgálatot elrendeli. A házszabályok nem is engednek meg ezen túlmenő kijelentést. Justh Gyula: Azt sem veszsziik tudomásul! (Zajos helyeslés a baloldalon.) Elnök; Ha a t. képviselő ur nem veszi tudomásul a vizsgálat elrendelését, azt sajnálom, de azt hiszem, hogy a ház tudomásul veszi (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj balfelől.), mert a ministerelnök urnak ezt a kötelességszerű bejelentését a háznak igenis tudomásul kell vennie. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelől.) Hiszen legelemibb kötelessége a ministerelnök urnak, hogy ilyen súlyos panaszokkal szemben a vizsgálatot elrendelje. Ezt tehát a háznak, a közvéleménynek igenis tudomásul kell vennie. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A mi nem jelenti, hogy a választ veszi tudomásul a t. ház. (Mozgás.) Gr. Batthyány Tivadar képviselő ur kivan szólni. Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Tilatkozom az ellen, hogy itt egy preczedenst alkossunk. A ministerelnök ur egyszerűen . . . (Zaj jobbfelől.) E felett, ministerelnök ur, lehet mosolyogni, (Elénk derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) azonban én az alkotmány tiszteletben tartását követelem. (Mozgás, derültség és felkiáltások jobbfelől: Eláll! Halljuk! Halljuk! balfelől.) Mindenekelőtt leszegezem azt, hogy a többség már az ilyen esetből is hatalmi kérdést csinál. (Nagy zaj. Elnök csenget. Felkiáltások a baloldalon : Tessék rendet csinálni !) Nekem jogom van szólni! Elnök : Rendreutasítom a képviselő urat. Ugy tessék beszélni, hogy hallhassák. Én sem értettem egy szót sem. (Felkiáltások balfelől: Tessék csendet csinálni! Ez az első kötelessége !) Justh Gyula: Ott is tessék csendet csinálni. Elnök: Mindenütt rendet csináltam, a hol kellett. Nem fogadok el utasítást. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj balfelöl.) Vermes képviselő urat is névszerint figyelmeztettem. (Helyeslés jobbfelől.) Egy hang (balfelől) : Az nem elég nekünk, a többieket is tessék rendreutasítani. (Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Egy képviselő ur, a kit nincs szerencsém ismerni, a mikor itt szólni kezdettem, közbekiáltott, hogy eláll! (Halljuk ! Halljuk I) Ez a t. képviselő ur vegye tudomásul, hogy a házszabályok nekem jogot adnak, hogy szóljak és a t. képviselő urnak nincsen joga arra, hogy engem szólási jogomban megzavarjon. Vegye tudomásul a t. képviselő ur és mindazok, a kik bennünket itt felszólalásunkban zavarni akarnak, hogy ezen az utón itt nem lehet békés parlamentáris működés. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és ezt jó lesz leszögezni mindjárt az első alkalommal, hogy azután hivatkozhassunk arra, hogy ki provokálta az izgatott hangulatot. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Én egy egész nyugodt, tárgyilagos megjegyzést akarok tenni és ezért kértem szót. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Elnök : Tessék megtenni a nyilatkozatát. Gr. Batthyány Tivadar: Megteszem, csak méltóztassék megengedni. Elnök: Hiszen senki sem gátolja, hogy megjegyzését megtegye. Tessék tehát hozzászólani. Gr. Batthyány Tivadar: Hozzászólok, de előbb kénytelen voltam a közbeszólásra feleim. (Nagy zaj.) Elnök : Az én kötelességem és jogom e házban rendet csinálni. Tessék csak beszélni. Gr. Batthyány Tivadar : Hogyha engem közbeszólásokkal, kiabálásokkal zavarnak, kénytelen vagyok hangosabban beszélni, hogy megértsenek. Itt egy igen egyszerű kérdésről van szó, Százszor