Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-22

392 SS. országos ülés 1910 Julius 25-én, hétfőn. Bikádi Antal: A kormány iparpolitikáját sem lehetett még eddig kitapasztalnunk, annyit azonban látunk, hogy ezen a téren bizonytalanság uralkodik. A ministerelnök ur azt mondotta, hogy az iparfejlesztésben a szubvencziós rendszert nem tartja meg, a külön vámterületre azonban nem törekszik; de azért az ipar támogatását igéri. Azt azonban, hogy ezt miként, mily eszközökkel gondolja megvalósíthatónak, nem mondotta meg a ministerelnök ur. Talán csak nem akar valami ujabb tulipán-mozgalmat indítani ? (Derültség.) Bár egyéb hiján ez is alkalmas eszköz volna arra, hogy iparunkat fejleszszük, s ha nincsen arra más eszköz, magam is szívesen részt veszek egy ujabb ilyen mozgalomban, csak azt nem hiszem, hogy a ministerelnök ur állana élére egy ilyen akcziónak. Láng Lajos t. képviselő ur a felirati vita kapcsán valóságos ódái szárnyalással emlékezett meg arról a haladásról, a mely Magyarországon 1867 óta észlelhető. Azt mondotta, hogy századok mulasztásait pótolta a nemzet a szellemi és anyagi kultúra terén, és az erő és gazdagság olyan fokára emelkedett, a minőre eddig senki gondolni sem mert. S az előadó ur mindezt annak az érdek- és érzelmi közösségnek tulajdonítja, a mely az uralkodó és nemzet között 1867 óta fennáll. Én osztozom Láng Lajos előadó úrral abban a nézetben, hogy a haladás nagy, de azt már túlságos jóhiszeműségnek tartom az ő részéről, hogy ezt a haladást kizárólag az uralkodó dinasztia és a nemzet közötti egyetértés javára írja. Nem is hiszem, hogy nem pártj>olitikaí szempontból tette a t. képviselő ur ezt a nyilatkozatot. A képviselő urnak nagy, s általam elismert tudása semmiesetre sem engedné meg azt, hogy más körülmények között is hasonló nyilatkozatot tegyen. Hiszen az 1867-től máig terjedő korszak a modern haladás korszaka volt. Nézzük meg Európa összes nemzeteit; nézzük meg Amerikát, Japánt; előrehaladásuk olyan mérveket öltött ebben a korszakban, a melyre igazán senkisem gondolt. De erre nem az uralkodók és a nemzetek közötti egyetértés adta meg a lehetőséget és az alapot, hanem az emberi elmének, a tudománynak vívmányai, a technika terén elért sikerek, s találmányok, a melyek mint a futótűz járták be a világot, égetve-hajtva az emberek tudásvágyát és akaraterejét és áttörve a népeket elválasztó természeti határokat a tudomány és a gazdaság terén minden nemzetben, a melyben a tanulékonyság, az ügyesség és a munkaszeretet meg volt, olyan pezsgő életet teremtettek, a melyeknek nyomában a nagyszerű haladás úgyszólván el sem maradhatott. (Ugy van I halj elől.) Bizonyos önérzettel mondhatjuk el, hogy a mi nemzetünkben megvan a munkaszeretet is, megvan a tanulékonyság is, meg van az ügyesség is. És hála a Mindenhatónak, hogy meg van, mert abban a szerencsétlen és áldatlan helyzetben, a melyben minket épen a dinasztiának közössége az Ausztriával való kapcsolatban fogva tart — kizárólag nemzetünk kiváló tulajdonságainak köszönhetjük azt, hogy a szellemi és anyagi haladás terén a mai szinvonab'a eljutottunk. Magyarország átmeneti korszakot él. Haladása a szabad államok haladásával ha nem tart vagy nem tarthat lépést, ezt ismét csak az Aasztriával való közösségnek tulajdonithatjuk. Ez az oka az ipar terén való elmaradásunknak is. (Igaz ! balfelől.) Pedig azt vallom én is, hogy a magyar nemzetnek történeti hivatása van. A mi volt nekünk a Nyugat, azzá kellene lennünk a Kelettel szemben ; iparállammá kell fejlődnünk, (Ugy van! bal jelöl.) hogy a szaporodó lakosságot hasznos munkával láthassuk el. Csak ez utón válhatik belterjesebbé a mi mezőgazdaságunk is. Csak fejlett ipari és mezőgazdasági kultúránkkal hódithatjuk meg a Keletet. Fájdalom, ezen a téren sem tapasztalunk semmi biztatót a kormány nyilatkozataiban. Semmiféle kardinális intézkedést nem helyez a kormány kilátásba, a minő pl, az önálló vámterület és az önálló magyar bank megteremtése, pedig ezek volnának azok a szerves intézmények, a melyek révén a siker, az eredmény előbb volna elérhető. (Igaz ! balfelől.) Az iparfejlesztés mai nyomorúságos eszköze, az állami segélyezési rendszer csakugyan megszüntetendő lenne. Mert ha ez egyeseket vagyonhoz juttat is, nem nyújtja szerves biztositékát az iparfejlesztésnek, s másfelől a nagy tömegekben bizonyos irigységet és ellenszenvet kelt. Csakis az önálló vámterület az a szerves intézmény, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a melynek keretében nem a protekezió és az annak alapján kieszközölt szubvenczió képezi az iparfejlesztés módját, hanem a hol a boldogulás útját a tudás, a rátermettség és a szakértelem adja meg az ipar terén. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) T, ház ! Miután én a kormány ténykedésében és kijelentéseiben semmi olyat nem találok, a mely engem megnyugtathatna, azért bizalmatlansággal vagyok a kormánynyal szemben és az indemnitást nem adom meg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Ki következik szólásra ? Beszkid Antal jegyző: Frey János! Frey János: T. képviselőház! Szükséges, hogy azon törvényjavaslatoknál, a melyek a bizalom kérdését involválják, minden párt részéről legalább is egy szónok szólaljon fel és a párt álláspontját preczizirozza a törvényjavaslat mellett, vagy azzal szemben. Azért kérem a t. ház türelmét, méltóztassék megengedni, hogy én, mint a néppártnak tagja, a néppárt részéről és nevében is annak álláspontját röviden körülvonalozzam. (Halljuk ! Halljuk !) En ép ugy, mint pártom, távolról sem akarom, hogy ez a vita a kelleténél tovább elhúzódjék, mert ha van valaki, ugy épen mi óhajtjuk azt, hogy nazánk a törvenyenkivüli állapotból mielőbb kikerüljön, hogy végre legyen már rendes adózás és ujonezozás. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.)