Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-22
22. országos ülés 1910 július 25-én, hétfőn. 387 sági önállóságunk kiépítése fele visz. Hírlapjaiban, egyesületeiben, sőt parlamentjében is tiltakozik minden ilyen lépés ellen és ha hamarosan fel nem hagyunk a szándékunkkal, meg is fenyeget bennünket. Nem egyszer hallottuk már ilyen alkalommal, azt, hogy »be kell masírozni Magyarországba« a mi azt jelenti, hogy fegyveres erővel is kényszeríteni kell bennünket az engedelmességre. Az a hang, a melyet velünk szemben Ausztria használ és az a magatartás, a melyet velünk szemben tanusit, a külföld előtt azt a látszatot kelti, hogy tulajdonképen nem vagyunk egyenrangú fél Ausztriával, hanem annak alárendeltje, (ügy van! balfelől.) S habár törvényeink papiroson biztosítják az egyenjogúságot, mégis fájdalommal bár, de be kell vallanunk, hogy a külföld e nézetkialakulása bizonyos alappal bír, és fájdalommal kell konstatálnunk magunkról, hogy érezzük Ausztria főlényét minden téren és hogy ellenünk használt fenyegetései nem pusztába kiáltó szó, nem üres handabandázás, hanem olyanok, a melyek a dinasztia és ennek rendelkezésére álló hadsereg körében is viszhangot találva, rendesen nem maradnak hatás nélkül. íme, itt van a bankkérdés. Ez esztendő első hónapjában az akkori képviselőház többségét alkotó függetlenségi és 48-as párt kimondotta, hogy a bankközösséget nem hosszabbítja meg, hanem felállítja az önálló magyar bankot, (ügy van! balfelől.) Ausztria rögtön tiltakozott ellene és kijelentette, hogy ezt nem engedi meg. Mi lett a következés ? A király az akkori kormányt felmentette állásától és kinevezte a mostani kormányt, feloszlatta a képviselőházat, s a kormánynak kötelességévé tette, hogy olyan többséget hozzon ide össze, a mely az önálló magyar bankot ellenezze és a közös bank szabadalmának meghosszabbítását segítse elő. (ügy van l balfdól.) A kormány e meghagyást teljesítette is és a legtörvénytelenebb eszközökkel, (ügy van ! balfdőL) a melyek között az osztrák katonaság igénybevétele is szerepel — részleges bemarsirozás — összehozta csakugyan a mostani kormánypártot. Bármilyen kellemetlen is némely emberre nézve, ha származását vagy születését kutatják, mégis ez sokszor kötelesség. így vagyunk most a t. kormánypárttal is. Kénytelenek vagyunk származásával foglalkozni és a felirati javaslat során felhozott körülményekből, ide vonatkozó tényekből, valamint köztudomású, közismert tényekből megállapíthatjuk, hogy ez a kormánypárt a szavazatra jogosult nemzet szülötte ugyan, de nem annak törvényes párjától; nem a becsületes politikai meggyőződésből eredő közbizalom nemzette, hanem a hatalmi visszaélésekkel párosult vesztegetés, (ügy van 1 balfdól.) Törvénytelen ágyból származik tehát a kormánypárt és mint ilyen a közbizalom képviselőjének nem tekinthető és igazán jogosan vetődik fel a kérdés, hogy vájjon a parlamentnek törvényhozó munkájában részt vehet-e ? (Derültség jobbfdől. Mozgás balfdól.) Annak a törvénytelen, annak a tilos viszonynak a létrehozásánál, a melyből a kormánypárt született — a kosaras asszony szerepét a ministerelnök ur játszotta. (Derültség balfelől.) Nevetni való dolog talán, hogy igy jellemzem, de a mikor tudomása van a ministerelnök urnak arról, hogy egyes választókerületekben a törvényileg megengedett legmagasabb alkotmányos költség mennyit tehet ki, és mégis az ottani kormánypárti jelöltek részére tízszeres, húszszoros, sőt sok helyen százszoros költséget utalványoz vagy utalványoztat ki, akkor ezzel mintegy szabadalmat ad, hogy visszaélések követtessenek el ezzel a pénzzel és szavazatok vásároltassanak, (ügy van ! ügy van ! a báloldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy túlzottak a mi előadásaink a választási visszaélésekről, és hogy tulajdonképen annak eldöntésére, hogy mily mértékben történtek meg ezek a visszaélések, a Curia van hivatva. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Ugy is van! Bikádi Antal: Hát hiszen van abban is valami, hogy ugy van. (Felkiáltások a jobboldalon : Sok van benne ! Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Ha minden választási visszaélés odakerülne, vagy odakerülhetne a kir. Curia elébe, akkor igazuk volna az uraknak. Azonban a curiai bíráskodás olyan formalitásokhoz van kötve, a mely formalitásokat a kérvényezőknek betartani valóságos művészet; épen azért az igazság kiderítése helyett a petieziók legnagyobb részben már a formaságok útvesztőjében fulladnak meg, úgyhogy a Curiának magával a dolog érdemével foglalkozni nincs is módjában. En azonban azt hiszem, hogy ha a curiai bíráskodás terén is helyet foglalhatna az a jogszabály, hogy a közismert tényeket nem kell bizonyítani, akkor á kormánypárti kéjiviselők mandátumát etetés, itatás és vesztegetés czimén egyszerű kérvénynyel meg kellene semmisíteni. (Zaj a jobboldalon.) Mártonffy Márton: Hát Orosházán nem itattak ? Bikádi Antal: Ha kormánypárti jelölt került volna be onnan, bizonyosan megsemmisítené a Curia a mandátumát, mert olyan visszaélések történtek ott, a melyekre csak azért nem térek ki, mert a választási visszaélések a felirati vita során már elég terjedelmesen elősoroltattak. Különben, ha méltóztatnak kíváncsiak lenni az orosházi kerületre szívesen szolgálok adatokkal. (Zaj.) Azt szokták mondani, hogy az ellenzéki képviselők Ígéretekkel tartják, bolonditják a népet. (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Pedig ez nem igaz. Az ellenzéki képviselők rendesen azzal korteskednek, hogy a népet kioktatják az ő jogaikra, az ő törvényes jussaikra, kioktatják a népet arra, hogy miért nem juthat hozzá ezen törvényes jogaihoz, jussaihoz, mik ennek az akadályai és hogy kell ezen akadályokat legyőzni. És egyet Ígérnek csak : hogy ebben a harezban, a melyet jogaikért folytatniuk kell. velük küzdenek, velük szenved49*