Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-21

380 21. országos ülés 1910 j ban egy erős és hatalmas tábor áll a háta mögött. Azt hiszem tehát, hogy az adott idő, a cselekvés ideje most érkezett el a ministerelnök úrra nézve. A mikor a ministerelnök ur leszegezte álláspontját, hogy ez a legfontosabb és legsürgősebb, akkor nem lehet többé azt mondania, hogy mérlegelni kell, hogy adott időben mi a lehető. Én ezt a változást arra vezetem vissza, hogy igen befolyásos és előkelő helyről, szerintem, túlzott aggodalmakat táplálnak a javaslat iránt. Erre vezetem vissza a ministerelnök urnak ebben a beszédben tett azt a kijelentését is, hogy ha egy lépés kevés, tegyünk kettőt, azonban ha csak nem múlhatatlanul szükséges, a harmadikat már ne tegyük meg. Pedig ezen kérdés végleges rendezése annyira fontos a nemzet további íeiimaradására, annak megalkotása a további fejlődésre nézve annyira kikerülhetetlen, hogy itt nem egy-két lépést kell tenni, hanem egészen a czélig kell menni. Itt egészet és lehetőleg tökéleteset kell alkotni, itt nem lehet összeférczelni a dolgot, hogy az egyik kormány, az egyik parlament csináljon valamit, a másik megint valamit,mert ezzel senki sem lesz megelégedve. Azok sem, a kik hazafias aggodalmakat táplálnak, azok sem, a kiket elsősorban érint az a kérdés, hogy hogyan és miként jutnak be a törvényhozásba. Épen az, hogy a ministerelnök ur ezt a kérdést oly óvatosan kezeli, teszi indokolttá egy parlamenti bizottság kiküldését. Mert ha egy ilyen fontos kérdést egy személyre bizunk, az rendszerint csak egy oldalról látja a dolgokat megvilágítva, bármilyen zseniális, bármilyen kitűnő személy legyen is. Ez a kérdés pedig annyira fontos, hogy ezt minden oldalról nagyon meg kell világítani, meg kell bírálni, mielőtt ezt a törvényt megalkotnék. Tehát ebbe a kérdésbe nemcsak a parlamentnek, nemcsak az egyes pártoknak, nemcsak az összes pártoknak, hanem az egész nemzetnek van beleszólása és ezt ugy vélném elérhetőnek, hogy nemcsak a képviselőház pártjai, hanem igenis a házon kivül álló pártok, a szervezett munkások, a szervezetlen munkások és a nemzetiségek is megkérdeztessenek, miként vélik ezt a törvényjavaslatot megalkotandónak. Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy nem jelszavak után kell ebben a kérdésben indulni. Ezt a kijelentést is a maga egészében aláírom, sőt kérem is a parlament minden egyes tagját, ugy a túloldalon, mint ezen az oldalon, hogy ebben a kérdésben ne foglaljanak el merev álláspontot. Ez a kérdés a nemzet életére annyira fontos, annyira kiható, hogy itt alaposan megvitatandó ennek a kérdésnek minden legkisebb nüánsza is, mert ismételten hangsúlyozom, hogy ha mi ezt a dolgot elhibáztuk és a vezető szerepet kiadjuk a kezünkből, azt soha többé nem tudjuk visszaszerezni. Ha más fontos törvényalkotások terén esetleg mulasztások fordulnak elő, eljön ismét az ideje, mikor ez a mi jogunk feléled és a hibákat kijavítva jobban alkothatjuk meg azt a törvényt. De ha ennél a kérdésnél elhibázzuk a dolgot, ha iulius 23-án, szombaton. a magyarság vezető szerepét kiadjuk kezünkből, azt soha többé nem leszünk képesek visszaszerezni. Az általános választói jog elnevezés alatt nagyon sokféle választói jogot értenek. Ez az elnevezés nagyon tág, az alá sok minden aláfér. Nem használok semmiféle elnevezést, hanem azt mondom: A választási törvény kiterjesztését a legmesszebb menőleg, a legszélesebb alapon kívánom és csak egy korlátját ismerem ezen jog kiterjesztésének. Ez pedig az, hogy ugy alkottassák meg ez a törvény, hogy a magyar nemzet ezen az alapon tovább fejlődhessék és a magyar nemzet fennállása ezen törvény alapján biztosittassék. Indítványom, t. ház, elfogadása esetén, a parlamenti munkát is elősegítené. Elősegítené azért, mert ezt a fontos kérdést az egyes pártok kiküldöttei alaposan megvitatnák, ugy a kiküldendő parlamenti bizottságban, mint a pártkÖTÖkben az összes képviselők foglalkoznának a dologgal, teljesen tájékozva lenne az egész ház, mikor a törvényjavaslat beterjesztetik és így nem kellene a képviselőházban hosszasan vitatkozni a kérdésről. Azt indítványozom, hogy küldjön ki a képviselőház egy 21 tagú bizottságot, a melyik e kérdéssel foglalkozik, azt előkészíti és javaslatot nyújt be a parlamenthez, hogy miként gondolja e kérdést leghelyesebben megoldhatónak. Nem azt mondottam én, hogy ez a 21 tagú bizottság egy törvényjavaslatot dolgozzon ki. Nem akarom én a parlament jogait konfiskálni, csak azt óhajtanám, hogy ez a nagyon fontos kérdés, a melynél fontosabbat az utolsó félszáz esztendő nem mutathat fel, kellőleg elő legyen készítve. Megengedem, t. képviselőház, hogy azok a törvényjavaslatok, a melyek most tárgyalás alatt vannak, nagyon fontosak az állami gépezet zavartalan továbbműködése szempontjából, a mely gépezet kell, hogy meg ne akadjon. Elismerem, hogy e javaslatok nagyon fontosak, de ez nem zárja ki azt, hogy a képviselőház párhuzamosan ne foglalkozzék olyan kérdéssel, a melyről a ministerelnök ur is kénytelen volt elismerni, hogy a legfontosabb, a legsürgősebb és hogy azt mielőbb meg kell valósítani. És ha már a t. képviselőház ezt a bizottságot kiküldi, ajánlanám, hogy azok, a kik e bizottsági tagságra vállalkoznak, egyszersmind köteleznék magukat arra ,is, hogy minden idejüket arra szenteljék, hogy a reformot minél alaposabban megvitassák és megállapítsák, hogy hogyan és mikép javasolják ennek a törvénynek a megalkotását. Nem tudom, t. képviselőház, hogy mi akadálya lehetne annak, hogy indítványomat a ház elfogadja. Az egész nemzet kívánja, hogy minél sürgősebben legyen megalkotva. Az összes pártoknak benn van a programmjában. A király kívánja, az ország milliói sürgetik, hogy minél előbb bekerülhessenek a nemzet képviseletébe, a melyből évtizedek mulasztásai folytán ki voltak és ki vannak zárva. Végezetül, t. képviselőház, még csak egyre kívánok rámutatni. Ez az, hogy már a múlt par-