Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-21

21. országos ülés 1910 július 23-án, szombaton. 377 felhasználtatnak ; ellenben Ausztriának nincs bevitele, de van nagy kivitele azon iparezikkekből, melyeknek nyers anyaga vétetett összehasonlítás alapjául. Tehát az önálló vámterület kérdésének feszegetése magyar gazdasági szempontból ezen az alapon teljesen hamis irányban mozog, s ennélfogva ezt a kérdést megitélni a széntermelés vagy nem tudom miféle iparág fejlődéséből, hogy a közös vámterületen haladt-e Magyarország vagy nem, egyáltalában képtelenség. A t. pénzügyminister ur ma az indemnitási törvényjavaslatot a törvényesség és a czélszerűség okából ajánlotta elfogadásra a háznak. A czélszerűségi kérdést a t. pénzügyminister ur igen bőven megindokolta, s ezt az indokolást el lehet fogadni vagy el lehet vetni, de mindenesetre fontos és érdemleges czélszerűségi indokokat hozott fel. Hanem a t. pénzügyminister ur ezen indemnitási törvényjavaslatának törvényességét és a törvényes alapjait elfeledte vagy elmulasztotta kimutatni. A mi a czélszerűségi kérdést illeti, erre nézve én a magam részéről kijelentem, hogy ha arról van szó, hogy a törvényen kivüli állapot ezen indemnitással megszüntettessék és a t. kormány arra kérne magának felhatalmazást és időt, hogy a költségvetést előkészithesse, ebben az esetben én egyáltalában a bizalmi kérdést felvethetőnek sem tarthatnám ezen javaslattal szemben és a magam részéről azt feltétlenül megszavaznám. A jelen esetben, azonban a t. pénzügyminister ur messze túlment a czélszerűségen, mert hiszen nem erre az időre kér ő felhatalmazást, hanem az év egész hátralévő részére, vagyis hat hónapra. Tehát az eddigi, törvényen kivüli időt megszüntetni az indemnitással és a hátralévő időre is indemnitást kérni: ez nem egyéb, mint az országgyűlés költségvetési jogának egyszerűen elkobzása. (Igaz! ügy van I a szélsőbaloldalon. Ellenmondás jobb felől.) Erre, t. ház, a t. kormánynak oka nem volt és nincs. Hiszen a t. munkapárt vállalkozott, és a t. kormány az ügyek vezetését már január havában vette át. Ha tehát a munka feladatának igazán komolyan meg akar feleim, hát lehetett-e sürgősebb teendője, mint az, hogy hozzálásson mindjárt a költségvetés előkészítéséhez és a mig az indemnitit tárgyalták volna, lett volna módja arra is, hogy a költségvetést a ház elé terjeszsze. Miért mulasztotta el ezt az időt januártól mostanáig, ugy hogy egyáltalán a költségvetéssel nem foglalkozott ? Mi indoka volt arra, hogy a költségvetés mellőzésével most az év hátralevő részére szintén kérjen indemnitit, holott igen jogos aspirácziók és magánérdekek szoríttatnak ezzel háttérbe ? Mi joga és indoka volt tehát a kormánynak arra, hogy a költségvetést nem terjesztette elő ? A kormányt ez alól a felelősség alól felmenteni nem lehet, mert az évi költségvetés beterjesztésére lett volna ideje, módja és alkalma, ennek a feladatnak nem felelt meg és a képviselőházat megfosztja attól, hogy a költségvetést tárgyalhassa és KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. I. KÖTET. megállapíthassa, a mi oly mulasztása a t. kormánynak, hogy sem czélszerűségi, sem törvényességi okok ezért nem mentesitik, (ügy van f a szélsőbaloldalon.) A jrénzügyminister ur azonban, ismétlem, a czélszerűségi indokok mellett a törvényességi okokat elmulasztotta felhozni. A mikor e mulasztását meg akarom rögziteni, bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni arra, hogy ma, igaz, helyesnek és czélszerűnek látszik a törvényjavaslat elfogadása, de nem szabad önöknek sem feledniök azt, hogy ebben az országgyűlésben, nem tudom, hány év múlva, más parlamenti pártok is lesznek, a melyek talán nem lesznek abban a kényelmes helyzetben, mint többség sem, hogy ily határtalan bizalommal honorálják a kormány hasonló törvényjavaslatait. Igaz ugyan, hogy ma a t. pénzügyminister ur is érezte a költségvetés hiányának veszélyeit a parlamentarizmus és az alkotmány szempontjából, mert sietett kijelentem, hogy ez preczedenst egyáltalán nem alkothat. De, t. képviselőház, ha már maga az eset megtörtént, hiszen ime törvényjavaslat alakjában előttünk van — akkor nem szükséges, hogy jireczedenst alkosson a jövőre, a tény magaapreczedens, ez a preczedens itt van, ezt pedig a t. kormánynak elkövetnie nem volt szabad. Az alkotmány sem engedi meg. Bátor voltam röviden utalni arra, hogy a kormánynak ihjeje, módja volt a költségvetést szabályszerű időben előterjeszteni. Hiszen a beruházási kölcsöntörvényj avaslat tulaj donképen a költségvetés kiegészítő része, a mint a t. pénzügyminister ur is megjegyezte. Már most hol van még a mi gyarló parlamentarizmusunk történetében is példa arra, hogy ilyen súlyos és nagy beruházásokat igénylő külön törvényjavaslatban kerültessék meg a költségvetési törvény ? Hisz talán épen a t. pénzügyminister ur akkor is hivatalban volt, a mikor az a preczedens eset itt megtörtént, hogy a czivillista felemeléséről volt szó, a kormány akkor nem külön törvényjavaslatban, hanem a költségvetésben proponálta azt a t. háznak elfogadásra. És akkor a képviselőház saját költségvetési jogára való tekintettel tiltakozott ez ellen és nem engedte meg, hogy külön törvény nélkül a költségvetésbe ez a tétel beilleszthető legyen. Pedig nem is oly régen volt; és most, a t. pénzügyminister ur jön és egész beruházási törvényjavaslatot, ötszáz és egynehány millió kölcsön felvételét, proponálja a háznak és a beruházások rengeteg seregét, és ezt indemniti keretében kívánja beilleszteni. (Ellenmondás a jobboldalon.) Hegedüs Lóránt előadó: Nem az indemniti keretében ! Győrffy Gyula : Igen, az indemniti keretében mert saját maga kijelentése szerint a t. pénzügyminister ur azt mondta, hogy azon beruházásokat, melyek okvetlenül szükségesek, tehát a múlt évi költségvetés keretébe nem férnek el, mert nincsenek benne, ezen beruházási törvényjavaslatban kivan ja jjótolni. 48