Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-20
20. országos ülés 1910 július 22-én, pénteken. 355 tok el, ok nélkül szaporítjátok az állam kiadásait, ez, engedjék meg — nem akarok más kifejezést használni — meggondolatlan eljárás abban a tekintetben, bogy négy évnek az időszaka elfelejtette már önökkel azt a komoly és nagy munkát, a melyet önök kezdettek meg. Mert jöjjünk tisztába ezzel a kérdéssel. Az állam rendes kiadásaiban kifejezésre kell jutnia tulaj donképen annak a munkaprogrammnak, a melyet egy kormány követ. Kifejezésre kell jutni az állam igazi szükségleteinek, a melyek, elismerem, különösen olyan államnál, mint a miénk, keletkeznek a múlt hagyományaiból, de keletkeznek a tényleg felismert szükségből is. Az a kormányzat, a mely nagy pénzügyi feleslegeket mutat fel, de nem elégiti ki ezeket a szükségleteket, nem méltó arra, hogy elfoglalja Magyarország kormányzati székét, (Ugy van ! a szélsőbaloldálon.) Gál Sándor: Valóságos uzsora ! Désy Zoltán : De visszatérek a hangoztatott vádra. Ez a vád a tulajdonképeni — volt szabadelvű kormányzattól annál kevésbbé komoly, mert hisz — nem akarom most ezzel fárasztani a t. házat, lesz szerencsém majd más javaslatnál találkozni — Id tudom mutatni, hogy a fokozatos fejlődés tekintetében, a mely a szabadelvűpárt kormányzata alatt érvényesült ezen a téren, igenis a merev stagnácziónak azzal az állapotával szemben, a mely nemcsak politikai életünkben, de a közfelfogásban, a kulturális, szocziális téren keletkezett, nemcsak a mi oldalunkon indult meg mozgalom, hanem az önök soraiban is akadtak komoly politikusok, a kik rámutattak az égető szükségletekre és kivánták azoknak kielégitését. (Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Mielőtt ezt a tételt lezárnám, foglalkoznom kell nagyon röviden még egy kérdéssel: a rendkívüli bevételekkel, kapcsolatosan az átmeneti és beruházási kiadásokkal. A rendkivüli bevételekkel nem érdemes komolyabban foglalkoznunk e kérdésnél azért, mert ezek a bevételek rendeseD hitelmüvelet utján szereztetnek be, azonban igenis érdemes foglalkozni a beruházási és átmeneti kiadásokkal, mert ezek tényleg a legkomolyabb szükségletek kielégítésére szolgálnak és ezek elbírálásánál már nem az a kérdés, van-e az államnak rendes bevételeiben erre fedezete, hanem az a kérdés, vájjon egyáltalában kielégítendő szükségletet képeznek-e, mert ezeket már minden állam budgetirozási szokásai szerint hitelművelet utján szokták beszerezni. összegezzük tehát az egészet. Az 1906—1908. évi pénzügyi kezelésünknek eredményekép volt 4113 millió K rendes bevételünk. Kendes kiadásunk volt 3640 millió. Kendkivüli bevételünk volt 169 millió; ezzel szemben volt 617 millió átmeneti és beruházási kiadásunk. Összeállítva az egész mérleget, 4282 miUió rendes és rendkivüli bevétellel állítottunk szembe 4257 millió K rendes átmeneti és beruházási kiadást. Lezártuk a három év mérlegét 25 millió K pénztári felesleggel. Ezzel szemben — újból hangsúlyozom — megengedem, hogy az 1909. év rontani fog ezeknek az éveknek eredményén. Hantos Elemér: Ez az ! Désy Zoltán : Bocsánatot kérek, nem ez az ! Hantos Elemér: Erre hivatkoztak a választásoknál. (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Désy Zoltán : Én, t. képviselő ur, mondandóimat az 1909. évről nem sok idő múlva el fogom mondani. Most a midőn konstatálom, hogy az átkos koaliczió három évi pénzügyi kormányzatának végeredménye 25 millió plusz, ugyanakkor konstatálom azt, hogy a zárszámadásunk vagyonmérlegében 80—100 millióra megy az a tétel, melylyel az államadósságok szaporodtak. De ennyinél többel javult a helyzet a vagyonmérlegben, a beruházásokra fordított összeggel. És konstatálnom kell utólagosan még egy tételt. Konstatálnom kell ugyanis azt, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a mikor a pénztári készletek, a készpénz 1895-ben 137 miihót tesz, 1908. végén 139 millió korona állott rendelkezésre. Megjegyzem, hogy 1894-ben, Wekerle Sándor akkori pénzügyminister, szintén 137 milliót hagyott a jelenlegi pénzügyminister ur rendelkezésére, de ő azt hagyta forintokban, ő pedig hagyott nekünk 137 milliót koronákban. Ha összehasonlítást lehet tenni mi közöttünk, engedjék meg, hogy rámutassak erre — mert legközelebb úgyis komolyan kívánok ezzel foglalkozni, — hogy igaz, t. képviselőház, hogy egy és más tekintetben ma talán kevésbbé kedvező a pénzügyi helyzet, mint akkor, mikor a t. pénzügyminister ur elhagyta a helyét, de olyan kedvező, mint volt akkor, a mikor dr. Wekerle hagyta el a helyét, sohasem volt az ő pénzügyi kormányzata alatt. (Igaz! Ugy van I a baloldalon.) Mielőtt ezt a kérdést lezárnám, összegezem az elmondottakat. Vezettetett az állam pénzügyi kormányzata általunk ugy, hogy az állam rendes bevételei nemcsak a rendes kiadások fedezésére voltak elegendők, de azokból fedeztünk 619 millió átmeneti és beruházási kiadást is a 169 millió korona rendkivüli részen felül, 1908 végén még 25 millió felesleg állott rendelkezésre. A pénztári készletek pedig — nem a valódi kezelésről, hanem a készpénzről beszélek — az plusz-minusz 1904-ben megfelelt az 1908 év végén volt áUapotnak. Ezzel szemben engedjék meg, hogy rámutassak arra a tételre, a melyet már ismételten hangsúlyoztam, hogy komoly kormányzatok költségvetései nem a kormányférfiak egyéni Ízlése és belátása szerint, hanem az élet követelményei szerint kell, hogy emelkedjenek, vagy leszálljanak. (Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldálon.) És nézzenek önök széjjel az egész pénzügyi életben, ott egy jelenséget látunk; hogy minden állam költségvetései emelkednek, még pedig fokozott mérvben emelkednek oly módon, hogy elkezdve szomszédainktól, az osztrákoktól és elmenve egész Angliáig, a parlamentek mindenütt adótörvényekkel foglalkoznak, adótörvényekkel, a melyek reformtörvények neve alatt jelennek meg igen sok45*
