Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-20

20. országos ülés 1910 Julius 22-én, pénteken. 347 midőn az indemnitást egy egész, teljes esztendőre kéri a kormány, ez azzal van megokolva, hogy a folyó évnek fele része már eltelt, a költségvetési vita hosszabb időt szokott igénybevenni, ennélfogva csak az év végével lehetne a t. ház abban a helyzetben, hogy a folyó évi költségvetést megszavazza, mikor már sokkal czélszerűbb és helyesebb, hogyha nem a folyó évi költségvetéssel, hanem a jövő évi költségvetéssel foglalkozik, s azt idejében letárgyalja. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a mentegetőzéssel szemben felhivjam a t. ház figyelmét arra, hogy a pénzügyi kormányzatnak nincs joga ahhoz, hogy ily mentséggel éljen és azzal álljon elő, hogy a folyó évi költségvetést még csak ezután kellene összeállítani és ennek törvényhozási tárgyalása csak azután következnék. Mert hogyha az elnapolás ideje alatt, az alatt a két hónap alatt, melyet a kormányzat más czélra használt ki és később az alatt a három hónap alatt, melyet a választási eljárás igénybevett, ezzel foglalkozott volna, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) nem pedig azokkal a manipulácziókkal, melyeket a mélyen t. ministerelnök ur a nemzet közvéleménye előkészítésének nevez, abban az esetben ma már abban a helyzetben volnánk, hogy az 1910. évi költségvetést a mélyen t. kormány előterjeszthette volna és annak tárgyalását a legrövidebb idő alatt eszközölhettük volna, s nem lenne abban a kényszerhelyzetben, a melylyel eljárását most indokolja és a mely példátlan az alkotmányos életben, hogy egy teljes esztendőn keresztül indemnitással kivan kormányozni, költségvetési törvényt pedig nemcsak hogy nem kér, de lehetővé sem teszi, hogy a költségvetési törvényt meghozzuk. (Igaz! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Hogy minő képtelen, lehetetlen és alkotmányjogi szempontból mennyire megindokolhatatlan és menthetetlen az az eljárás, a melyet a t. kormány ennek az egész évre szóló indemnitásnak kérésével követ, méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam egy igen nagy tekintélyű és különösen a mélyen t. túloldal előtt valósággal apodiktikus tekintélyre, Deák Ferenczre, <a ki 1868-ban a költségvetés tárgyalásának kérdésében igy nyilatkozott (Olvassa) : »Az, hogy minden évben megállapítandó a jövő év költségvetése, annyira sarkalatos törvénye az alkotmánynak, hogy a parlamentáris kormány az alkotmányos élet ezen törvényének teljesitése nélkül fenn nem állhat.<< (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Elismerem, hogy ez arra vonatkozik, hogy kívánatos, hogy minden év költségvetési törvénye még az előző évben megállapittassék és ez által a pénzügyi kormányzat rendes menete az elkövetkező évre mindig biztosittassék. Nem a miatt kivánok rekriminálni, mintha most azért, hogy az 1910. évi költségvetési törvény még nincs megszavazva és nincs érvényben, a mélyen t. kormányt kívánnám felelőssé tenni. Hanem igenis azért, hogy vájjon mit szólana Deák Ferencz ahhoz a magát alkotmányosnak nevező kormányhoz, a mely nemcsak hogy előre nem gondoskodik a következő évi költségvetési törvény meghozataláról és törvénybe iktatásáról, hanem hajlandó, képes és nyíltan hirdeti, hogy egy egész esztendőn keresztül formaszerű törvényes költségvetés nélkül kivan kormányozni % (Ugy van! ügy van I a szélsőbaloldalon.) Bizonyára nagyon csodálkozva hallgatná Deák Ferencz azokat a kijelentéseket, a melyeket itt a felirati vitában a mélyen t. előadó ur és a mélyen t. ministerelnök ur hangoztattak, hogy Deák Ferencz politikai elveit és alkotmányos kormányzati rendszerét kívánja ez a mostani uj alakulás, ez a többség helyreállítani, a midőn Deák Ferencz ilyen alapvető alkotmányjogi elveit ugy akarja alkalmazni a t. többség és a t. kormány, hogy egy egész esztendőn keresztül költségvetés nélkül akar kormányozni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Megtagadná az apaságot! Tüdős János: Felhozzák az egész évre kért indemnitás indokolásául azt is, hogy az 1867 ; XII. t.-cz. 41. §-a alapján a közös ügyekhez való hozzájárulás összegei beillesztendők a költségvetésbe és ezáltal állapittatnak meg azok véglegesen; most pedig a delegácziók összehívása, ülézesése és tárgyalása csak a késő őszre várható és remélhető, igy tehát ez is akadálya annak, hogy a költségvetési törvény letárgyaltassék, mert eddig ezek a tételek be nem illeszthetők. Méltóztassék megengedni, hogy annak a szerény nézetemnek adjak kifejezést, hogy inkább egy ilyen tétel legyen nyitva abban a költségvetési törvényben, vagy állíttassák be az az előző évi költségvetés számszerű arányában azzal a kijelentéssel, hogy a mennyiben az év végéig a költségvetési törvény érvényre emelkedik, ez a tétel a törvényhozás utján megállapított tételben lesz kiutalványozandó és végrehajtandó, mintsem hogy egy egész esztendőn át költségvetési törvény nélkül kormányozzák az országot. Hivatkoztam már, t. képviselőház, a t. pénzügyi bizottságnak arra az indokára is, a melylyel a költségvetési törvénynek a folyó évre való beterjesztése mellőzésével, az egész évre szóló indemnitási javaslatot indokolni megkísérli. Kizárólag és egyedül a czélszerűség indokaira hivatkozik és azt mondja jelentésében, hogy ha a törvényjavaslat hatálya most az év végéig kiterjesztetik, lehetővé fog válni a jelenlegi kivételes helyzetben az, hogy az 1910. évi állami költségvetés részletes, utólagos megvitatása helyett, mód nyílik az 1911. évi költségvetésnek előre és idejében való letárgyalására. T. ház ! Nagy alkotmányjogi alapelveknek az alkalmazásánál kizárólag és egyedül a czélszerűségre, a taktikai szempontokra hivatkozni, nem lehet alkalmas más kritikára, mint az elitélő kritikára. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert, engedelmet kérek, a törvényhozásnak a költségvetés megállapításához való joga oly alkotmány44*