Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-18

18. országos ülés 1910 Julius 20-án, szerdán. 287 sági karczban erősebbeknek, — nem akarom azt mondani, hogy lelkiismeretlenebbeknek, de leg-. alább is furfangosabbaknak, a törvény hézagait jobban ismerőknek — egyenlőtlen ökölharoza, (Ugy van ! a hátoldalon.) a melyben ezek az állam és a szabadelvűség által nem védett kisebb osztá­lyokat ki tudták sajátítani és maguknak ily módon, a vagyoni konozentráczió révén a legnag}^obb jó­létet teremteni. (Ugy van! balfdől.) Különben nem tudom bizonyosan, hogy vájjon a jelenlegi munkapárt a régi szabadelvű politika tényleges utódjának tartja-e magát, vagy pedig valamilyen neo-liberalizmus a vezére ; nem tudom bizonyosan, hogy vájjon a munkapárt minden tagja egészen egységes-e a szabadelvűség imádásában vagy vannak ott nagy eltérések, a melyeket idővel, ha a túloldalon is tényleg az elvek harcza dominál, nagyon nehéz lesz összeegyeztetni. (Felkiáltások jobbjelől: Csak bizza ránk !) Huszár Károly (sárvári) : Majd nem egyeznek össze! (Elnök csenget.) Haller István : Akkor, midőn a munkapárt megalakult, a legtermészetesebb lett volna nyilt kártyával előállani és azt mondani: »Megalakitjuk, illetőleg újra feltámasztjuk,« vagy ha nem kellett feltámasztani »ujra többséget igyekszünk szerezni a szabadelvű pártnak.« Tudom a t. ministerelnök ur egyik kijelentéséből, hogy voltak a pártban egyesek, a kik erre nézve inditványt is tettek, vagy legalább beszéd közben felhozták, hogy »miért nem veszszük mi fel a »szabadelvű« nevet ?« Akkor egy lakomán azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy »ez most nem opportunus. Két vagy há­rom hónap múlva majd előállhatunk a »szabadelvü« névvel.« (Mozgás.) Ezt igazán nagyon helyesen tette a minister­elnök ur és ezzel bebizonyította, hogy a válasz­tások előtt igen jó taktikát követett. A mint programmot nem adtak a választás előtt, ugy nem állottak elő azzal sem, hogy »mi tényleg a régi szabadelvű rendszert akarjuk Magyarországon foly­tatni*, hanem két vagy három hónap múlva, »a mikor túl vagyunk a választáson, akkor adunk programmot; két vagy három hónap múlva, midőn a népet nem kell már megkérdezni, hogy tetszik-e neki ez a régi szabadelvűség vagy nem; akkor, midőn in possessione vannak, akkor előállunk vele, hogy igenis, mi azok vagyunk, a kiket négy­öt esztendővel ezelőtt a nemzet ítélete földre sujtott«. (Ugy van ! balfelől.) Az ezüst szelenczét, a melyet felkínáltak oly czélból, hogy a t. túloldal számára jobb nevet találjanak, nem nyerte el senki. Ugy látszik, sem­mitmondóbb és általánosabb nevet senki sem tudott kitalálni, mint a minő a »munkapárt« név. Mert, ha a munkapárt elnevezés csakugyan munkát jelent, akkor az az ellenzéki pártokat leg­alább is ugyanúgy megilleti, mint a t. túloldalt, mert ha munkatelj esitésről van szó, akkor ülnek ezeken a padokon oly emberek, a kik a nemzet érdekében többet dolgoztak, mint a túloldal nagyon sok tagja együttvéve. Az igazi munkát mi végezzük, (Zajos eüenmondások jobbjelől) mert a t. túloldal elvégezteti a munkát azokkal, a kiket a mi adóinkból is fizetnek. Miután a szabadelvű­ség fogalma e szerint nem határozható meg telje­sen, miután ilyen elasztikus fogalmaknak általá­nosan elfogadott meghatározásuk nincsen, az önök szabadelvűségének tartalmára másként nem lehet következtetni, mint hogy megnézzük, hogy kik a vezérei most ennek a szabadelvűségnek. Zavarba kell jönnünk, mert azt találjuk, hogy a régi szabadelvű pártból a ministeri székekben találjuk a ministerelnök urat, a pénzügyminister urat, (Éljenzés jobbjelől) a kereskedelemügyi minis­ter urat (Éljenzés jobbjelől) és azután találunk egészen uj embereket, (Éljenzés jobbjelől) a kik vala­mikor épen azokon a padokon és helyeken, a hol én vagyok, küzdöttek a liberalizmus ellen, a kik a keresztény világnézetnek a politikában való szükségességét hirdették, mint a hogy hirdetem én is, a kik akkor vezéreink voltak és tanítottak bennünket, hogyan kell küzdeni a keresztény világnézetnek a politikában való érvényesítéséért. Most ezek együtt vannak azokkal, a kiknek libera­lizmusa a régi liberalizmus. Gr. Zichy János (Éljenzés jobbjelől) — igen örülök, hogy mind­untalan alkalmat adhatok ilyen örömnyilváni­tásra —• kultuszminister ur, mikor a néppártból kilépett, elveinek fentartása mellett lépett ki. (Közbeszólások a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy tartózkodjanak a közbeszólásoktól. Haller István : Azután belépett az alkotmány­pártba, ugyancsak keresztény elveinek fentartása mellett, végül belépett a munkapártba, ugyan­ezen elvek fentartása mellett. Tehát ha ma van különbség a keresztény világnézlet és a liberális világnézlet között, akkor neki kell képviselni,. a munkapártban azt a különbséget és akkor igazam van, hogy önök nem tudnak a liberalizmus és a szabadelvűség tekintetében egy egységes meg­határozást adni és dokumentálni azt, hogy az a szabadelvűség, a melyet önök képviselnek, minden­kinek a szabadelvűsége. Egyébként személy sze­rint is nehezen tudom összeegyeztetni ezt a külön­bözőkép magyarázott liberalizmust, mert hogy pl. Bihar t. követe, a ki a progresszió híve, a szeku­larizáczió hive, ugyanazt a liberalizmust vallja vezércsillagának, mint Eichter vagy Rudnay képviselő urak, ezt igazán nem tudom elhinni. Vagy hogy Latinovics képviselő ur, a ki a katholikus népszövetség egyik kongresszusán elnökölt, ugyan­azt vallja, a mit Zsilinszky Mihály, a ki ugyancsak erről a Népszövetségről kijelentette, hogy a miatt vér fog folyni. Egy hang (a jobboldalon) : Azt nem jelentette Id. Haller István : Kérem, ezt annak idején száz­szor megírták és nem lett megczáfolva. Egy hang (jobbjelől) : Haragszik, hogy nem lépett be a néppártba! (Zaj.) Haller István : Azután nem tudom megérteni Rudnay Alajos és Richter János képviselő urak

Next

/
Oldalképek
Tartalom