Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-17
17. országos ülés 1910 Julius 19-én, kedden. 279 nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen ez egyenlő volna azzal, mint ha egy organizmusnak, a milyen a nemzet is, az egyik lába gyors rohamlépésekben akarna előre haladni, a másik lába pedig álló helyben akarna maradni. Ez egy organizmus életében, a lehetetlenséggel egyenlő. (TJgy van ! TJgy van ! a baloldalon.) Azonban én a magam részéről azt hiszem, hogy bár megnyilatkozik is a jelszavakban a szabadelvűség, megnyilatkozik is ezen csekély kis motívumokban a progresszivitás programmja a többségi pártirányban, ez még is legfeljebb csak a régi szabadelvűpárt példájából ismeretes individualisztikus irány lehet, — nem igazi liberális, hanem individualisztikus irány — a melyre Giesswein t. képviselőtársunk a múltkor reámutatott. Másfelől az a nézetem, hogy még ez az irány sem fog a többség soraiban még az egyéni jogok tekintetében sem érvényre juthatni, hanem itt is majd a többségnek az az iránya fog kialakulni, a melyet gr. Tisza István képvisel e tekintetben az egyéni jogok tekintetében is, t. i. a legteljesebb konzervativizmus. No már most, hogyha konzervatív lesz ezen pártnak iránya,, helyes politikát inaugurálhat-e ez a magyar nemzet számára ma ? Általánosságban ugyebár elismertem, hogy a konzervatív irány is megegyezhet a magyar néplélek vágyaival, annak megfelelő lehet; azonban a jelenlegi viszonyok között, a mai helyzetben tagadom, hogy ez a konzervatív irány megfelelő és a magyar nemzetet kielégitő politika lehessen. Ezt pedig azzal magyarázom meg, hogy mikor van a konzervatív politikának helye 'l Akkor, hogyha a nemzet nagy reformok korszakát élte át, midőn a nagy reformokon tul van. Akkor igenis helyén való a megállapodás, a konszolidálása azoknak a viszonyoknak, a melyeket a roformok teremtettek. Akkor helyén való a konzervatív politika, hogy a nemzetnek minden tagja megnyilatkozzék ezen uj viszonyokkal szemben, azokat teljesen asszimilálni tudja, és a mint megismerte, megszeresse és épen olyan sajátjává tegye, mint a hogy sajátját képezik azok az ősi tradicziók, a melyekhez természetes konzervativizmusa folytán ragaszkodik. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) De kérdem, hol vannak ma a magyar politikai élet, a nemzeti élet terén ezen egetverő reformok, a melyek ezt a stagnácziót, nyugalmat, konszolidálást, konzervatív irányt követelik 1 Hiszen azon reformtörekvésekből, a melyeket az előző parlament többsége kéjaviselt, alig valósulhatott meg valami különösen a nemzeti aspirácziók tekintetében, a törvénymozás másik faktorának ellenállása miatt és a mi az egyéni jogok tekintetében megvalósult is, a polgárjogok tekintetében a mi reformot alkothatott is a törvényhozás másik faktora ellenzése és ellenállása nélkül ez a parlament, azt is a jelenlegi kormányzat nemcsak életbe léptetni nem siet, de sőt az életbeléptetését el is halasztotta. (Igaz! TJgy van ! balfelől.) Már most reform, a mely után a stagnáczió, a konszolidálás helyénvaló volna, nincsen sehol sem, ennélfogva nem is lehet helyénvaló ma ez a konzervatív politika. Még általánosságban megjegyezni kívánom azt, hogy a progresszív és konzervatív irány a politikának annyira örök törvényeképen tekintetett a magyar nemzet életében, hogy ebből a szempontból határozottan kénytelen vagyok állítani", hogy gr. Tisza István téved, midőn azt mondja, hogy a 48 és 67 szembeállítása ma politikai anakronizmus. T. képviselőház ! Ez a magyar nemzet életében nemcsak ma, de sohasem lesz politikai anakronizmus akkor, ha ennek a két jelszónak, ennek a két szimbólumnak igazi tartalmát megadjuk. Mi ez a tartalom ? A 48-nak, az 1848-as nagy reformok korszakának szimbóluma, tartalma tulaj donképen nem más, mint a progresszív politika. Á 67-nek pedig tartalma az ] 867-iki megállapodásnak, a békés kiegyezésnek, annak a megalkuvásnak, vagy — mint ezen iránynak lelkes hivei kifejezhetik azt, és pedig több-kevesebb joggal is — a nemzeti konszolidálásnak, tehát a konzervatív politikának irányzata és kifejezője. És ebből a szempontból a 48 és 67 mint progresszivitás és konzervatívitás a magyar nemzet politikai irányának sohasem lesz anakronizmusa, hanem mindig meglesz egy vagy más időszakban, ilyen vagy olyan viszonyok között egyiknek vagy másiknak hivatása. Ma az én állitásom szerint, a melyet előbbi fejtegetéseimből levonok, a progresszív iránynak van, igenis, jogosultsága. (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) És én épen ezért azt mondom, hogy a 48-as politika nem egyenlősíthető azzal, hogy a 67-es törvényeket eltöröljük, hanem 67* es törvényeknek tiszteletben tartásával is lehet 48-as politikát, vagyis progresszív politikát űzni, annak igazi tartalma szerint, (Igaz ! TJgy van !) viszont 48-as alapon is lehetne akkor, ha valakinek az a gondolata támadna, hogy minden közbeeső alkotást küszöböljünk és visszatérjünk a 48-iki állapotokra, s azon stagnálva, megálljunk, mondom, ezen az alapon is lehetne konzervatív, 67-es politikát űzni. (Igaz! TJgy van! balfelől.) Tgazi lényege, igazi tartalma szerint azonban ma a progresszív irányzatnak éljük korszakát, annak van csak hivatása, mert hiszen e nemzet életének minden vonalán reformokra van szükség. (Iga'< ! TJgy van ! balfelől.) Az igazságszolgáltatás és a közgazdaság terén ugy T , mint a szocziális állapotok terén is mindenütt égető sebekből vérzenek a közállapotok. (Igaz! TJgy van ! balfelől.) itt tehát, t. képviselőház, ma konzervativizmusnak helye nincsen, egyszerűen azért, mert — fájdalom — nincsen mit konzerválni. (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) Reformokra, progresszív előhaladásra van szükség, de ez &?, előrehaladás az egyéni élet, az egyéni jogok fej • lesztése, kibővítése csak a nemzeti élet egyéb jogaival karöltve haladhat, annak attribútumai fejlesztésének és kibővítésének járhat együtt.
