Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-17

274 17. országos ülés 1910 július 19-én, kedden. el kormányunk, a függetlenségi párt vezére és többsége ezen modifikáczió bekövetkezése esetére. És hivatkozom arra a munkára, a melyet kifejtettünk, midőn összejöttünk a bizottságokban és itt a parlamentben szerény, de legjobb tudásunkat és igyekezetünket vettük elő, hogy ezen kérdést az ország elé állítsuk a maga nagyságában, megdöntsünk sok ellenvetést, mely az önálló bank ellen elhangzott. Mindezt ide hoztuk a képviselőház elé és akkor a többség egy nagy, ünnepélyes határozatban mondotta ki a jelen kormány idejében is, hogy egyedül az önálló bank feiállitását tartja az ország érdekében levőnek. Hivebb, következetesebb munkát, mint a melyet a függetlenségi párt ezen nagy gondolatának, a gazdasági függetlenség megvalósításának érdekében tett, párt ebben az országban még nem végzett. Mi tanúi voltunk annak, hogy hatalomra jutott, pártok ott hagyták elveiket és a hatalom kedvéért oly irányban mentek, a melyet addig a maguk részéről helytelennek találtak, de a függetlenségi párt ezen példát nem követte. Bizony lehetne arról szó, hogy nem azok a kormányférfiak ülnének most a kormány padjain és nem. az a többség ülne a kormány háta megett, ha a függetlenségi párt akár a katonai követelések tekintetében, akár a gazdasági függetlenség tekintetében oda állt volna, hogy hangoztatott elvétől elálljon. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A gazdasági függetlenség kérdésében a mi törekvéseink és küzdelmeink lehettek fogyatékosak, de méltóztassék meggondolni azt a nagy szellemi készültséget, a melylyel a szemben álló felek küzdöttek az önálló nemzeti bank ellen. Hol lehetett mást hallani, mint hogy az veszélyes, káros, anyagi romlást idéz elő az önálló bank. (Felkiáltások jobbfélől: Ez elég! Elénk dlenmondások balfelől.) Ezek az odavetett szavak voltak, a miket hallottunk egy nagy nemzeti intézménynyel szemben. Nem akarok most ezekre bővebben kitérni, majd talán lesz idő, a mikor a részletekbe is bele fogunk mehetni, most nem akarok ezen részletekkel foglalkozni, csak arra hivom fel ennek a háznak figyelmét, hogy Magyarország az egyetlenegy ország, a hol a nyilvánossággal nemzeti intézményeket le lehet kisebbíteni, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a hol veszély nélkül lehet hirdetni, hogy nemzeti függetlenségünknek ilyen nagy oszlopai, ilyen nagy támasztékai, a minő az önálló nemzeti bank, az önálló vámterület, a melyek még eddig minden országnak gazdasági jólétét és fejlődését előmozdították, a melyek sehol a világon semmiféle államnak, sem kis államnak, sem nagy birodalomnak, romlását és kárát elő nem idézték, egyedül Magyarországon tennék meg romboló, károsító hatásukat. Hogy volna az, ba Berlinben íelállanának és azt mondanák, hogy nem kell nekünk a Reichsbank. helyezzük hiteléletünket a Banque de Francé védnöksége alá, vagy ha Parisban mondanák azt, hogy nem kell nekünk a Banque de Francé, menjünk a berlini bank védelme aíá ? (Mozgás.) Ugy-e bár, ezek gyönyörűen fejlett nag}' államok, tehát nem lehet ilyet mondani ? De a hol az egyik fejletlen, az egyik mezőgazdasági állam, a másik tőkegazdag és ipari fejlettségben lévő állam, az ilyenek között sem lehet a gazdasági közösségnek ezt az állapotát létrehozni. Mert egyenlő fejlett ségű államokban nincs veszély, de a hol az egyik állam fejletlenebb, a hol annak védelmét épen az ilyen nemzeti intézmények képezik, a melyek paralizálják ezt az egyenlőtlenséget, ott tudják, hogy csak ezen paralizáló nagy védeszközök birtokában egyenlíthetik ki azt az egyenlőtlenséget, a mely a két állam gazdasági fejlettsége között van. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nekünk tehát a katonai követelésen kivül másik nagy követelésünk a gazdasági függetlenség létesítése, szintén egyik nagy, hatalmas kívánságunk, a melyért tovább küzdünk és a melyet fentartunk, mint országunk és jövőnk fejlődésének egyik biztos alapját. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Végezetül engedje meg a t. ház, hogy szintén lehető rövidséggel az általános választói jog kérdésében elfoglalt álláspontra vonatkozólag fejthessem ki nézeteimet. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy ezt is mesterségesen állítjuk előtérbe. Eddig volt a katonai kérdés, azután jött a bankkérdés, s most megint itt van a választói jog kérdése. A katonai kérdésnek előtérbe helyezése az előadott okokból történt. De hogy ott meghátrálás a nemzeti irányt képviselő pártok részéről nem történt, azt azzal lehet igazolni, hogy épen a katonai hatalom volt mely kénytelen volt követeléseivel visszavonulni és azokat kikapcsolni és ha ismét előjönne azokkal, a nemzeti követelések fel fognak éledni. A bankkérdés előtérbe hozását azok a határidők tették szükségessé, a melyek a törvényben vannak, s a melyek lejárttá teszik a közös bank szabadalmát, tehát azokat előtérbe kellett állitani a politikai küzdelem szükségszerűségénél fogva. Az általános választói jog és általában a parlamenti reform kérdését azonban nem ezek az okok szülték. A parlamenti reform szükségét mi mindig elsőrangú szükségletnek tartottuk. Nekünk hitünk volt, hogy a nélkül számítani arra, hogy a parlamenti élet a nemzeti élet kifejezője legyen, teljességgel lehetetlen. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi volt az a nagy Tisza-féle választásnál elért eredmény ? Ez talán ellentmondana ezen felfogásunknak. De tudjuk, hogy a Tisza-féle választásokat és az akkori szabadelvűpárt kisebbségbejutását egy rendkívül hosszú nagy nemzeti küzdelem, nagy szenvedélyes parlamenti harezok előzték meg, a melyekben a közhangulat a legmagasabb fokra emelkedett az ellenzéki érzelmek tekintetében. Tudjuk, hogy akkor egy szerencsétlen, vagy ránk nézve szerencsés véletlen folytán olyan erőszakos lépések tétettek meg, a melyek az ellenzéki hangulatot még nagyobb lángra szították. És végre dicséretére legyen mondva az akkori kormánynak, kevesebb eszközt fordított arra, hogy a nem-