Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-15
220 15. országos ülés 1910 Julius 16-án, szombaton. meg azoknak viszonyait. Menjenek Bihar és Máramaros megyéknek románlakta vidékeire és olvassák el Máramarost is érintő könyvét Bartha Miklósnak, »Kazárvilág a Felföldön« és akkor rneg fognak győződni, hogy bizony a kormányok semmit sem tettek ezért a népért. Egy hang (jobbfelöl) : Most is milliókat küldtünk nekik ! Pop Cs. István : Az emberbaráti segély, azzal tehát nem foglalkozom. Tessék odamenni abba a belényesi vidékbe, a melylyel dicsekszik, hogy onnan minket kitett. Hogy mentünk mi oda képviselőválasztásra % Nem itattunk szeszszel, hanem öntudatra akartuk ébreszteni őket, meg akartuk mentem őket nemcsak nemzetiségüknek, hanem az emberiségnek és elértük azt a rekordot, hogy az akkori választásnál a választási elnök gratulált nekünk akkori képviselőknek, hogy ideálisan vezettük a népet és azt mondta: uraim, régóta járok választásokra, de annyi józan embert még nem láttam, mint itt. (Derültség.) Igen, mert józanul vittük őket a választás szinhelyére, mivel csak az nyilváníthatja szabadon akaratát, a ki józan. Fel akartuk emelni a népet abból a sorsból, a hová ékelve van és a hol a holtkézi birtokok között nem tudja mindennapi kenyerét sem megkeresni. Ott vannak azok a betegségek, melyek Magyarországnak szégyenfoltjai, ott vannak a táplálkozások folytán előálló betegségek, minő a pellagra, (ügy van! balfelől.) és a többi baj. Van gr. Tisza Istvánnak elég hatalma, javítsa meg ezeket az állapotokat. Vagy menjünk abba az általa annyira dicsői tett Máramarosmegyébe, hol a szegény parasztok, mint Bartha mondja, éjjelnappal védik a termésüket a nagyságos vadak ellen, mert ott még az állat is nagyságos az ő nyomorukkal szemben. Javítsa előbb ezeket az állapotokat, azután dicsekedjék és legyen róla meggyőződve, hogy önként fogunk távozni, ha beváltotta a szavait. En azonban ezt nem hiszem, hogy ő ezeket meg fogja tenni. Szeme előtt csak a nagy monarchiának álma lebeg, a súlypontot keresi, hogy hol legyen az ? Nem gondol arra, hogy ha a népet boldogitja, a súlypont eo ipso ide jön. Ha mi olyan erősek leszünk, mint Ausztria, ha urai leszünk önmagunknak, ha itt minden erő felszabadul és ha nem fogj uk időnket tölteni azzal, hogy üldözzük az agitátorokat, hanem az élelmihamisitókat és egyéb bűntetteseket sújtjuk teljes szigorral. . . }Zaj jobbjelül.) Förster Aurél: Igaza van ! Pop Cs. István : . . . akkor fel fogunk emelkedni, megnyerjük a világnak bizalmát, akkor az agitátorok eltűnnek a föld kerekségéről, mint a kámfor, ugy hogy nyomukat sem fogják látni. Ez a hő kívánságunk, hogy teljesítsék önök a nép akaratát és Ígérjük, hogy visszamegyünk, mert ha önök ezt a fényes palotát megirigyelik talán tőlünk, hát mi szívesen kimegyünk, de teljesítsék kötelességüket a néppel szemben, emeljék azt. Ez. nem kitanitás, hanem megállapítása annak, hogy eddig semmit sem tettek. A lényege a nemzetiségi kérdés megoldásának le van fektetve abban az időben, a mikor kezdődött a magyar alkotmányosságnak újjászületése és akkor az 1861-iki országgyűlés azt mondta Julius 6-iki feliratában (olvassa) : »Mi teljes jogegyenlőség alapján akarjuk kifejteni és biztosítani alkotmányos életünket. Akarjuk, hogy a polgári jogok teljes élvezetére nézve sem vallás, sem nemzetiség a hon polgárai között különbséget ne tegyen és akarjuk, hogy más nemzetiségi honfitársaink nemzetiségi igényei mindenben, a mi az országnak politikai szétdarabolása és törvényes függetlenségének feláldozása nélkül eszközölhető, a törvény által is biztosíttassanak.« Nagy magyar államférfiak fektették le ezeket az elveket, a melyeket mi is elfogadunk és Ígérjük, hogy ezek alapján igenis nemcsak mint testvérek fogunk ide jönni, hanem mint a legelszántabb harczosai a magyar szabadságnak. De mindaddig, a mig olyan hangok hangzanak onnan, a melyek reánk nézve sértők, mindaddig, a mig czézári hangon szólanak hozzánk, mindaddig süket fülekre fognak találni. Menjen ki és szerezzen híveket, Ígérjük, hogy nem fogjuk paralizálni ezt a munkát. Tessék, szabad a tér, hagyjuk. Lesz alkalmunk még — hiszen úgyis halljuk, hogy talán hosszú életünk lesz — mindenről beszélni, mert beszélni fogunk, a mig itt leszünk, hogy ne állítsák azt, a mit gr. Tisza hisz, hogy megsemmisített. íme, itt vagyunk, ebből a választási küzdelemből győzelmesen jöttünk ki; (Zaj jobbfelől) több szavazatunk volt, mint az előző választásnál, és az a szavazat, a mit mi kaptunk, mindegyik egy hősnek szavazata volt. Hogy megismertessem önök közül azt, a ki érdeklődik, azzal, miként gondolkoztak a nagy férfiak és hogy mi semmit sem követelünk többet, mint a mit ezek mondtak, nem is idézem Kossuth Lajos proklamáczióját, sem alkotmánytervezetét, mart akkor valószínűleg megköveznének önök azért, hogy mit ígért ő és mit kívánunk mi, hanem felolvasom azt, hogy mit mond b. Eötvös József (olvassa): »A nemzetiségi mozgalom nem egy mesterségesen szított agitácziónak eredménye, nem theoretikus elvekért vagy képzelt sértések elleni küzdelem, hanem egész eddigi kifejlődésünknek szükséges következése, a mennyiben az egész mozgalomnak czélja nem más, mint hogy az egyéni szabadságnak elve, melyet ujabb polgárosodásunk minden viszonyok alapjául elismert, a nemzetiségek körében is alkalmaztassék. Ily mozgalmat, valamint erőszakkal elnyomni, ugy szinre adott koncessziókkal lecsillapítani nem lehet, hanem csak az által, ha azon szükségeknek eleget teszünk, melyekért az támadt; s igy a jelen esetben csak akkor, ha azon akadályok, melyek által az egyes polgár nemzetisége szabad gyakorlásában korlátolva érezte magát, elvétetvén, minden egyes, mint másban, ugy nemzetiségére i nézve egyiránt szabadnak érezheti magát.«