Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-15

15. országos ülés 1910 j az alakulás megtörténtéről a ház legközelebbi ülésén jelentést tenni. Szilassy Zoltán, a közgazdasági bizottság előadója kivan jelentést tenni. Szilassy Zoltán előadó : T. képviselőház ! Van szerencsém a közgazdasági bizottság jelentését a magyar királyi statisztikai hivatalnak a kereskedelemügyi minister ur jelentésével előterjesztett 1910. évi munkaprogrammjáról beterjeszteni. Kérem a t. házat, méltóztassék a jelentést kinyomatni, a ház tagjai közt szétosztani és annak idején az osztályok mellőzésével tárgyalásra kitűzni. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Pap Géza. a pénzügyi bizottság előadója. Pap Géza előadó : T. ház! Vagyok bátor a pénzügyi bizottság jelentését beterjesztem a B.umániával 1909. április 23-án kötött pótszerződés beczikkelyezése tárgyában. Kérem, hogy annak kinyomatását, szétosztását és az osztályok mellőzésével való napirendre tűzését elrendelni méltóztassék. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Következik a képviselőház által kiküldött bizottság válaszfehrati javaslatának (írom. 15) tárgyalása. Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző; Pop Cs. István ! Pop Cs. István : T. ház ! Miháli Tivadar t. képviselőtársam által beadott válaszfehrati javaslatunkban annak a meggyőződésünknek adtunk kifejezést, hogy e képviselőház nem fejezi ki a nép egyetemének véleményét, akaratát, (Ellenmondás a jobboldalon.) részint azért, mert a nép egyetemének legnagyobb része nincs itt, (Mozgás.) ki van zárva az alkotmány sánczaiból, választói jogot nem gyakorolhat, részint azért, mert az az akarat, a mely megnyilvánult, az sem volt szabad. Ennek folyományaként megállajDÍtottuk azt, hogy ez a ház sürgősen oldja meg az állami szükségleteket és azután alkossa meg az általános, egyenlő, titkos választói jogot és ezzel tekintse hivatását befejezettnek ; jeleztük azt is, hogy a választáson elkövetett attroczitásokat és óriási visszaéléseket ezáltal talán expiálhatja az ország szine előtt. És ennek folyományakóp elhatároztuk, hogy ugy a felirati vita folyamán, mint egyéb felmerülő tárgyaknál szorosan ezen elvek mellé fogunk sorakozni, birálni fogjuk a törvényes választásokon elkövetett visszaéléseket és fejtegetni fogjuk az általános választói jogra vonatkozó nézeteinket. Azonban ezen elhatározásunknál más megáüapodásra vezetett gr. Tisza Istvánnak fellépése, a ki a keddi ülésen egy kérdést vetett fel, a mely kérdés sem a trónbeszédben érintve nincsen, sem pedig a képviselőház által kiküldött bizottság javaslatában. Ez a kérdés az u. n. nemzetiségi kérdés. ulius 16-án, szombaton, 213 Mindenki meglepetéssel értesült, miképen történt, hogy ilyen ötletszerűen, Uyen váratlanul került ide ez a kérdés, daczára annak, hogy sem a trónbeszéd, sem a többség válaszfelirata nem érinti. És senki, a ki komolyan kutatta ezen eljárás motívumait, inditó okait, más konklúzióra nem jutott, mint arra, hogy ez egy régi taktika. A mindenkori kormányok által követett taktika, hogy akkor, a mikor sejtik, hogy az ország számadásra hivja fel a többséget, az uralkodó pártot, bele kell tolni a vita anyagába egy tárgyat, a mely eltereli a figyelmet a számadásra való kötelezettségről. No meg azután ez a nemzetiségi kérdés volt a mindenkori kormányoknak és különösen a szabadelvű kormányoknak kedvelt Prügelknabeja ; ezt állították mindig mumusként oda akkor, a mikor a kormányok a felelősségadás alól kibújni akartak. T. képviselőház ! Ez a kérdés ugy, a mint gróf Tisza t. képviselőtársam felvetette — a mint lesz szerencsém beigazolni —aktuális jelentőséggel nem is bir, mert a mig egyfelől igen hatalmas kifejezésekkel, mennydörgős szavakban megállapit egy tézist, hogy mit kellene csinálni az agitátorokkal és erre magát hivatottnak hiszi, addig a megoldás másik részét illetőleg kijelenti, hogy ő felelőtlen, intézzék el ezt a kérdést azok, a kik felelős helyzetben vannak. A hullámokat tehát mozgásba hozta, azonban nem jelölte meg a medret, a melyben elhelyezkedjenek ezek a hullámok. T. ház ! Engedtessék meg nekem, hogy tárgyilagosan foglalkozzam ezzel a kérdéssel és kimutassam lépten-nyomon, mennyire helytelen alapokra fektette fejtegetéseit gróf Tisza István. Nem lesz nehéz, mert az oknyomozó történelmet veszem a kezembe, és azokat a munkákat használom fel forrásul, a mely munkákra önök gyakran hivatkoznak ; annak az alkotmánynak alapelveire hivatkozom, mely alkotmányt Deák Ferencz és nagynevű munkatársai alkottak meg, s ezekből meg fognak önök győződni, hogy gróf Tisza Istvánnak nincsen igaza akkor, midőn azt mondja, hogy a nemzetiségi pártnak létjogosultsága nincs, nincsen igaza akkor, midőn azt mondja, hogy ezt a kérdést könyöradomány alakjában kell megoldani, s inert le vannak törve a nemzetiségek, most oldjuk meg a kérdést egyoldalúan. (Ellenmondás jobbfélól.) Majd beigazolom t. képviselőtársaimnak az ő szavaival, hogy ezeket mondotta. Németh Károly: Tiszta ferdítés! Pop Cs. István : Nem foglalkozom a nemzetiségi eszme történetével, hanem ezeknek az eszméknek reánk vonatkozó aktualitását különösen a 48 utáni időktől fogom ismertetni. Köztudomású dolog, hogy már az októberi diploma a románokat mint nemzetet ismeri el Erdélyben. Felhívom az urakat, méltóztassanak elolvasni Deák Ferencznek Erdélyről szóló fejtegetéseit, melyeket akkor irt, mikor az erdélyi unióra vonatkozó törvény beczikkelyezéséről volt szó. Ö azt mondotta : tekintettel arra, hogy 1853-ban a király és az erdélyi országgyűlés elismerte a román népet negyedik nemzetnek, a roma-