Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

ih. országos ülés 1910 Julius 15-én, pénteken. 201 a ki igen szellemesen jegyezte meg, hogy sokszor sok visszhang értékesebb és kellemesebb, mint az a hang, a melyből alapját kapta. Ha én a feliratot nézem, konstatálhatom, hogy Wilde nem ismerte a mai trónbeszéclet és ezt a feliratot, a nemzeti munkapárt felirati javaslatában foglalt ezt a munkatervet, különben zavarba jött volna e gondolatának a kijelentésénél. Kelemen Samu: Pedig ő sok perverzitást ismert! Ábrahám Dezső: A trón beszédnek legismertebb passzusa, hogy a korona kifejezi legmagasabb megelégedését a választások eredménye felett. A király örül. A válaszfeliratnak erre vonatkozó válasza az, hogy viszont a nemzeti munkapárt és a kormány is örül annak, hogy teljes varázsában jelenik meg előttük állami életünk legdrágább, legféltettebb kincse, a korona és a nemzet áldásos egyetértése. Ebben a passzusban nekem csak egy dolog ragadta meg a figyelmemet ... Kelemen Samu : Hogy drága! Ábrahám Dezső: ...hogy ez az egyetértés igen, de igen drága. Mióta a szabadelvű párt — a munkapártnak ősapja, s a nemzeti munkapárt, ennek a folytatása jelentkezik előttünk — mióta a szabadelvű párt mostani alakjában a király, s a nemzet közötti egyetértést tette kormányzati bázisává, azóta a kormánypártnak mindig a legféltettebb, de egyszersmind a legdrágább kincse volt a nemzetnek ez az egyetértése a koronával. Altalános hangzatos frázisokban bővelkedik a nemzeti munkapárt felirata : jövendő intézmények kiépitése stb. Kisajátítja magának a nemzeti munkapárt a szabadelvűség intézményét, ráfekszik egy dogmára, a 67-es kiegyezés dogmáiára. A dogmák általában nem. szoktak szerencsés kimenetellel végződni, nem igen sikerül, hogy azok mindvégig megmásithatatlanul, megváltozhatatlanul maradjanak meg. Szabad legyen ép az önök t. tényleges vezérének, gr. Tisza Istvánnak ebben a tekintetben a következetességére ráutalni. 0 pl. nem is olyan nagyon régen, a mikor még az 1903-ild 9-es bizottsági ülések folytak, s mikor az ellenzék, a mostani 48-as párt a katonai kérdésekben a nemzeti jogoknak megvalósítása tárgyában vivta nagy harczát, azon az állásponton volt, hogy a katonai jogok, oly noli me tangere, oly felségjogok, melyek a király elhatározásától függnek, és a melyekhez a nemzetnek semmi köze. Hát mennyiben maradt következetes gr. Tisza István ehhez az álláspontjához ? Hiszen a kormányelnökséget 1903-ban is a kilenczes bizottság programmja alapján fogadta el. Hogy jött létre a kilenczes bizottságnak ez a programmja. Talán a korona ajánlotta fel a nemzetnek % Ellenkezőleg. Az akkori ellenzék, a mostani 48-as és függetlenségi pártnak kellett minden erejét és hazafiságát latba vetnie, hogy a küenczes bizottság programmja valahára meg legyen. Sümegi Vilmos : Apponyi szorította őket rá ! Ábrahám Dezső: Igaz, hogy gr. Tisza István azt mondja, hogy hisz ez nem áll ellentétben az ő KÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915, I. KÖTET. álláspontjával, mert a korona is hozzájárult, tehát csakugyan a koronától függ ezen állapotok létrehozása. De vájjon volt-e egyetlen egy eset, hogy a korona valamit a saját jószántából felajánlott volna a nemzetnek, a nélkül, hogy a nemzet annak igazi, nagy ellenértékét meg ne fizette volna ? Vájjon gr. Tisza István következetes maradt-e magához mikor a katonai kérdéseket noli me tangere kérdéseképen kezelte és elfogadta gr. Andrássy Gyulának katonai javaslatait ? Hiszen ő volt egyike azoknak, a kik exponálták magukat gr. Andrássy Gyula katonai reformjának megvalósítása érdekében. A 67-es állapotokat magáévá teszi a nemzeti munkapárt csak azért, mert egyikmásik vezére azt megváltozhatatlanoknak tekinti és annak megváltoztatásába még a nemzet előhaladása reményében sem egyezik bele. Egy hang (jóbbfelöl) : önök is kikapcsolták a katonai kérdéseket Sümegi Vilmos: önök felemelik a katonai létszámot! Ábrahám Dezső: Akkor, a mikor gr. Tisza István kijelenti, hogy minden, a nemzet érdekében történő katonai változtatás és reform egyedül a Felségnek joga és részeges illúzióknak jelöli meg ezeket a kérdéseket, vájjon mennyiben következetes most, hogy ezeket a részeges illúziókat félretéve, rátér a 9-es bizottság és. gr. Andrássy Gyula javaslatának programmjára ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István beszédében a nagyhatalmi kérdéssel akarja elterelni az ellenzék figyelmét azokról a kérdésekről, a melyek a válaszfeliratnak, az ellenzék válaszfeliratának és a jövendő nemzeti munkálkodásnak tárgyát képezik. Vájjon ez a nagyhatalmi állás, ez a monarchikus kérdés nem-e mindig csak áldozatot okozott a magyar nemzetnek ? Az az expanziv fejlődés, a melyet gr. Tisza István a jövő politikájaként jelöl meg, nem mindig arra való volt-e, hogy mikor a magyar nemzet jogos érdekeinek figyelembe vételét óhajtotta, akkor mindig a nagyhatalmi állás érdekeit tolták előtérbe ? És minket akarnak expanziv fejlődésre kényszeríteni ? a mikor a legbelsőbb dolgaink sincsenek elintézve ? Vájjon okoa és helyes politika-e az, hogy eltereljük a legégetőbb szükségleteinkről a mostani tárgyalások fonalát és olyan helyeken kereskedünk, a melyekben a magyar nemzet csak akkor vehet részt, ha jogos érdekei idebenn teljesen ki vannak elégítve ? (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mit mond és mit igér nekünk a trónbeszéd ? A mi benne van, az mind régi, a mi pedig uj van benne, az mind rossz. Hogy ha a trónbeszéd keretén kivül kérdezzük meg a ministerelnököt a leendő munkaprogramm iránt, akkor a ministerelnök csak titkosan mosolyog. Az ő programmja nem egyéb, mint a saisi fátyolos kép, a melyet ha a kíváncsiság fellebbent, a kíváncsinak egyenesen halálával jár. Ha a jövő nemzeti munka szintén ilyen saisi fátyolos kép, a melyet mosolyogva titkol és rejteget a t. ministereinök ur, akkor nagyon sajnos 26