Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-14
198 lk. országos ülés 1910 Julius 15-én, pénteken. zokogva kezdi mondani a következőket: Menjetek ki előbb a temetőbe, ássátok ki apáitok, anyáitok csontjait, vegyétek ki a kezeikbe adott keresztet (Nagy zaj jobbfélől-) tapossátok szét és köpjétek le ; ha erre képesek vagytok, menjetek, szavazzatok Rudnayra ! (Nagy zaj és mozgás jobbfélől.) Folytathatnám ezt még nagyon soká, de nem akarom ezekkel az ízléstelen dolgokkal igénybe venni a t, ház idejét, hanem csak konzekvencziát vonok le belőle és gr. Tisza Istvánnak a nemzetiségi képviselőkhöz intézett kérdését módosítva teszem fel a t. néppárthoz intézve : ha önök a nép vallásos érzésének meg nem engedett kihasználásával . . . Haller István : Préposti kereszt! Rudnay Alajos : ... az uriosztály és a hatóság elleni izgatás mellőzésével (Ugy van! jobbfélől. Nagy zaj balfelől.) tisztán törvényes utón korteskedtek volna, a tizenháromból ugyan hányan kerültek volna be ? (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Szmrecsányi György: Es a négyszáz elutasított szavazó ? Rudnay Alajos: Bizonyítsa be! Haller István: Majd be fogjuk bizonyítani! (Derültség jobbfélől.) E fölött nem kell nevetni! (Nagy zaj.) Szmrecsányi György : Czinikus ! Bánhidáról beszéljen! Rudnay Alajos: Büszke vagyok rá ! Huszár Károly (sárvári) : önre azonban nem büszkék! (Zaj.) Elnök : Huszár Károly képviselő urat rendreutasítom. Jakabffy Elemér: Huszár Károly két órát beszélt, hallgasson tehát most. (Zaj.) Rudnay Alajos : A válaszfelírati javaslat tárgyalásánál nem egyszer volt szó arról, hogy a munkapárt, a melyhez tartozni szerencsém van, örököse, jogutóda, folytatása a régi szabadelvű pártnak. Huszár Károly (sárvári) : Ez nem személyes kérdés ! (Zaj és felkiáltások jobbfélől: A felirati javaslathoz beszél! Joga van hozzá !) Rudnay Alajos: Nem tudom, érdemül vagy bűnül rójják-e fel nekünk, hogy folytatói vagyunk a régi szabadelvű párti politikának. Csakhogy azóta nagyon sok olyan politikus csatlakozott hozzánk, cserélte fel eddigi meggyőződését, a kik azelőtt épen nem tartoztak a szabadelvű táborhoz. Tehát egészen még sem mondható ez. De én elfogadom és egyáltalában semmi olyan momentumot nem találok, a mely arra indítana, hogy a régi szabadelvű párt politikáját megtagadjam, vagy ennek a régi szabadelvű pártnak politikáját elitéljem és magunkra nézve megszégyenítőnek tartsam. (Helyeslés jobbfélől.) Ezzel a szabadelvűség fogalmával, illetőleg magával a terminus technikussal is ugy vagyunk, mint nagyon sok ilyen közéleti kifejezéssel, hogy tulajdonképen lesiklottak arról a mezőről, a hová szánva voltak. A szabadelvűség kifejezése ma egyáltalában más fogalmak fedésére alkalmaztatik, mint a milyenre eredetileg történelmi és ethimológiai szempontból alkalmaztatni szokott. A nemes értelemben vett szabadelvűség mindig csak dísze lehet egy embernek vallásfelekezeti különbség nélkül. (Élénk helyeslés jobbfélől.) de különösen dísze a keresztény embernek, (Élénk helyeslés jobbfélől.) mert szabadelvűbb tant az evangélium tanításánál nem ismerek. (Helyeslés jobbfélől. Zaj balfelől.) Kun Béla : Csakhogy az evangélium nem ismeri a vesztegetést, meg a leitatást. (Zaj.) Rudnay Alajos: Ama ráfogást, hogy 1867 óta a szabadelvű pártnak más szabadelvű irányú megnyilatkozása ne lett volna, mint épen az egyházpolitikai reformok behozatala, bátor vagyok tagadni. 1867 óta, tehát Deák Ferencz ideje óta és később a mióta a szabadelvű párt átvette az u. n. uralmat, törvénykönyvünk nagyon sok üdvös, népboldogító, s haladás jegyében született törvénynyel telt meg, a melyek egyikétől sem lehet megtagadni azt a nizust, hogy a szabadelvűség és a fejlődés irányát szolgálja. Tehát jogtalan az az észrevétel, mint hogyha mi vagy jogelődeink a szabadelvűség köpenye alatt, de nem annak elvei szerint iparkodtunk volna az ország ügyeit vezetni. Mint a munkapárt tagja is, sajnálattal vettem azonban észre, a munkapárt feliratában egy fontos momentum különösebb kiemelésének és ennek kapcsán az érdeklődésnek teljes hiányát. Es ez az, hogy az ellenzék szónokai, de a mi pártunk szónokai is, minden megjegyzés nélkül surrantak el az autonómia kérdése felett, pedig nem is méltóztatnak gondolni, mily messze kihatású fontossága van e kérdésnek — de a ki az egyházi életben ismerős, annak ezt tudnia kell — hogy milyen várva-várt és milyen fontos, hézagot betöltendő intézmény a katholikus világra nézve az autonómia behozatala. (Helyeslés jobbfélől.) Ennek igéretét a párt részéről minden katholikus embernek komolyan és hálával kell vennie. (Ugy van !) Sajnálom, hogy épen az ellenzéki pártok részéről — itt nem önökről beszélek, hanem a közjogi ellenzékről — a komoly vitában egyetlen szónokuk sem tartotta érdemesnek ezt felemlíteni. Justh Gyula: Nem áll! Ráfogás! Benne van a felirati javaslatunkban. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Rudnay Alajos: Én csak az érdeklődés csökkenő voltára akartam rámutatni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nekünk létérdekünk, a papság neveltetésének, szellemi színvonalának, egyházunk teljes kifejlődésének érdeke az, hogy az intelligenczia érdeklődése bevonassék az egyház ügyeibe, a mennyiben ezt az egyház szervezete megengedi. Győrffy Gyula: Húsz éven át mi érdeklődtünk ez iránt, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Rudnay Alajos: A mi a választójogot illeti, a mely gerinczét képezi az egész vitának, én, ha ellenzéki volnék, se vehetnem rossz néven a többségi párttól, hogy a szándékolt reformot a válaszfelirat nem állapítja meg tüzetesebben. Hiszen egy szabad, mindenki hozzászólását megengedő