Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-14
196 ik. országos ülés 1910 Julius 15-én, pénteken. tenek, ne csak arra használják fel, hogy a fegyverfogás tudományát tanítsák, de hogy ez alatt a kultúrának is megadják a magáét, hogy tanítsanak ott minden nap egy vagy két órán át és a legszükségesebb állampolgári jogokról és kötelességekről világosítsák fel a polgárokat (Felkiáltások a haloldalon: Németül!) nem németül, magyarul és pótolják mindazt, a mit az élet és iskola az egyéneknél elmulasztott. B. Podmaniczky Endre: Könyvtárak már vannak ! (Mozgás.) Huszár Károly (sárvári): Azt mondja a t. képviselő ur, hogy könyvtárak már vannak. Nagyon jól tudjuk, hogy vannak ily könyvtárak, de sajnos nemcsak könyvtárakra van szükség, hanem mert akárhányan nem tudnak olvasni és irni, erre kell őket elsősorban tanítani. (Felkiáltások a jobboldalon : Azt is tanítják!) Elismerem, azt is tanítják ! Közöttünk e szerint e kérdésben nincs eltérés, legfeljebb csak abban térünk el, hogy a t. képviselő ur az oktatásnak azzal a tempójával és mértékével, mely most folyik, már meg van, én pedig még nem vagyok megelégedve. Lovászy Márton: Négyszázezer tanköteles nem jár iskolába ! B. Podmaniczky Endre: Az nem a katonaság hibája. (Zaj.) Huszár Károly (sárvári.): Fel akarom hívni a mélyen t. háznak és a t. honvédelmi minister urnak a figyelmét, hogy noha az utolsó időkben ebben a tekintetben is lényeges javulások történtek a kaszárnyákban, még manapság is akárhány helyen olyan brutalitást tapasztalunk, mely egyáltalában nem méltó egy modern katonasághoz. Magam szemtanuja voltam annak, mikor egy terhelt egyén bejött a katonasághoz a szatmári gyakorlótérre, kiről meg lehetett állapítani egy laikus embernek is, első látásra, hogy ez magával hozta azt a terheltséget; és mégis ezt az ő ügyetlenségének és csökönyösségének tudták be, puskatussal addig verték, míg czafatokban nem lógott róla a hus. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Én ezt nyilvánosan meg is irtam. A ki bűnös volt benne, 14 hónapot ült is érte, akárhogy csodálkoznak is rajta ós akármilyen feleslegesnek is tartják, hogy ezt itt felhoztam. Egy hang (jobbfelöl) : Akkor rendben van ! Huszár Károly (sárvári): Nincs rendben, mert ilyen esetet nemcsak megtorolni kell, hanem meg kell akadályozni egyszersmindenkorra. Ujabb időben ismét napirenden vannak — három-négy ilyen esetről olvastam a legutolsó hónapban — hol tiszti kardbojtot viselő egyének elragadtatják magukat békés polgárokkal szemben. A legutolsó napokban is Kecskeméten valami Zsilinszky nevű katonatisztről olvastuk, hogy egy békés polgártársunkat összekaszabolta. E tekintetben is szükséges volna, hogy a honvédelmi ministerium részéről erélyesebb intézkedések történjenek arra nézve, hogy a tiszturak becsüljék meg jobban a kardbojttal el nem látott polgári elemet. Tudom nagyon jól, hogy ez nem a katonatiszti kar hibája, mert minden társadalmi rétegből kerülnek ki hibás egyének, de mindenesetre el kell követni mindent, hogy egyetlen egy eset elő ne forduljon. (Zaj jobbfelől.) Én nagyon csodálom Podmaniczky t. képviselőtársamat, a ki azt mondja, hogy nem lehet azt megcsinálni, hogy egyetlen egy ilyen eset se forduljon elő. (Mozgás jobbfelől.) B. Podmaniczky Endre: Egy szót sem szóltam. Ne tessék képzelődni! Huszár Károly (sárvári): Annak nagyon örülök, hogy nem méltóztatott egy szót sem szólni. (Felkiáltások : Dehogy nem szólt!) A mélyen t. többségnek válaszfelirata a takarékosságról szól. Én azt hiszem, hogy igen helyes lenne a takarékosság elvének megvalósítását mindjárt ugy megkezdeni, a mint azt a néppártnak egy régi követelése foglalja magában, hogy kezdjük el mindjárt a takarékosságot a főispáni nyugdijak eltörlésével. Sümegi Vilmos: A főispáni állás eltörlésével! Huszár Károly (sárvári): Azt hiszem, bátran el lehet törölni, mert a főispánok ma már nem a köz szolgálatában állanak, hanem pártérdekeket szolgálnak. (Ugy van! halfelől.) Kun Béla: A kormányhatalom kortesei! Huszár Károly (sárvári): Annyi bizonyos, hogy ezentúl a dolgok sem kulturális, sem szocziálpolitikai, sem gazdasági tekintetben ebben az országban ugy nem mehetnek, mint a hogy eddig mentek. Uj társadalmi rétegek emelkednek fel, uj társadalmi elhelyezkedésnek mozgásait észleljük, uj eszmék kopogtatnak beengedésért a törvényhozás kapuján. Nem szabad elzárkóznunk ridegen a kor által követelt uj eszméktől, mert hogy ha elzárkózunk, akkor ezek nem békés, nem alkotmányos utón fognak ide beeresztést követelni, hanem talán sokkal erőszakosabb módon. Mivel az én keresztény szocziális felfogásommal szöges ellentétben van a kormány által hirdetett liberáüzmus, mivel ettől a többségtől nem várhatom sem a parlament demokratizálását, sem egy nagy stilű szocziálpolitika inaugurálálását, miután nem látom a kormányban sem a nemzeti aspirácziók bátor képviselőjét, nem fogadom el a többség válaszfeliratát és a néppárt válaszfeliratij javaslatához csatlakozom. (Helyeslés és taps a néppárton.) Elnök : Ki következik ? Mihályi Péter jegyző : Rudnay Alajos ! Rudnay Alajos: T. képviselőház! Mint uj tagja a háznak, szerénytelenségnek tartottam volna, felszólalásommal a vitát tovább nyújtani. . . Szmrecsányi György: Szerénytelenség volt ide bejönni ! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Rendre ! Elnök csenget.) Rudnay Alajos: ... ha erre nem kényszeritett volna egy közbeszólás, a mely szerint én a privigyei mandátumnak bitorlója volnék . .. Haller István: Majd megmondja a Curia! (Nagy zaj és közbeszólások a jobboldalon és a középen.)