Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

188 14. országos ülés 1910 Julius 15-én, pénteken. Rosenberg Gyula, a közgazdasági bizottság előadója tesz jelentést. Rosenberg Gyula előadó: T. képviselőház! Van szerencsém a közgazdasági bizottság nevében a Romániával 1909. évi április hó 23-án kötött pótszerződés beezikkelyezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentést beterjeszteni. Tisztelettel kérem, hogy ezt kinyomatni, kiosztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzetni kegyeskedjék. Ugyancsak a közgazdasági bizottság nevében a legeltetési forgalom megtiltásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentést ugyanezen kérelemmel van szerencsém a t. háznak beterjeszteni. Elnök : Mindkét jelentés kinyomatván, szétosztalak a ház tagjai között és annak idején az osztályok mellőzésével tárgyalásra íog kitüzetni. Pap Géza, a közgazdasági bizottság előadója. Pap Géza előadó : T. képviselőház ! Van szerencsém a közgazdasági bizottság jelentését az 1910. évi népszámlálási törvényjalvaslatról beterjeszteni. Kérem annak kinyomatását, szétosztását és az osztályok mellőzésével való napirendre tűzését elrendelni. Elnök : A ház elrendeli a jelentés kinyomatását, szétosztását és annak idején az osztályok mellőzésével való napirendre tűzését. Következik a napirend szerint a válaszfelirati javaslat (írom. 15) tárgyalásának folytatása. A következő szónok ? Hammersberg László jegyző: Huszár Károly (sárvári) ! Huszár Károly (sárvári): Mélyen t. ház! Bárminő nagy elvi ellentétek vannak közöttünk, bármennyire elragadnak bennünket sokszor a pártszenvedelmek, nem hiszem, hogy a túlsó oldalon akadna egyetlenegy olyan ember, a ki lelkében ne örült volna annak és még a politikai számkivetés keservét is szivesen el viselte volna, ha látta volna azt, hogy az a nagy nemzeti erőfeszités, mely a koaliczió küzdelmében nyilatkozott meg, eredménynyel jár, hogy azok a nagy nemzeti aspirácziók megvalósulnak, melyekért akkor az ország olyan ideális lelkesedéssel harczolt. Sajnos, a nemzeti küzdelem idejében megismétlődött a magyarságnak az a szerencsétlen taktikája, mely a mohácsi veszedelemmel ajándékozta meg az országot. Akkor is a magyarságnak egyik része a Tisza mellett állott és összetett kezekkel nézte, hogy a törökkel mint harczol Tomori vezér serege a mohácsi csatatéren. Most is a magyar nemzetnek egy igen jelentékeny része, az intelligenczia a Tisza mellett állott szintén és ölhetett kezekkel nézte a magyar pártoknak küzdelmét, a magyar nemzet jogos érdekeiért való harczát. Nem külső erőszak buktatta el a mi nemzeti harczunkat, hanem a magyar intelligenczia nak gerincztelensége és passzív rezisztencziája a küzdelemben. A koalicziót ért kudarczok nemcsak a koalicziónak kudarczai voltak, hanem egy sokat szenvedett és jobb sorsra érdemes nemzetnek kudarczai. A koaliczió bukása nemcsak pártoknak katasztrófája volt, hanem — ezt ezekről a padokról is őszintén be kell vallani — az valóságos nemzeti letörés volt. Egy láthatatlan kéz igen ügyesen és igen raffináltan rendezte a nemzeti felbuzdulás lehűtését. (Zaj a középen.) Elnök : Csendet kérek ! Huszár Károly (sárvári): A kilencz hónapos válság alatt kiderült, hogy nekünk valójában csak egy papirmasé-alkotmányunk van és hogy a mi magyar parlamentarizmusunk álarcza mögött az egyik oldalon diktatúra és a másik oldalon szolgaság rejlik. A magyar nemzet tehetetlenségét ebben a küzdelemben jobban a szeme közé vágni nem lehetett, mint mikor ideküldötték Magyarországba ministerelnöknek Khuen - Héderváry Károlyt. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Meg vagyok győződve, mélyen t. uraim, hogy önök feltétlenül az ellenkező véleményen vannak. (Természetesen ! a jobboldalon. Elnök csenget.) A ministerelnök ur minden határozott elvi programm nélkül tisztán csak azzal a küldetéssel jött, hogy kibontsa az orthodox 67-ességnek és a neológ szabadelvűségnek zászlaját Magyarországon. Az első négyest, a mikor Magyarországba érkezett, még a demokrata Vázsonyival tánczolta; ugy látszik, hog]

r titokban már akkor a második négyest, a szerelmesek négyesét odaígérte Tisza Istvánnak, a kit még nagyon könnyen érhet az a szerelmi csalódás, hogy a szupé-csárdást reggelig ismét egy másik politikussal fogja eltánczolni a kormányelnök. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Elnök csenget.) A vezető politikusok közül senki sem hitte azt, hogy Magyarországon a nemzeti közgondolkozást egyszerre ki lehet zökkenteni a maga vágányából. Hiszen a kabinet sorában ülnek még ma is olyan ministerek, a kik erre a szerepre nem i mertek vállalkozni, nagyon jól ismervén az ország közhangulatát. Egyedül Khuen-Héderváry volt KÍ erre vállalkozni mert. A nemzeti elernyedés, a nemzeti elfásultság és a nemzeti elcsüggedés talajába szórta el reménységének aranjrmagvait. Segítségére sietett a nemzet vezéreinek pártoskodása, a vezéreknek versengése. A honfoglaló magyaroknak volt annyi bölcseségük, hogy hét vezér közül egyet választottak meg maguknak ; sajnos, ebben a nemzeti küzdelemben erre a magaslatra az ellenzék nem tudott felemelkedni. A pártoskodás által megbontott nemzeti hadsorokat nagyon könnyű volt bevenni. Nagyon szépen bevált Jeszenszky államtitkár urnak hires jelszava : »Nincs az a vár, a melyet egy aranynyal megrakott csacsival be ne lehetne venni." (Derültség a szélsőbaloldalon. Zaj és felkiáltások jobbfelől: Mikor mondta ? Hol mondta ? Elnök csenget.) Az én szerény nézetem szerint legfőbb oka az volt a nemzet letörésének, hogy a köznép nem értette meg a harcznak jelszavait és hogy épen azok a pártok, a melyek a bankkérdésben döntés elé vitték az ügyet, a választásokon megfeledkez-