Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

ulius li-én, csütörtökön. 171 13. országos ülés 1910 fi paritás, a mikor mi, a magyar nemzet, nem va­gyunk képesek gazdasági életünket teljesen ön­állóan, szabadon és egy idegen állam befolyásá­tól menten szabályozni és rendezni azért, mert a magyar szent korona viselője, az 1867-iki kiegye­zési törvényben az ország gazdasági önállóságára vonatkozólag biztositott törvényes jogának ér­vényesülését megtiltotta és megakadályozta. (Hall­juk/ Halljuk/ balfelől.) Ne hangoztassuk tehát annyira azt az értelmi és érzelmi egységet, mert szerintünk nincsen olyan igaz magyar sziv és lélek, a mely hazánk gazda­sági, kulturális és hatalmi felszabadulásának és virágzásának eszményeiről lemondani képes volna. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi legalább nem mondunk le ! Az igen t. kormánypártnak vezéralakja, gr. Tisza István ur, hirdette és hirdeti, hogy (olvassa): »ma már az 1848-as álláspont és jelszavak külön fentartása igazán politikai anakronizmus, az országra nézve káros, az országot káosz felé visszadobó dolog. Ma egy felirat előtt állunk, a mely hangoztatja a korona és a nemzet között a bizalomtól áthatott állandó és vállvetett közremű­ködés szükséges voltát. A mi hitünk szerint a magyar nép miihói sohasem fognak lemondani arról az 48-as eszméről és fenn fogják tartani a 48-as álláspontot, és azt tartjuk, hogy a korona és a nemzet közti kölcsönös bizalomtól áthatott állandó és vállvetett közreműködésnek egyetlen egy biztos módja van, ha Ö felsége a király hozzá­járul az ország teljes gazdasági és politikai függet­lenségének megteremtéséhez.* (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Az általam emiitett másik tétele a felirati javaslatnak az, hogy a választási harczban a kormánypárt részéről elért nagy siker az igazi szabadelvűség diadala. Nem vonhatom kétségbe, sőt hirdetem is, hogy azok a nagy szel­lemek, mint Deák Ferencz, gr. Andrássy Gyula, b. Eötvös József és még többen, a kik a 67-es kiegyezési tárgyalásokat folytatták, s azután a ki­egyezést megalkották, különösen abban a korban az igazi szabadelvűségnek bajnokai voltak. Azt is elismerem, hogy Tisza Kálmánban, a magyar dzsentrinek ezen jóban és rosszban oly kiváló tipikus képviselőjében, is sok érzék volt az igazi szabadelvűség. a haladás és a reformok iránt. (Zaj. Elnök csenget.) Azt is elismerem, hogy a kormánypárt győzelme azonos a régi szabadelvű­jét feltámadásával; csak azt az egyet nem ismer­hetem el, hogy ennek a kormánypártnak győ­zelme és összetétele az igazi szabadelvűség jegyé­ben fogantatott volna. (Igaz ! Ugy van ! a szélső­baloldalon.) És itt ne méltóztassék tőlem szerénytelenség­nek venni, ha igénytelen felszólalásomnak ezt a részét ahhoz a nagyszabású és korszakalkotó beszédhez fűzöm, a melyet folyó év január hó 24-én a főrendiház ülésén gr. Tisza István mélyen t. képviselő ur elmondott. Őszintén és minden hátsó gondolat vagy czélzat nélkül mondhatom, hogy a főrendiház karzatán a legnagyobb gyögyörű­séggel és élvezettel hallgattam ezt a nagyszabású, ugy tartalmára, mint formájára nézve epochális beszédet. De engedje meg a mélyen t. előadó ur, hogy én belőlem egészen más következtetést váltott ki ez a beszéd, mintsem hogy abban az igazi szabad­elvűségnek és a demokratikus eszmének előre­nyomulását fedeztem volna fel. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha őszinte akarok lenni, bizo­nyos megnyugvással is hallgattam ezt a nagy­szabású beszédet, mert az volt az én lelkemben az ellenállhatlanul feltörő, közvetlen hatású im­presszió, hogy ime, ebben a ködös, homályos álla­potban, zűrzavaros politikai káoszban milyen szépen bontakozik ki egy igazi, erős, határozott, mély meggyőződésen alapuló konzervativ politikai irány. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az én felfogásom szerint az a beszéd a tiszta és erős meggyőződésen alapuló konzervativ politiká­nak az inkarnácziója. (Igaz! Ugy van! a szélső­balodalon.) Ennek a beszédnek röviden, dióhéjban mi volt a tartalma ? Az, hogy gazdasági kérdésekben ragaszkodni kell a jelenlegi állapotokhoz, nem kell engedni a bank szétválasztását, fenn kell tartani a közös bankot, el kell odázni a külön vámterületnek, a vámsorompóknak felállítását 1917-en tul is, szóval fenn kell tartani azt a gazda­sági egységet, a mely Magyarországot Ausztriával összeköti, a mi nem egyéb, mint megakadályozni Magyarország gazdasági önállóságának érvénye­sülését. Kelemen Samu : Ez volt a gazdasági konzer­vativizmus, azután következett a többi. Tüdős János: Engedelmet kérek, ez a gazda­sági politika terén másnak, mint a leghatározot­tabb konzervativ politikának nem minősíthető. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Katonai téren ugyanez a beszéd hangoztatja, hogy fenn kell tartani, a jelenlegi hadszervezetet, meg kell azt erősiteni, s lényegbe nem vágó, cseké­lyebb jelentőségű kedvezmények ellenében azt fokozni is kell. Ez is merev konzervativ álláspont. Ábrahám Dezső : Az abszolút felségjogok meg­állapítása. Tüdős János: Allamjogi viszonyunkban szin­tén ragaszkodni kell a nagyhatalmi állás azon for­májához, a melyben az előttünk és a világ előtt ma áll, és a melyben Magyarország állami önálló­sága és függetlensége teljesen elvész és eltűnik. És végre szocziális téren, csupán csak a leg­fontosabb kérdésre, a választási reformra hivat­kozom. A választójogi reform kérdésében ugyan azon a napon, délelőtt itt a képviselőházban elő­adott programmbeszédében a t. ministerelnök ur ugy nyilatkozott, hogy a választójogi reform keresztülvitelét ő a teljes politikai jogegyenlőség­alapján, a pluralitás félretételével fogja megvaló­sítani, illetőleg igyekezik azt keresztülvinni, és erre mi volt a szóban forgó beszédben a válasz ? így szól a válasz : Bekövetkezett a magyar nemzet 22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom