Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

164 12. országos ülés 1910 július 13-án, szerdán. a többi által tartatja el magát, hanem kenyeret is szerez ennek az országnak. Ezen intézkedések mellett azonban a legsürgősebben kell az írj egyetemeket felállítani, nem azért, mert a városok versengenek, talán nem is azokban a városokban, a melyek versengenek, hanem azért, mert azt találom, hogy a magyar nemzet nagy sikereket nem ér el a politikában, nem érhet el a hadügyek terén sem, hanem van még egy tér, a hol elérhet sikereket és a hol a világ nemzetei közt helyet vívhat ki magának, és ez a kultúra és a tudomány tere. Ennélfogva nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy a magyar tudományosságnak legyenek uj székhelyei és uj művelői és hogy a nemzet abból a szűkös felfogásból, hogy minden Budapesten van konczentrálva, hogy csak Budapesten lehet egyetem és egyetemi hallgató, nőj jön ki, hogy vidéki hatalmas czentrumok fejlődjenek a kultúra érdekében. (Élénk helyeslés.) Hogy ezáltal a nemzet önbizalma is növekedjék, hogy látván azt, hogy nem egy-két, hanem négy-hat egyetem van az országban, érezze magát nemzetnek és országnak, érezze és tudja azt, hogy ő is tud annyit tenni a tudomány és kultúra szolgálatában, mint a többi nemzetek, a melyeknek talán több egyetemük van. Uj nemzedéket kell nevelnünk, tanárokat is kell nevelnünk az egyetemek czéljaira. Épen azért lehetetlen az, hogy ezek az egyetemek mind egyszerre állíttassanak fel, de el kell határozni, hogy ezek felállíttatnak és meg kell állapítani a sorrendet, hogy hol és mikor állíttatnak fel, mert ezáltal egészen uj tanári generáczió fog kifejlődni, tudván, hogy egyetemek állíttatnak fel, egész sorozata a tudósoknak fog keletkezni végre ebben az országban, mert tudni fogják, hogy helyet találnak és lesz hely, a hova kineveztessenek. De ezenkívül a közegészségügynek elsőrendű követelménye az, hogy Buaapesten és Kolozsváron kivül klinikák legyenek és klinikai kezelés legyen a legkülönbözőbb országrészekben, mert a tudomány mai állása szerint, eltekintve egyes kivételektől a vidéken, a kik szakemberek, igazi orvosi kezelés csak ott lehetséges, a hol klinika és egyetem van és lehetetlen azt kívánni, hogy a legszegényebb néposztály is mind Budapestre vagy esetleg Kolozsvárra jöjjön és ott gyógyíttassa magát. Azonban kórházunk sincsen. Fényes királyi palotát építtettünk, a melyben, sajnos, oly ritkán lakik ö felsége ; fényes parlamenti palotát emeltünk a nemzetgyűlés számára, a mely nemzetgyűlés közös beismerésünk szerint oly keveset produkál; akkor lenni kell pénzünknek és áldoznia kell tudni a nemzetnek kórházakra és klinikákra is, mert ez mégis csak elsőbbrendű dolog. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház ! Felszólalásom két dolgot czéloz, az egyik az, hogy rávilágítsak ezekre a botrányos és lehetetlen állapotokra, a melyek Budapesten uralkodnak és a melyeket én ez alkalommal nem tudtam kimeríteni, de ha orvosolva nem lesznek, én kötelezem magamat arra, hogy tovább is napirenden fogom tartani és az adatok sokaságát fogom feltárni: akkor azután lehetetlen lesz előle kitérni. A másik j>edig az, hogy az igen t. minister ur és az egész parlament figyelmét felhívjam az uj egyetemek kérdésére. Nekünk végre el kell határoznunk magunkat arra, hogy egy nagy ugrást, egy nagy erőteljes lépést tegyünk előre, hogy a nemzetet igazi hivatása felé tereljük és figyelmét arra fordítjuk, a hol nem ütközünk bele sem a császári akaratba, sem az osztrák hatalom szervezetébe, hanem a mely tisztán önerőnkből kitelik és a hol a világ nemzeteivel nemcsak felvehetjük a versenyt, hanem előkelő helyet is vívhatunk ki magunknak : a kultúra területén és a közművelődésnek előrehaladásával. T. képviselőház ! En az igen t. kultusminister úrral voltam olyan szerencsés már fiatal korában megismerkedhetni, tudom azt, hogy akkor is nagy ideálok töltötték el, és egy tisztultabb erkölcsi világnézlet és tisztultabb erkölcsi állapotok létrehozásán gondolkodott. Hát, t. képviselőház, reményem van arra, hogy az igen t. minister ur nem fog hallgatni sem a budapesti egyetemi tanár urak befolyására, a kik azt akarják, hogy ne állíttassanak fel az uj egyetemek, (Mozgás jobbfelől.) sem azokéra, a kik ezen uj egyetemek felállítását olyan városokban és olyan helyeken tervezik, a hol az a magyarság érdekeinek nem megfelelő, nem fog hallgatni sem a bürokratizmus álláspontjára, s nem fog meghátrálni a pénzügyminister ur takarékossága és szűkkeblűsége előtt sem, hanem fel fogja állítani rövidesen a legelsősorban szükséges két egyetemet, nézetem szerint a legerősebb magyar városokban, a melyek között legelső helyre kell tennem Szegedet és Debreczent, és nem az osztrák befolyások alapján Pozsony városában fogja az uj egyetemet felállítani, a hol oly nagyon akarják azt. Pozsony városában is lehet egyetemet felállítani; a mikor már hét jó egyetemünk van, a nyolczadikat én szívesen odaadom Pozsony városának. (Derültség.) De lehetetlen az első uj egyetemet Bécs városának tőszomszédságába vinni német befolyás alá, minek utána előbb közúti villamos vasúttal összekötöttük Bécset Pozsonynyal, hogy a tanuló egyetemi ifjúság minden nap, minden este mehessen szórakozni és a bécsi és a pozsonyi egyetemi ifjúság között egy egységes, német irányú közszellem fejlődjék ki. így nem lehet a magyar közéletet reformálni. Akkor én is azok pártján állanék, a kik azt mondják, hogy inkább ne állítsunk fel egyetemet, mint hogy Pozsony városát tekintsük elsőnek. Engem nem vezet sem egyik, sem másik város kortesérdeke, mert én egyik város iránt sem vagyok érdekelve. De vezet az egyetemes magyar közérdek, és én arra kérem az igen t. minister urat, hogy ezen egyetemes magyar közérdek magas szempontjából bírálva el a kérdést, lásson a cselekvéshez és igyekezzék ezen bajokat sürgősen és minél hamarabb orvosolni. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban pedig igenis a jogakadé-