Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

160 12, országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. ebből a jogi karon 3.764. Ha már most 3 és fél, illetve 4 évfolyamra osztjuk ezen hallgatóságot, — mivel a katonáskodó fiatalság csak hét félévet hallgat — akkor kiderül, hogy egy évfolyamra egy tanárhoz némely esetben 1.000-nél több hallgató van felírva, és ezek közül legfeljebb 150— 200 fér el a legnagyobb teremben is ! Igazán különös dolog, hogy Magyarországon egyetemet tartunk fenn, az ifjúságot engedjük beiratkozni, hallgatni, sőt elfogadja a kormányzat és az egyetem a tandijat is, az apákat beleviszik, hogy a fiaikért fizessenek, és akkor ínég helyiséget sem adnak, a hová az ifjúság beférjen. Ez a dolog 20 esztendeje, vagy még régebben is igy van az ország fővárosának kir. tudományos magyar egyetemi jogi karán. De ha csak az volna a baj, hogy nem férnek be a terembe ! Az egyetem hires arról, hogy ott nem tanulnak, nem tanitanak és egyáltalában a nevelésre senkinek gondja nincsen. Itt az évi kimutatásokban olvashatjuk, hogy a heti óraszám kitesz a jogi karon 200 egynéhány órát. Ha azonban méltóztatnak megnézni, hogy hány óra az, a mit nem tartanak meg, hogy mivel foglalkoznak és miféle előadásokat tartanak a drága pénzért, a mit nemcsak az államnak, hanem a tanároknak is fizetnek, a kik horribilis összegeket tesznek zsebre, akkor meg kell botránkoznunk, hogy Magyarországon ilyen állapotokat ilyen sokáig el lehet tűrni. Még furcsább dolog, hogy ha a vizsgázási statisztikát megnézzük. Az 1906-iki évi statisztika szerint első alapvizsgázó volt 1124. Ebből a vizsgája elfogadtatott 551-nek, tehát a felénél több megbukott. A második alapvizsgára leült 924 hallgató. Ebből elfogadtatott 484-nek a vizsgája, összesen volt az egyetemen 2963 alapvizsga, ebből el lett fogadva 1675. A következő évben, 1907— 1908-ban, első alapvizsgázó volt 1118, ebből el lett fogadva 517, második alapvizsgázó 866, el lett fogadva 474; összesen volt alapvizsga 2750, el lett fogadva 1538. Igen furcsa világot vet a tanárok tanítási eredményére, hogy ha a fele növendék egyáltalában képtelen a vizsgán megfelelni. De ebből ne méltóztassék azt a következtetést vonni, hogy ezek a vizsgák tnlszigoruak ; sőt ellenkezőleg ezek a vizsgák valóságos komédia szinét viselik. Mert ezek a vizsgaeredmények nem ugy jönnek létre, mint a hogy azt a szabályzat követeli, hogy t. i. az alapvizsgán három tanár együttesen kérdez, kik a vizsgáról j egyzőkönyvet vesznek fel és együttesen állapit] ák meg az eredményt, hanem ugy, hogy kitűzik a vizsgákat pár najapal előbb, azután az illető hallgatók meg is jelennek, a tanár urak közül is rendszerint megjelenik egy, több aligha, mert a tanár urak egymás után különböző termekben jelennek meg több-kevesebb időre, adnak is fel egypár kérdést, mindégyik felirja a maga eredményét külön a többitől, jön a másik, a ki az előzőnek vizsgáztatását nem hallgatta, jön végre a harmadik, az elnök, a ki néha már előre aláírja az üres indexet, hogy ne kelljen később odafáradnia, hogy a vizsga után a nevét odairja, és ilyenkor az a tanár irja be az eredményt, a ki legutoljára maradt ott. A három közül tehát vagy az elnök, vagy más valaki, a ki utoljára vizsgáztatott, állapitja meg az eredményt. Ezek a tanár urak egyáltalában nem ismerik azokat a növendékeket, a kik előttük voltak, egyáltalában nem hallgatták a többi tanár előtt folyt vizsgálatot, s tisztán vaktában, azon pár perez alatt Ítélnek a felett a hallgató felett, .a melyet alkalmuk volt épen vele eltölteni. Hogy ennek azután milyen eredményei vannak, mutatja az a legutóbb történt eset is, hogy egy Tréfás nevű fiatalember, a kinek állítólag alispán az édesatyja, s a ki kitűnő tanuló volt, és a mint értesültem, külföldön is járt, több nyelvet beszél, kitűnően vizsgázott egy tárgyból, jött azonban Mariska tanár ur,— a mint az inf ormáczióm mondja — a ki nem hallotta az előző vizsgálatot s mivel Horváth magántanár ur vizsgái tekintetében neki furcsa véleménye van, ő maga önhatalmúlag beírta az eredményt, még pedig akként, hogy elbuktatta az egész vizsgára vonatkozólag. A fiatalember azután főbelőtte magát, a mi mindenesetre nagy veszteség egy családra és egy országra nézve. Az egész rendszer már évek óta ilyen s ennek, mondhatom, nem is épen a tanár urak az okai, mert 2700—2900 alajyvizsgát szabályszerűen lebonyolítani egyáltalán nem lehet, hanem oka maga a kormányzat, maga az állam, a mely ilyen viszonyokat fentart, a tanár uraknak legfeljebb annyiban van hibájuk ebben a tekintetben, hogy alapos jelentéseikben és informácziójukban nemcsak hogy nem világosítják fel a kormányzatot ezekről az állapotokról, hanem nézetem szerint, hozzájárulnak azok fentartásához, sőt azt is mondhatom nyugodtan, hogy nem minden tanárt csak az egyetem érdeke, hanem anyagi érdek is vezérel, a mennyiben ezen többszörös vizsgázások pénzügyi eredményei a tanár urak zsebébe folynak. Még furcsábban állunk a szigorlatok tekintetében. 1906-907-ben tartatott első jogtudományi szigorlat 406, ebből elfogadtatott 280, második jogtudományi szigorlat volt 372, ebből elfogadtatott 183, harmadik jogtudományi szigorlat volt 270, elfogadtatott belőle 111. Az államtudományi szigorlatból elfogadtatott 129, 112 második államtudományi szigorlatból 31 ; összesen tehát volt rendes és pótszigorlat 1794 és kiadatott összesen 380 doktori oklevél, vagyis hatszor annyi szigorlatot tartottak, mint a mennyi doktori oklevelet kiadtak, jó lehet az államtudományi doktorátus csak két szigorlattal jár, a jogtudományi pedig hárommal. Már most, ha ennek a vizsgáztatásnak pénzügyi eredményét nézzük, akkor kijön körülbelül 180.000 K vizsgadijakban, felavatási dijakban és disszertáczió megbirálási dijakban, ellenben a mi a tanulmányok eredményét illeti, tessék csak összesen 12 oly embert mutatni é-venkint, a ki azért lett okos, képzett, jó hazafi, jó munkása a társadalomnak, mert egyetemre járt és vizsgázott. Én többnyire azt tapasztaltam, hogy a kik emberek