Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-10

110 10. országos ülés 1910 Julius 11-én, hétfőn. nómiáját biztosító, valamint a lelkészi kongrua igazságos fejlesztését czélzó javaslatai minél előbb beterjeszthetők legj'enek. Nem kevésbbé kívánjuk azonban, hogy a többi hitfelekezetnek már tör­vényben is biztosított önkormányzati jogai tiszte­letben tartassanak, s az egyházak autonómiáján az előbbi kormányok által elkövetett jogsérelmek orvosoltassanak. Kívánjuk az 1848. évi XX, t.-ez. végrehaj­tását az ország valamennyi felekezetével szem­ben, a jogegyenlőség elve alapján. Az eddig köve­tett eljárás, mely egyes felekezeteknek aránytala­nul nagy segély-összegeket juttatott, míg másoktól a legszükségesebbet is megtagadta, nem a polgárok közötti egyetértésnek, hanem ujabb, nagy és iga­zolt elkeseredésnek és az állam iránti bizalmatlan­ságnak válik kutforrásává. Hasonlóan legfőbb óhajunkat képezi a köz­oktatásügynek fejlesztése. Az ország legfontosabb érdekének valljuk, hogy minden állampolgár kul­turális előrehaladottsága biztosittassék. Részünk­ről készséggel fogunk módot nyújtani arra, hogy országunk minden népe saját nemzeti kultúrájá­nak jótéteményében részesülhessen, abban nevel­kedhessek, s azt korlátlanul mivelhesse, mert csak gazdag és művelt népek képezhetik biztos táma­szát a trónnak és a hazának egyaránt, valódi mű­veltség csakis a saját nyelvben való valláserkölcsös nevelés által érhető el. A jegybank ügyének az ország gazdasági érdekeit szem előtt tartó rendezésén kivül sürgős szükségességnek tekintjük és ismerjük el a véderő­nek oly mérvben és irányban való fejlesztését, hogy a monarchia biztonságának és állásának meg­óvására hivatott fegyveres erő feladatának min­den esetben megfelelhessen. Ép ezen czélból kíván­juk, hogy a haderő a megtévesztő jelszavak behatá­sától megóvassék és így ez az állam oly intézménye­ként tartassék fenn és maradjon meg, a melyben Felséged népeinek minden fia vallásának, nemzeti­ségének és anyanyelvének egyenlő mértékben való tekintetbevételét érezze. A mindinkább fontosabbá váló katonai oktatás intenzivitása érdekében szükségesnek tartjuk a csapattestek oly módon való szervezését, hogy a legénység oktatása mindig és mindenütt annak anyanyelvén történhessék. Ugyanezen szellemben várjuk az uj katonai bűn­vádi perrendtartás életbeléptetését is és ugy katonai, mint nemzetgazdasági szempontból el­odázhatlannak tartjuk a Felséged előbbi kormányai által kilátásba helyezett katonai kétéves szolgá­latnak haladéktalan törvénybeiktatását. Hódolatteljes megnyugvással értesültünk Fel­séged magas trónbeszédéből a monarchia szövet­ségeinek változatlan fenállásáról és az összes hatalmakkal való egyaránt barátságos viszonyunk­ról és őszintén kívánjuk, hogy Felséged bölcsessége, a monarchia hatalma és népeinek erőssége állandó­sítsa e barátságos viszonyból származó békének áldásait. Mély megilletődéssel emlékezünk meg Felséged életének 80-ik évfordulójáról, s buzgón kérjük a Mindenhatót, hogy összes népeink örömére tegye minél fényesebbé és minél megelégedettebbé azon évek hőn óhajtott hosszú sorát, melyen Felséged dicső trónjáról e népek boldogságáról atyai szivé­vel gondoskodni hivatva lesz. A haza és a trón iránti tántoríthatatlan hű­séggel reméljük jogos óhajaink teljesedését és Fel­séged atyai szivű uralkodására Isten áldását kérjük. Kik egyébiránt mély hódolattal vagyunk csá­szári és apostoli királyi Felségednek legalázatosabb szolgái, Magyar-Horvát-Szlavon- és Dalmátorszá­gok országgyülésileg összegyűlt képviselői : Dr. Blacho Pál, Juriga Nándor, Daniijanu Vazul, dr. Serbán Miklós, dr. Miháli Tivadar, dr. Vajda Sándor, dr. Pop C. István. Elnök : A most felolvasott válaszfelirat ki fog nyomatni, és a ház tagjai között szét fog osztatni. Most az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a vitát folytatnék, Farkas Pál kép­viselő ur személyes megtámadtatás czimén kivan felszólalni. Farkas Pál: T. ház! (Halljuk !) Miháli Tiva­dar képviselő ur előbbi felszólalásában alkalmat vett magának arra, hogy hosszasan olvassa fel a »Huszadik Század« czimű lapnak egy kritikáját, a mely az oláh-kérdésről szóló könyvemmel foglal­kozik. Ezt a kritikát olyan módon olvasta fel, hogy abból a t. házra annak a benyomásnak kellett származnia, mintha én a nemzetiségi kérdést és speczialiter az oláh-kérdést elavult és frazeo­lógikus módon kezelném és a lelketlen izgatók frázisainak tulaj donitanám a román nemzetiségi kérdés lényegét. Kötelességem a t. ház előtt megállapítani, hogy ugy Miháli Tivadar képviselő ur felszólalásá­nak ezen része, mint az idézett kritika szavaimat, intenczióimat és mindazt, a mit az oláh nemzetiségi kérdés ügyében esztendők óta iparkodtam fel­dolgozni, abszolúte helytelenül tüntette fel. Én épen ellenkezőleg, minden frázistól mentesen, az oláh-kérdés megítélésében mindenkor disztingvál­tam az oláh középosztály egy kis aktiv része, az oláh középosztály egy nagy passzív része és az oláh nép milliói között, a mely oláh népnek millióit épen az oláh középosztálynak kisbankokkal és egyéb közgazdasági tevékenységekkel foglalkozó része az egyik oldalon gazdaságilag kizsákmá­nyolja, a másik oldalon pedig politikailag fel­használja. Mindazok, a kik az Erdély és Magyar­ország oláhlakta vidékein uralkodó állapotokat tényleg ismerik, feltétlenül konstatálják, hogy az oláh... Egy hang (a középen) : Román ! Farkas Pál : ... vagy román politika ket­tős. Az egyik oldalon bankok alapítása, s ezek révén közgazdasági hatalomnak szerzése által az oláh vagy román népet — a hogy tetszik — a maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom