Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-10

10. országos ülés 1910 Julius 11-én, hétfőn. 103 megválasztatását, hanem nagyobbára — tisztelet a kivételeknek — erőszakosságokkal és megvesztegetésekkel szerezték mandátumaikat. (Ellenmondások jóbbfélől: Hát a terror ?) Terrort igenis alkalmaztak a közigazgatási hatóságok, és pedig a különböző vidékeken különböző eljárás szerint. Mondhatni, hogy bizonyos fokozatos rendszert használtak. Kezdték először azzal, hogy a közigazgatási tisztviselők törvényellenes Ígéretekkel álltak elő, nyilvános gyűléseken, a hol előnyökkel kecsegtették a megyéket, a községeket és az egyes választópolgárokat, ha a kormány jelöltjeire adják szavazatukat. (Igaz! Ugy van! balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Mikor ezzel nem értek czélt, elővették a fenyegetést, és ha ez sem bizonyult alkalmasnak, rákerült a sor a vesztegetésre, a korrupczióra, az etetésre és itatásra, s őszinte sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy voltak községek, a melyekben a választási kampány megnyíltától egészen a választás napjáig, nem lehetett józan embert találni. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon. Zaj jobbfelől.) Az ilyen eljárás kétségtelenül a közerkölcsiségbe ütközik, s valósággal megbotránkoztatja az embert, mikor látja, hogy épen az állam hatóságai követnek el ilyen vétségeket a közerkölcsiség ellenében. (Igaz! Ugy van! balfelől. Felkiáltások : Hallatlan !) Egy hang (a középen) : Jelentsék fel a Curiánál! Mihail Tivadar : A Curiánál is feljelentettük (Zaj a középen. Elnök csenget.) és hiszem is, hogy azon bizonyítékoknál fogva, melyeket már eddig is felhoztunk és még felhozni fogunk, meg fognak győződni t. képviselőtársaim arról, hogy az történt, a mit én mondtam. Mert hiszen, ha nem lett volna ilyen korrupczió, ma egészen másképen festene ez a képviselőház. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Mi nemzetiségiek is sajnálattal konstatáljuk, hogy a ház mai összetételeiben nem fejezi ki az ország népeinek, lakosainak igazi akaratát és épen ezért nem is tartjuk képesnek ezt a többséget állandó, tartós és üdvös munkára. Egy igen nagy és igen szép feladata azonban mégis van ennek a jelenlegi többségnek, a mely ezt a feladatát, ha teljesíteni fogja, lekötelez majd minden jó hazafit. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a többségnek ugyanis tulaj donképeni hivatása az, hogy a trónbeszédben kifejezett óhajtáshoz képest, a legrövidebb idő alatt törvényjavaslatot terjeszszen be az általános, egyenlő, titkos és községenként! választói jogról. (Zaj. Ellenmondások és felkiáltások jobbfelől: Hol olvasta ezt ? A trónbeszédben nem igy van!) Második feladata volna a többségnek, hogy törvényjavaslatot terjeszszen be a köz- és egyéni szabadság biztosítására. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Szmrecsányi György : A gyülekezési jog biztosítására ! Miháli Tivadar: Mert hiszen, t. képviselőház, mi a legfőbb czélja egy modern államnak ? Az, hogy minden polgárának ugy magán- mint közszabadságát biztosítsa. (Helyeslés balfelől.) Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy mi e, tekintetben nagyon rosszul állunk, mert a közszabadságok, különösen az egyesülési- és gyülekezési jog, törvényileg még máig sincsenek biztosítva számunkra és igy a közigazgatási hatóságok saját felfogásuk szerint és vidékenként igen különbözőképen rendelkeznek. Hol megtagadják a. bejelentett gyűlések engedélyezését, hol engedélyezik a gyűlést és azután oszlatják fel, ecyszóval: államunkat a külföld előtt kompromitálják azzal az eljárásukkal, a melyet a gyülekezési jog kezelése körül követnek. De nincs biztosítva nálunk, t. ház, és erre is gondot kell fordítania a kormánynak, a szólás- és sajtószabadság sem. (Közbeszólások jobbfelől! Dehogy is nincs!) Lehet, hogy az urak részére biztosítva van, de a nemzetiségiek részére bizony nincsen és látnunk kell, hogy a jelenlegi kormány sem tett ebben a tekintetben semmit, bár az is lehet, hogy nem volt még ideje tenni. A mi helyzetünkre fényes bizonyíték az, hogy a nemzetiségi sajtó képviselői ma is az államfogházakban vannak, holott ha ez a kormány meggyőződött arról, hogy milyen igazságtalanul és méltánytalanul ítéltettek el, jogában és módjában állott volna azokat kiszabadítani és ez lett volna és lenne az első lépés arra, hogy az országban a nemzetiségek és a magyarság közti békés egyetértés létrejöjjön. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain. Mozgás balfelől.) Én óhajtanám, hogy igy legyen. A nemzetiségi párt a múlt országgyűléseken is mindig addig a határig érvényesítette a saját programmját ós óhajtásait, míg azok az ország, a dinasztia és a monarchia érdekeivel összhangban állottak. Ezen a határon tul soha sem mentünk és a jövőben sem fogunk menni. Ugy a memorandumban, mint a mi feliratunkban azon sérelmek soroltatnak fel, a melyek jogosan, méltányosan orvoslanclók, a melyeknek orvoslása az emberi jogokon alapul és a mely orvoslás közintézményileg való biztosítása nélkül bizony nehezen lesz lehetséges az állam konszolidálása és a béke megteremtése. Nem akarok -visszaélni a t. képviselőház türelmével, s a nemzetiségi kérdést tovább fejtegetni nem szándékozom, de megemlítem még, hogy a nemzetiségek sérelmeit a következőkép lehet osztályozni: Vannak nyelvi, illetőleg kulturális, — továbbá közgazdasági és személyi sérelmek. A nyelvi és kulturális sérelmek nagyon könnyen lennének orvosolhatók, ha az 1868: XLIV. t.-czikket végrehajtanák és alkalmaznák. Ez nemcsak azért szükséges, hogy a nemzetiségeknek a törvényben biztosított jogai valahára mégis érvényre jussanak, hanem azért is, mert a nemzetiségek a közigazgatás és a bíráskodás terén nehezen érvényesíthetik jogaikat. Az illető hivatalnokok ugyanis nem értik meg ezen állam-