Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.
Ülésnapok - 1906-466
hBC>. országos ülés 1909 deczember 18-án, szombaloü. 2? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Azinterpellácziókiadatik a ministerelnök urnak. Következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Farkasházy Zsigmond! Farkasházy Zsigmond: Kérdést kívántam intézni a lemondott ministerelnök úrhoz, mint pénzügyniinisterhez az állítólagos költségvetési deficzit és azon lépések tárgyában, a melyeket a ministerelnök ur mint pénzügyminister már lemondott korában tett az irányban, hogy egy 500 milliós kölcsönt vegyen fel az ország terhére. Miután olyan hirek érkeztek a mai nap folyamán, melyek szerint lehetséges, hogy talán ezen kormányelnökhöz ezen lépései miatt egyáltalában felesleges és lehetetlen is lesz már a legközelebbi napokban kérdést intézni, én kérem a t. házat, nehogy figyelmét feleslegesen igénybe vegyem, méltóztassék megengedni, hogy interjjelláczióm előterjesztését a szerdai ülésre halaszthassam el. Elnök: A képviselő ur kéri, hogy interpellácziójának előterjesztését a szerdai ülésre halaszthassa el. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor azt határozatkép kimondom. Következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Surmin György! Surmin György (horvátul beszel.) Elnök : A képviselő ur szintén kéri interpellácziója előterjesztésének elhalasztását. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatkép kimondom. Következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. ház! A ministerelnök ur többször hangsúlyozta, hogy az ő kormánya képtelen a parlament irányítására, minthogy lemondott. Ily körülmények között alig volna ugyan helye interpelláczióm előterjesztésének, mégis, miután az a tárgy, a melyről szólni akarok, nem a pártoknak, hanem minden magyar embernek ügye Ausztriával szemben, csupán csak ezen egy oknál fogva szükségesnek látom, hogy interpellácziómat előterjesszem. (Halljuk! Halljuk !) Bizonyára méltóztatnak figyelemmel kisérni a Friedjung-pert. Ezen per tárgyalása folyamán különösen kétféle irányban történnek olyan dolgok, a melyek a magyarokat, illetőleg Magyarországot érdeklik. Nevezetesen tisztázandó elsősorban az a kérdés, hogy igaz-e, hogy ennek a pernek a háta mögött a bécsi intéző körök állanak ? Igaz-e, hogy a külügyminister ur sugalmazta Friedjungot ismeretes czikkének megírására? igaz-e, hogy még most is befolynak a bécsi intéző körök ennek a pernek kezelésébe és pedig ugy látszik azért folynak be, hogy Magyarországot és a magyar politikusokat a külföld előtt komj>romittálják. Farkasházy Zsigmond:' Nagyon igaz! (Zaj.) Bozóky Árpád : Én nem állítom, hogy igaz, de sok a valószínűség arra nézve, hogy igaz. Azonban tisztelettel megjegyzem, hogy miután a minister urak nap-nap után járnak Bécsbe, sürün érintkeznek a bécsi irányadó körökkel, nekik módjukban lesz megtudni, hogy ez az állítás, illetőleg vélemény igaz-e vagy nem. Interpellácziómnak egyik kérdése éppen az lesz, hogy az esetben, ha a ministerelnök ur ilyen adatoknak nyomára jött, lesz-e szives azt a nyilvánosságra hozni? A másik irányban azért érdekel bennünket ez a per, mert ott a feleknek, valamint a tanuknak ajkáról nap-nap után hangzanak el durva támadások a magyar alkotmány ellen, durva sértések Magyarország tekintélye ós egyes magyar politikusok ellen, s történnek ezek a nélkül, hogy a bíróság még csak figyelmeztetné vagy rendreutasítaná az illetőket. Nevezetesen a külügyminister ur lapjának, a »Reichspost«-nak szerkesztője, Flunder ur, mikor egyik tanú ki lett hallgatva, egészen hetykén odavágta: Hála Isten, Horvátország Magyarországtól független állam. Ezt szó nélkül, minden megjegyzés nélkül tűrte az elnök. Azt hiszem a magyar kéj3viselőházban nem kell hivatkoznom az 1868. évi XXX. t.-cz. 1. §-ára, a melyben meg van irva, hogy Magyarország Horvát-Szlavon-Dalmátországgal egy államközösséget képez; nemcsak nem igaz tehát, hogy Horvátország Magyarországtól független állam, hanem igaz az, hogy a kettő, illetőleg négy, együttvéve képez egy államot. (Zaj.) Aztán tegnap ki lett hallgatva Zagorácz István ur, a ki nemrég még a magyar országgyűlés tagja volt, (Felkiáltások a baloldalon: Ma is az!) és minden rendreutasitás nélkül azt mondta ez a Zagorácz képviselő ur, hogy Magdicscsal beszélgetve arról emlékeztek meg, hogy még el fog jönni az az idő, a mikor a horvátok is kénytelenek lesznek bombához fordulni, mert a magyarok megsemmisítő politikája rákényszeríti őket erre. És azután később azt mondja Zagorácz: »Vannak hazaárulók, de azok nem Horvátországban, hanem Budapesten keresendők!« Mikor a velünk ellenséges viszonyban levő Ausztriában, Bécsben, ily tévhiteket hirdetnek, a magyar állam tekintélyét, a magyar alkotmányosságot sértik, sehol nem olvassuk, hogy a magyar kormány bármely tagja is megtette volna ezek ellen a megtorló eljárást, (Mozgás.) Pedig tegnap hallottuk a ministerelnök ur szájából, hogy újságolvasó emberek vagyunk és igy megtudhatjuk az újságokból, hogy ők mennyire le akartak mondani. Ezzel tehát arra utalt bennünket, hogy az újságokból is vegyünk tudomást arról, hogy ő mit cselekszik a magyar állam érdekében. Hiába nézzük akár a magyar, akár az osztrák, akár az ellenzéki, akár a kormánypárti lapokat, sehol semmi nyomát sem látjuk annak, hogy a kormány, — akár lemondott, 4*
