Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-471

kii. országos ülés l'JÍO január 24-én, hétfőn. 85 meghallgatni és nyomban hitelesíteni.« Tehát, az eddigi gyakorlatra támaszkodva mondhatom, hogy én sokkalta kevesebbet tettem, mint a mennyit tehettem volna, mert én nem a tudomásulvételt enunciáltam, hanem csak azt mondtam, hogy a királyi leirat kihirdettetett és hasonló kihirdetés czéljából áttétetik a főrendiházhoz. (Helyeslés és taps jobb felöl. Zaj és ellenmondások balfelöl.) Holló Lajos kivan nyilatkozni. Ot illeti tehát a szó. (Halljuk! Halljuk!_ balfelöl). Holló Lajos: T. képviselőház! Az elnök urnak azon felfogása ellen hogy itt egyszerűen egy tényt akar konstatáltatni, végre is nem lehet kifogásunk, mert nem lehet kifogásunk az ellen, hogy ő előadja azt, hogy itt egy királyi leirat kihirdettetett. Azonban az már a ház életének egész struktúrájában benne van, hogy ebben a házban elnök nem hozhat határozatot, hanem csak maga a képviselőház. (Helyeslés balfelöl.) Ha tehát az elnök ur nem egy tényt akar konstatálni, hanem ha határozatot akar hozni, a minő határozat az is, hogy ezen legfelsőbb királyi leirat átküldetik a felső házhoz hasonló alkotmányos elintézés végett, ez már határozat, a melyre nézve az elnök urnak természetes joga propozicziót tenni, de az a propoziczió csak a ház beleegyezése mellett emelkedhetik határozattá, és ha ahhoz valaki hozzá akar szólni, ugy, a mint ő is mondja, a vitát elhárítani vagy elütni egyáltalában nem lehet. De nem is volna tökéletes elintézés az, a mit az elnök ur javasolt, — én is azt hiszem, hogy ebben mégis csak propozicziót tett a t. elnök ur, hogy ezt mégis csak indítványként terjesztette elő — nem is volna teljes elintézés, mert az a nélkül, hogy mi ne mondjuk ki a királyi kéziratra nézve, hogy a ház tudomásul veszi, ez szerintem elintézésnek nem tekinthető. (Igazi Ugy van! a baloldalon). Én tehát az elnök ur kijelentését csak abban a részében fogadhatom el már befejezettnek, a mely azt mondja, hogy a királyi kézirat itt felolvastatott és meghirdettetett; de hogy azzal továbbra mi történjék, abban a tekintetben az elnök úrtól elfogadunk jjropozicziókat, de erre nézve a határozathozatal a ház joga. (Helyeslés a baloldalon.) A mi Andrássy Gyula gróf t. képviselő ur felfogását illeti, én azt gondolom, mi nem akarjuk útját állani annak, hogy a király által kinevezett kormány itt a maga programmját elmondhassa és hogy elmondhassa programm ját a főrendiházban is; sőt ellenkezőleg, épen a ház ezen oldaláról tétetett felhívás, hogy a régi gyakorlatnak megfelelően a királyi kézirat kihirdetése alkalmával mindjárt terjeszsze a ház elé a t. kormány a maga programmját. Ez ellen tehát a mi részünkről nincs semmi kifogás. De bocsánatot kérek, hogy ilyenféle dolgokat egyszerűen a politikai divatnak tegyünk ki, hogy a mikor itt előző időkben a királyi leirat bemutatásakor hosszú viták folytak és hosszú felszólalások történtek, határozati javaslatok adattak be, ebben a tárgyban a képviselőház határozatot hozott és mindehhez t. képviselőtársaim hozzászóltak . . . (Félkiáltások a jobboldalon: Most is meglenne!) Akkor nem az volt a felfogás; akkor az volt a felfogás, hogy ilyen királyi kéziratnak tudomásulvétele a ház joga és ahhoz hozzá lehet szólani. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen ezt nem lehet egyszerűen elnökig enuncziácziókkal befejezett ténynyé tenni. És ha most a t. képviselő ur felfog mint hallottuk, az, hogy a királyi kézirat itt felolvastatván, minden vita nélkül küldessék át a főrendiházhoz, akkor ez a felfogás nem olyan, a mely megfelelne a ház szokásainak és annak a gyakorlatnak, a melyet a t. túloldal is követett, (Félkiáltások a jobboldalon: Nem is akarja senki! Nagy zaj.) Nem akarja? Akkor az olyan felszólalásnak nincsen értelme, mert nem tudom megmagyarázni, mi egyebet jelent az, hogy nyugodjunk meg abban, e felett vitát ne kezdjünk és tegyük át a főrendiházhoz.- (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem erről van szó!) Ha nem erről van sző, akkor mi értelme van az igen t. képviselő ur felszólalásának? (Zaj jobbfelöl.) Végre ő legilletékesebb arra, hogy annak igazi értelmét megmagyarázza; és ha nem erről van szó, akkor mindannyian egy értelemben vagyunk, hogy t. i. az elnök urnak ezt a kijelentését (Nagy zaj. Elnök csenget.) nem tekintjük a ház határozatának, nem tekintjük a leirat teljes elintézésének, hanem most következik annak elintézése, a midőn a különböző pártok részéről hozzászólások történnek és esetleg indítványok adatnak be. (Helyeslés a baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza : T. képviselőház! Pető Sándor : Lengyel Zoltánt halljuk ! (Zaj a baloldalon.) Eiiner Zsigmond: Mindenesetre különb ember Polónyi, mint a kit ön emleget neki, Polacsek ur vagy micsoda! (Nagy zaj a baloldalon és középen. Elnök csenget.) Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a ház igen tisztelt elnöke első nyilatkozatát megtette, azt hittem, hogy szóhiba, nyelvbotlás történt és félreértés esete forog fenn. A midőn azonban gróf Andrássy Gyula képviselő ur felszólalt, láttam, hogy félreértés esete nem forog fenn, mert gróf Andrássy Gyula képviselő ur egész kifejezetten azt mondotta, hogy szakítani kell az eddigi gyakorlattal, a mely lehetővé tette azt, hogy... Gr. Andrássy Gyula: Az utolsó időben! Szilassy Zoltán : Ne csürjön-csavarjon! Polónyi Géza: Én szívesen akczeptálom, ha valaki megnyugtat. Andrássy Gyula gróf azt a kifejezést használta hogy: az utolsó időben.