Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-469

$69. országos ülés 1909 deczember 22-én, szerdán. 69 Elnök : Milyen czimen kér szót ? Holló Lajos: Zárszó czimén. Elnök : Kérdést intézek a házhoz, kiván-e még valaki szólni ? (Nem!) Ha senki, a vitát bezárom. Zárszó illeti Holló Lajos képviselő urat. Holló Lajos : T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy azon nagyfontosságú és még inkább nagy kihatású felszólalás után, a melyet a magyar ministerelnök ur tett, néhány észrevételt tehessek felszólalására. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos: T. képviselőház! Elsősorban a ministerelnök ur az ő személyes részvétét a bankkérdésben hozta szóba, és erre nézve kell néhány észrevételt tennem. Azt mondta t. i., hogy ő áprilistól kezdve, mióta a szolidaritás megszűnt a kormány tagjai közt és lemondott a kormány, átengedte a teret más politikusoknak, az önálló bank híveinek, hogy érvényesítsék nézetüket. Ha ez történt volna meg, hogy a parlament többségének lett volna átengedve a tér, hogy ő érvényesítse tovább az ő czéljait és programmját, mely, tudjuk, a gazdasági önállóság és ebben az önálló bank körül csoportosult, azon esetben minden kifogástól mentes volna a t. ministerelnök ur viselkedése. De épen az volt a baj, (Halljuk! Halljuk!) hogy minden téren közbevetette befolyását abban az irányban, hogy a parlament többségének ebben az irányban való akarata ne érvényesülhessen, ne nyilatkozhassak meg. (ügy van ! ügy van ! a, baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Nem áll!) Hogy mennyiben áll és mennyiben nem áll, ezt néhány ténynyel kell tisztába hoznom. (Halljuk ! Halljuk !) Az első tény az, hogy a bankbizottság — a mely nem privátbizottság volt. hanem ennek a képviselőháznak a bankügy előkészítésére kiküldött bizottsága — jelentésének a házban való tárgyalását, ezen tárgj^alás alapján a ház álláspontjának preczizirozását és ö felsége előtt való kifejezését egyenesen a t. kormánynak (ügy van! ügy van! a haloldalon.) ministerelnöki befolyása és ministertanácsi határozata mellett (ügy van! ügy van! a baloldalon.) kellett elhalasztani. (Helyeslés a baloldalon.) A bankbizottság jelentését nem lehetett kitűzni ebben a házban, mert a t. kormány feltételül kötötte ki a ministertanácsban azt, hogy elhagyja helyét, ha ezen bizottsági jelentés itt tárgyalás alá vétetik, (ügy van ! ügy van ! balfelől.) • A kormány tehát befolyást gyakorolt arra. hogy a többség elhatározása ne jusson kifejezésre. (ügy van! a baloldalon. Zaj balfelől.) Bocsánatot kérek, a ki az ő saját tiszteletreméltó meggyőződését — a mely mint egyéni vélemény mindig tiszteletreméltó . . . (Felkiáltások a közéfen : Láttuk ! Nagy zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: A szkupstinában szoktak igy tárgyalni. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos: . . . a ki az ő egyéni véleményét ily tűzzel és élénk meggyőződéssel adta elő és fejezte ki, hát vájjon feltételezhető, hogy az — a kormányelnök ur — abban az állásban, a melyet — mint mondja — felelősség mellett tölt be, a koronával való érintkezése közben nem ugyanazt a meggyőződését fejezte ki ? Feltételezhető, hogy 8 hónapon keresztül, mig a válság megoldásra nem került, nem abban az irányban informálja az uralkodót, hogy a parlament többségének felfogása nem helyes az országra nézve 1 Egy hang (a jobboldalon) ; De ő ért hozzá ! (Nagy zaj.) Holló Lajos: Erre majd rátérünk, t. képviselő ur. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György ". Csak egyfélekép beszélt! Holló Lajos: ... és vájjon nem lett az ki is fejezve a korona részéről, az uralkodó részéről, hogy Ö felsége ebben az irányban épen a ministerelnök úrtól is azokat a veszélyeket hallotta hangoztatni, a melyek az önálló bank felállitása által az országra háramolnának ? Nem láttuk tehát azt, hogy a t. ministerelnök ur átengedte volna a tért és kormányelnöki állását, a melyet végre is nem az ő privát egyéni tulajdonaként birt, hanem birt a parlament többségének bizalmából, a mely három és fél éven át állott háta mögött, a mely támogatta őt politikai tényeiben. Hát vájjon nem lett volna nagyobb politikai regarde és politikai kötelesség ezen többség iránt épen a döntés pillanatában, nem érvényesíteni az ő befolyását ugy, hogy az uralkodó elhatározása ne a parlament többsége felé hajoljon, hanem álljon ellen és akadályozza meg a többség akaratának érvényesülését ? (Ugy van ! Ugy van! Elénk helyeslés a baloldalon.) Sándor Pál : A kiegyezésnél támogatta ! Ott jó volt a bankformula! Holló Lajos : Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a koronának és a királynak épen olyan joga van az ő véleményét nyilvánitani, mint nekem, vagy másnak, vagy egy harmadiknak a politikai szereplők közül. Bocsánatot kérek, ha én, vagy más, vagy még pártok is az ő vétójukat érvényesitik egy ilyen nemzeti követeléssel szemben, annak távolról sincs ugyanolyan hatása, mint mikor az uralkodó mondja azt, hogy a nemzetnek ezen jogát érvényesülni nem engedi. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Ez a vétó ebben az esetben kiemelkedik egy közönséges magánmeggyőződésnek erejéből. (ügy van! Ugy van! balfelől.) Ez a vétó odaáll mint nagy akadály a nemzeti előrehaladás elé. Ilyenkor épen a koronának állásfoglalása súlyos, nagy összeütközéseknek lehet előidézője, s a ki ezt a vétót éleszti és ezt a vétót felkelti, (ügy van ! Ugy van ! Eléyik helyeslés a baloldalon. Mozgás jobbfelől.) az a politikai felelősséget magára kell hogy vállalja mindazért, a mi ezen összeütközésből származik. (Helyeslés és taps[ a baloldalon.) íFi,|/'-|i*Sígj Egy hang (a jobboldalon): Vállalja ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) •- \ Gaal Gaston : A királyt folyton biztatta !