Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.
Ülésnapok - 1906-468
deczember 21-én,' kedden. 52 Í68. országos ülés 1909 lyel beszédét megkezdette. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy ezen elvnél fogva, a melyet ő mint parlamentáris maximát előre bocsátott, kötelessége volt a kormánynak az indemnitást beterjeszteni. Miért lett volna épen ennek a kormánynak a kötelessége beterjeszteni ? Hiszen ez -április havában lemondott és ezzel már akkor beismerte, hogy nem hivatott a parlamenti tárgyalások vezetésére és hogy nem érez magában képességet arra, hogy az ügyeket politikai felelősség mellett vezesse ! Hogy lehet kivánni ettől a kormánytól 8 hónap elmultával, a mikor már négyszer megismételte a lemondását és ezzel többször beismerte, hogy nem képes a parlamenti tárgyalások vezetésére, hogy S hónap elmúlása után ő terjeszsze be az indemnitást vagy a költségvetési törvényjavaslatot ? Hiszen ha ez a logika helyes volna, akkor egy kormánynak nagyon könnyű volna a felelősség alól kibújni, csak ö felségéhez kellene fordulni, lemondani és kieszközölni, hogy ne fogadja el a lemondást és akkor az alkotmányosság legnagyobb kijátszásával Magyarországon lehetne politikai felelősség nélkül vezetni az ügyeket. Lehetne ezt megtenni nemcsak 8 hónapon keresztül ; mert hol van az inegirva, hogy deczemberig szabad ezt tennie a kormánynak, de a jövő esztendőben, vagy a jövő évtizedben már nem szabad ? E tekintetben semmiféle terminust nem láttam még a néppárti szónoklatokban sem. Ebből az következik, hogyha szabad volt politikai felelősség nélkül, csak azért, mert lemondott kormány vezeti az ügyeket, 8 hónap múlva az indemnitást beterjeszteni, akkor szabad azt a jövő esztendőben is megtenni, és szabad azután is. Justh Gyula t. képviselőtársunk inditvárrya ellen Hencz Károly képviselőtársunknak két kifogása van. Azt mondja ugyanis, hogy nem áll az, hogy a kormány alkotmányellenes, imparlamentáris volna, mert ezt a kormányt még soha le nem szavazták. Kérem, ez a kormány még ennél is furcsább dolgot követett el: egyenesen kerülte annak az eshetőségét, hog)^ leszavazzák, valósággal bujkált minden kérdés megoldása elől, és közreműködött abban, hogy a parlament üléseket ne tartson, hogy tehát ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy politikája felett a képviselőház Ítéletet mondhasson. Ez nagyobb dolog a leszavazásnál, mert ezzel elismerte a kormány, hogy nem is meri politikáját a parlament ítélete alá bocsátani. Akkor, a mikor a kormány 8 hónapon keresztül nem mert megnyilatkozni semmiféle aktuális kérdésben, a legaktuálisabb interpellácziókra választ nem ad, akkor, a mikor megállapítja magáról, hogy a legaktuálisabb kérdésekben még csak összhang saját kebelében sincs, akkor ezen kormányt nemcsak, hogy nem lehet parlamentáris kormánynak' nevezni, hanem az ilyen kormány nem is kormány. Mikor ilyen indokolással azt mondja Hencz Károly t. képviselőtársam Justh Gyuláról, hogy a lehető legnagyobb alkotmányjogi abszurdum az a mondása, hogy a kormányt iraparlamontárisnak mondja, akkor méltán visszavághatja az ember, hogy nem. Justh Gyula mondott alkotmányellenes dolgot, hanem Hencz Károly. Különben beszédem végén körülményesebben meg fogom indokolni, hogy a t. kormány miért nem mondhatja magát parlamentárisnak. De különösen abszurdum az, a mit képviselőtársam a házszabályok 129. §-ára vonatkozólag mondott. Ő azt mondja, hogy ebben a szakaszban a »miuisterium<$ szó előtt nincs jelző, nincs meg• mondva, hogy alkotmányos, vagy nem alkotmányos ministerium. Moíílár Jenő : Lehet mást képzelni Magyarországon ? Bozóky Árpád: A parlament házszabályait a. parlament csinálja, nem a császár Bécsben. A ])arlamentárizmns legnagyobb ellensége az imparlamentáris kormány. Lehet azt képzelni, hogy a parlament az ő legnagyobb ellenségének, az imparlamentáris kormánynak javára csináljon házszabályokat ? Hiszen azokban a házszabályokban előnyös kedvezmények foglaltatnak a kormány javára, pl. hogy javaslatait nem lehet egyszerűen érdemleges tárgyalás nélkül elutasítani, hanem azokat a bizottságokhoz kell utasítani, hogy a ministerek bármikor szólhatnak, vagyis ezek a házszabályok a ministerek javára különös kedvezményeket állapítanak meg, a melyek nem illetnek meg egyes képviselőket. Vájjon lehet-e azt gondolni, hogy ezeket a kedvezményeket a parlament legnagyobb ellenségének, az imparlamentáris kor mánynak számára csinálja meg ? Ez olyan jogi és politikai abszurdum, hogy ennél a kérdésnél tovább időznöm nem szükséges ; csak még arra hivatkozom, hogy egy imparlamentáris, alkotmányellenes kormánynak abszolúte nincs szüksége házszabályokra, soha ebben az életben azokat nem is vette igén}'be, tehát a házszabályokat, a parlamentarizmusnak alapszabályait azon kormány számára nemcsak mi nem hozhatjuk, hanem a józan ész szerint sehol a világon nem hozhatják. Bizonyos tehát, hogy a 129. §-t ugy kell értelmezni, hogy annak kedvezményeit csakis alkotmányos, parlamentáris kormány veheti igénybe. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Erősen megtámadja t. képviselőtársam Justh Gyulát azért, mert ő a kormánynak kezdeményezési jogát ebben az esetben elvitatta. Eddig is bebizonyítottam már, de később, beszédem folyamán még inkább be fogom bizonyítani, hogy ez a kormány itt a parlamentben kormá^rnak nem tekinthető. Lehet ez a kormány ö felségének kormány T a, lehetnek ügyvezetők, de annak a kormánynak fogalmát, a melyet házszabályaink ministeriumnak mondanak, ez a kormány nem fedi. S a kormáirynak, mint kormánynak, miután nem kormány, nem is lehet kezdeményezési joga a 129. §. alapján. Azonban semmi akadálya nincs annak, hogy Wekerle Sándor, mint képviselő, akként, mint a többi képviselők el szoktak járni, ha indítványokat vagy törvényjavaslatokat terjesztenek elő,
