Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-468

Í68. országos ülés 1909 deczember 21-én, kedden. 41 a mire preozedenst alkotni nem engedhetünk (Helyeslés a baloldalon.) és ilyen eljárást azzal, hogy még a bizottsághoz sem engedjük juttatni, a jövőre nézve is feltétlenül lehetetlenné kell tennünk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Eltekintve ettől a törvényben lefektetett, kétségbevonhatatlan jogi elvektől azért is igen veszedelmes gyakorlatnak és preczedensnek tartanám azt, hogy a költségvetési előirányzat be nem terjesztetik, mert előfordulhat az olyan eset pl., a minő véletlenül épen a mostani is, a midőn két ellentétes politikai irányzat helyességének eldöntése uj választás utján czéloztatik. Ez a kormány, igazán játszva az alkotmányossággal, (ügy van! balfelol.) hol lemondott, hol ismét kineveztette magát, hol j)olitikai felelősség nélkül vitte az ügyeket, hol pedig politikai felelősséggel, azonban parlamenti ellenőrzés nélkül, (ügy van! a baloldalon.) hol ismét parlamenti és uralkodói bizalom nélkül viszi tovább az ügyeket. (Vgy van! balfelol.) Ilyen alkalommal én bizonyos veszedelmes czélzatosságot is látok abban, hogy a költségvetési előirányzat nincs a képviselőház előtt, mert megtörténhetnék az, hogy pl. a képviselőházat nem tudom mi okból, csakugyan megszállná az az én szerintem különös elhatározás, hogy megszavazza ennek a kormánynak az indemnitási törvényt, nem kerülnénk január 1-ére ex-lexbe, tehát a törvény szerint ezt a házat feloszlatva januárra vagy februárra kiirhatnák az uj választásokat. Akkor ez a kormány belemenne a választási küzdelembe a nélkül, hogy a nemzet látná, hogy tulaj donképen milyen költségvetést készitett a kormány a maga politikája érdekében, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) A választások lezajlanának ; a kormány az ő hatalmi pressziója révén többségben kerülne be a képviselőházba és akkor aztán kivenné a fiókjából a költségvetési előirányzatot, és mi és a nemzet megbotránkozva látnók azt a rettenetes költségvetést és azt a helytelen politikát, a melyet azzal a költségvetéssel akarnak megvalósítani, (ügy van ! a baloldalon.) Mit csinálnánk akkor ? Egy ujabb választást Írnánk ki, hogy a nemzet erre a költségvetésre, erre az itt kifejezett politikára nézve ismét megnyilatkozzék ? Ez abszurdum. Ebből is csak az következik, hogy a költségvetési előirányzatnak nemcsak a törvény, hanem az alkotmány helyes felfogásának szempontjából is feltétlenül a képviselőház előtt kell feküdnie, (Helyeslés a baloldalon.) hogy még abban az esetben is, hogyha mi azt itt nem tárgyaljuk, elbirálhassuk, és azt a kormányt, a melynek politikáját helytelenítjük, annál nagyobb erővel és a nemzet annál nagyobb támogatásával tegyük lehetetlenné. (Helyeslés a baloldalon.) Áttérek arra, hogy lehetetlenné óhajtom tenni a. gr. Bethlen István-féle határozati javaslatnak itt a képviselőházban való tárgyalását, mert én azt közjogunkkal és alkotmányunkkal sehogysem tudom összeegyeztetni. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XXVI KÖTET. A Bethlen-féle javaslat, a mint az újságokból ismerem, az elején mentegeti a kormányt, hogy nem oka annak, hogy ma is a helyén ül, a végén pedig azt mondja, hogy a képviselőház határozati javaslatban tiltsa el akár ezt a kormányt, akár azt, a mely esetleg utána jön, bizonyos tételek kiutalásától és viszont hatalmazza fel őket bizonyos tételeknek kiutalására. Ez közjogunk szerint lehetetlen indítvány. Arra semmiféle képviselőházi határozatot hoznunk nem kell, hogy a kormány tiltassék el bizonyos kiutalásoktól, mert hiszen a törvény világosan intézkedik, hogy az a kormány, a mely költségvetési felhatalmazást avagy indemnitási felhatalmazást nem kap, semmiféle kiutalásokat nem tehet, és igy nem szükséges ahhoz külön képviselőházi határozat, sőt nem is volna helyes, hogyha ilyen külön határozatot hoznánk, mert ezzel a törvénynek értékét, erejét, csak gyengitenénk. Kmety Károly: Lex Tisza, lex Bethlen! Pilisy István : Az meg tiszta lehetetlenség, hogy akkor, a midőn a törvény a kormányt eltiltja mindenféle kiutalástól, hogy akkor képviselőházi határozattal a törvény ellenére mégis bizonyos kiutalásokat megengedjen. Ha gr. Bethlen István azt mondotta volna . . . Gr. Bethlen István : Még nem mondottam semmit! Pilisy István : De már mondott a pártkörben ! Ha azt határozta volna a párt, hogy külön törvényjavaslatot nvujtson be gr. Bethlen István — mert hiszen minden egyes képviselőnek joga van törvényjavaslatot benyújtani — és azt mondta volna abban a törvényjavaslatban, hogy tekintettel a mai rendkivüli helyzetre, megengedik ennek a kormánynak, vagy az ezt felváltó kormánynak, hogy — mondjuk — az állami kölesönök után fizetendő és esedékessé váló részleteket kiutalja, azután hogy a tisztviselőknek a fizetését kifizesse, de természetesen — szerintem — a politikai állásban lévő tisztviselőkét, ministerekét, főispánokét, államtitkárokét és efféle emberekét nem . . . Egy hang (balfelol) : Es a képviselői napidíjakat sem ! Pilisy István : . . . igen, és a képviselői napidijakat sem . . . akkor talán erről a dologról lehetett volna beszélni, mert akkor egy olyan törvényalkotásról lett volna szó, a mely kvázi mentesítette volna a kormányt a vád alá helyezéstől az esetben, ha ezekre vonatkozólag kiutalásokat teljesít. (Felkiáltások : Az sem volna helyes !) De osztozom a közbeszóló képviselő ur véleményében, ez sem lett volna helyes. Helyesebb, ha magára a kormányra bízzuk azt, hogy mely tételek kiutalását tartja magára nézve megengedhetőnek, oly értelemben, hogy vállalja érte az esetleges vád alá helyezést. így tehát minden kormány lelkiismerete szerint megoldhatja ezt a kérdést; és én magam is azt hiszem, hogyha egy alkotmányos kormány ül a kormányszéken és az, az állami gépezet kerekeinek megkötését elmellőzendő, ki fogja 6