Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-466

28 kG6. országos ülés 1909 deczember 18-án, szombaton. akár nem mondott le, de végre is magyar kormány, — a magyar érdekek megvédésére megtette volna a megtorló intézkedéseket. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Mozgás. Elnök csenget.) Ennélfogva előterjesztem interpellác dómat a következő három pontban. (Olvassa) : 1. Szerzett-e tudomást a miniszterelnök ur olyan dolgokról, melyek igazolják, hogy Eriedjung könyvének megírásába és az ennek nyomán támadt per kezelésébe a bécsi intéző körök befolytak és befolynak, és pedig azzal a czélzattal, hogy Magyarországot és a magyarokat kompromittálják? Ha igen, hajlandó-e a ministerelnök ur az ez irányban szerzett adatokat a házban nyilvánosságra hozni ? 2. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy a per tárgyalása alatt nap najD után történnek olyan nyilatkozatok, melyek a magyar alkotmányt, Magyarország tekintélyét, a magyar politikusok hazafiságát sértik, s hogy ezeket a sértéseket a bíróság szó nélkül tűri? 3. Tett-e lépéseket a kormány az iránt, hogy ezek a sértések megtorlás nélkül ne maradjanak? (Mozgás.) Még csak azt akarom megjegyezni, miután ez az ügy nem pártom ügye, hanem egész Magyarországé, hogy ha erre a ministerelnök ur felel, és ha esetleg abba a feleletbe mindnyájan bele fogunk nyugodni, mert remélem, hogy a ministerelnök ur oly nyilatkozatot fog tenni, a mely minden magyar embert kielégít, ne méltóztassék senki abból azt a következtetést levonni, hogy ennek a lemondott kormánynak megvan a nagy pártja a képviselőházban, mert ez nem pártkérdés, hanem Magyarországnak az ügye és az ilyen kérdésnél párt különbség nélkül minden magyar embernek egy a kötelessége. (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk a ministerelnöhöt!) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Polónyi Dezső! Polónyi Dezső: T. ház! Égy meglehetősen kényes vonatkozású dologban vagyok kénytelen szavamat felemelni. Méltóztassanak megengedni, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel ezt röviden, de az ügy sürgősségére való tekintettel mégis megtehessem. Éj)pen azért, mert ezek a bizonyos kényes vonatkozások olyan természetűek, a melyek állandóan a levegőben úszkáló gyanúsításokkal vannak kapcsolatban, és mert most ezen felszólalásomban a magam részéről semmi szín alatt sem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha ezen gyanúsításokkal magamat azonosítanám, ugy vélem, a leghelyesebben teszem, ha lehető rövidségre vont tárgyilagossággal adom elő pusztán a vonatkozó tényeket. A magyar kir. államvasutak anyag- és leltárbeszerzési osztálya az utolsó időben három ízben irt ki talpfák szállítására vonatkozólag versenytárgyalásokat. A legutolsó, harmadik versenytárgyalás alkalmával az első ajánlattevés és illetve az egész versenytárgyalás megsemmisíttetett. Ugy emlékszem, maga a kereskedelmi államtitkár ur volt szíves annak idején e tárgyban nyilatkozni, és maga konstatálta beszédében, hogy a megsemmisítésnek az oka az volt, hogy igen nagy mértékben indult meg — módjuk — illetéktelen, avagy meg nem engedhető befolyás érvényesítésének megkísérlése. A midőn ezen megsemmisítés megtörtént, akkor a másodízben megtartott verseny tárgyalás eredménye akként intéztetett el, hogy, miként az nyilvánosságra jutott, M ajánlat fogadtatott el, azonban — és ezt vagyok kénytelen konstatálni — az 54 ajánlattevő közül csupán három egymagában véve jóval többet kapott, és pedig bükktalpfa-szállitásból, mint a többi 51 együttvéve. (Fellááltásolc balfelöl: Ki az ?) Először is nem akarom most, mert nincs idő reá, érinteni annak fejtegetését, hogy a bükktalpfa mennyire kevésbbé használható, tartósságára és hasznavehetőségére nézve pedig mennyivel áll alatta a tölgy talpfának. Azonban konstatálom, hogy ez a megrövidítésben rejlő aránytalanság az országban igen sok érdeket súlyosan és mélyen sértett. Ezen jogos érdekeket különösen a határszéli vármegyék és ezek közül különösen Háromszék és Csik vármegyében is olyan emberek és családok képviselik ... Sümegi Vilmos: Szegény székely gazdák! Polónyi Dezső : . . . kik évtizedek óta kicsiben foglalkoztak tölgytalpfák faragásával és ez volt egyedüli keresetük. Ezek ezen munkák aránytalan megosztása folytán teljesen elestek a megrendeléstől, ugy hogy valóban — és ezt magamnak is kellett konstatálnom, — azok a családok az éhenpusztulásnak vagy a kivándorlásnak vannak kitéve. Mikor ez megtörtént, akkoriban Háromszók vármegyében e?ek a családok összegyűltek és mozgalmat indítottak oly irányban, hogy ők a versenytárgyalás eredményének kihirdetése után együttesen ajánlották fel a kereskedelmi kormánynak megmaradt talpfáikat, melyeket az elveszéstől és a megsemmisüléstől kellett volna megóvni. Ezt a vármegye és a közigazgatási bizottság pártolólag terjesztette fel, megjelölvén, hogy egyenesen létkérdés és életkérdés ezen néhány családra nézve az, hogy az ő talpfájuk valami módon értékesíttessék. Erre a kereskedelemüg3'i minister úrtól az a határozat jött le, a melyben a közszállitási szabályzatra való hivatkozással megtagadta ezen talpfának átvételét. A dolgok ilyen alakulása után hozzám fordultak és több ízben felszólítottak, hogy, mint a kerület képviselője, járjak el ez ügyben és eszközöljem ki, hogy valami úton-módon lehetővé tétessék ezen szegény családok talpfáinak átvétele.