Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-466

20 ¥J6. országos ülés 1909 deczember 18-án, szombaton. lem történt az igazság rovására, még pedig olyan durva módon, hogy annak csak a mai ka­tonai büntető eljárás és büntető törvény szol­gálhat mentségére. Tisztelt Uraim ! Egyelőre csak ezt hozom fel. Vannak emberek, akik fenyegetőznek Piszacsies­csal szemben, mert az igazságát és a jogot keresi. Vannak máris olyan tanuk, akik Piszacsics ellen vallottak, — mint például Kaiser ezredes — a kik biróság előtt állanak mint vádlottak. Hog}' lehetőség szerint ügyeljenek az igazságra, hogy a hadügyi vezetőséget és ennek eljárását is áthassa a huszadik század szelleme, egyelőre a következőket kérdem az igen tisztelt minister úrtól: 1. Érdeklődött-e Piszacsics százados esete iránt a badügyministemél ? 2. Hajlandó-e odahatni, hogy a katonai bün­tető eljárás minél előbb megváltoztattassék 1 3. Hajlandó-e a minister ur állást foglalni az igazság mellett és a büntetőtörvénykönyv és eljárás érvényessége mellett, ha megtudja, hogy bárhol is igazságtalanság történt ? 4. Hajlandó-e lépéseket tenni arra nézve, hogy Piszacsics százados megsértett becsületének elégtétel adassék ? Más alkalommal többet ! Elnök : Az interpelláczió kiadatik a honvé­delmi minister urnak. Csizmazia Endre jegyző: Szmrecsányi György ! Szmrecsányi György: T. ház! Midőn inter­pellácziót jegyeztem be a trencséni és torontál­megyei gr. D'Harcourt-féle birtokok eladása tár­gyában, czélom az volt, hogy felhívjam a kormány figyelmét az ezen üzlet megkötésénél elkövetni szándékolt visszaélések meggátlására. Sajnos azon­ban, politikai viszonyaink oda fejlődtek, hogy jelenleg nem rendelkezünk parlamentáris kor­mánynyal. A kormány több izben nyilatkozott arról, hogy ténykedéseiben adminisztratív kérdé­seknek szűkebb körére szorítkozik; ennélfogva ezen interpellácziónak jelenleg való megtartását nem tartanám czélszerünek. Elhalasztom ; de egy­úttal bátor vagyok ezennel felhívni az igen t. kor­mány figyelmét egy dologra. Tudom, hogy módja van betekinteni ezen ügyletekbe és ezen ügyletek­nek miként való állásába. Kérem ennélfogva, hogy mindezen intézkedésnek megtételében a le­hető legrigorozusabb és legaggodalmasabb körül­tekintéssel méltóztassék eljárni, nehogy ebből a jelentéktelennek látszó intézkedésből kifolyólag a közérdek és az ottani közönség érdeke pótolhatlan kárt és hátrányt szenvedjen. Kérem, méltóztassék ezen bejelentésemet tudomásul venni. Elnök : Hozzájárul a ház, hogy az interpellá­czió érdemleges megtétele ez alkalommal elhalasz­tassék ? (Igen.) Az interpelláczió elhalasztatik. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Nagy György ! (Felkiáltások : Nincs itt! Elénk éljenzés a középen és a jobboldalon.) Nagy György: T. képviselőház ! Ezen éljen­zésből az elvhüség megbecsülését látom. (Derültség.) A ministerelnök urat interpellálom meg azért, mert br. Fejérváry arczképét a ministerelnöki terem számára lefestette. A mig mi egyértehnüleg vád alá akartuk helyezni br. Fejérváryt és czinkos­társait, (filénk derültség.) a mig, és e tekintetben hivatkozom Kossuth minister úrra, pusztán a királylyal való kikötés alapján történt, hogy nem érvényesülhetett az 1848 : III. t.-czikk rendelke­zése és nem helyezte a képviselőház vád alá, hanem csak megbélyegezte őket, addig Wekerle Sándor ministerelnök ur elég bátor és vakmerő volt, hogy meg merte festetni br. Fejérváry arcz­képét. örvendek, hogy Andrássy Gyula minister ur itt van előttem. Kérdezem a minister úrtól, hogy vájjon hazafias dolognak tartotta volna-e Krístóffy képét megfestetni a belügyministerium számára ? Kérdezem Kossuth Ferencz kereske­delemügyi minister urat, hazafias dolognak tar­totta volna Veres László arczképének megfestését és kérdezem a többi ministereket és a ház elnökét is, vájjon Justh Gyula hazafias dolognak tartotta volna-e, hogy megfestesse Perczel Dezső arcz­képét ? A ministerelnök ur azonban túltette magát ezen és a mig mi és az egész nemzet közvéleménye hazaárulónak tartotta és tartja Fejérváryt és czinkostársait, addig Wekerle Sándor bátorságot vett magának szembeszállni a nemzet fölfogásá­val. (Helyeslés balfdől.) A ministerelnök urnak a hazafiasságból példát idegen országból hozok. Velenczében is volt egy ilyen hazaáruló. Marino Falieri, és a velenczei tanácsteremben nem festették le a képét, hanem odaírták: Locus Marini Falieri de capitati pro erimina. Ebből vehetett volna példát a minister­elnök ur! Nem volt joga az állam pénzéből ezt megcselekedni: a saját pénzéből megtehette volna: a ministerelnök ur egyéni jjaszsziója nem érdekel, bár nem irigylem az Ízlését, de az ellen tiltakozom, hogy a mi pénzünkön cse­lekedje azt. Ennélfogva tisztelettel kérdem a ministerelnök úrtól (olvassa): Interpelláczió, Fejérváry Géza darabont­főnök képének a ministerelnöki terem számára való megfestetése miatt a ministerelnökhöz: 1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy az országgyűlés képviselőháza meg­állapította, hogy Fejérváry Géza ós társainak működése az 1848 : évi III. t.-cz. 32. §. a) jxmtjába ütközött, mert az ország függetlensé­gét, alkotmánybiztosi tékáit és a fennálló törvé­nyek rendelkezéseit megsértették? 2. Tudja-e, hogy a képviselőház az igaz­ságügyi bizottságnak 1909. február hó 9-én kelt jelentése alapján Fejérváry Géza s társai eljárásának megítélését a nemzet élő lelkiisme­retére bizta, s a nemzet lelkiismerete pedig a darabontokat érdemük szerint hazaárulóknak ítélte ? 3. Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a ministerelnöki teremből Fejérváry Géza dara­bont-főnök képe eltávolíttassák?

Next

/
Oldalképek
Tartalom