Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-475

166 475. országos ülés 1910 január 28-án, pénteken. mottá tette és szinte kívánatos, hogy a pártok részéről helyes és alapos felszólalásokban a helyzet tisztázást nyerjen. Mert ha az egész világon mindenütt kívánatos a politikai életben a tiszta helyzet, a magyar politikai élet különösen össze van kötve azzal, hogy itt csak nyíltsággal, egyenességgel, (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) a pártoknak és politikai viszonyoknak teljes tisztázásával intéztessék az ügyek vezetése. (Helyeslés a szeísöbaloldalon.) Azonban azt hiszem, t. képviselőház, hogy épen a most kinevezett kormány bemutatkozása még sem szolgáltat kellő alkalmat arra, hogy mi itt a vitát nagy, és széles keretekben folytassuk, hanem kívánatos, hogy a pártok álláspontjának igen értékes jelzései mellett, a mi már jórészben meg is történt, a ház mielőbb döntsön ezen kormánynak parlamenti jellege felett. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Azért a magam részéről kizárólag csak arra szorítkozom, hogy a mi álláspontunkkal szemben főleg az alkotmánypárt és annak t. vezére részéről elhangzott ellenvetésekre észrevételeimet megtegyem és a mi álláspontunkat azokkal szemben megvédelmezzem. (Halljuk! Halljuk!) Az alkotmánypártnak vezérszónoka, gr. Andrássy Gyula, nem látja helyénvalónak és a parlamentáris követelményeknnek megfelelőnek azt a bizalmatlansági indítványt, a melyet mi benyújtottunk és a melyet a háznak két tekintélyes pártja szintén támogat, azon oknál fogva, mert mint ő mondja, meg keü várni azt, hogy ez a kormány mit hoz és majd azon fejleményekhez mérten kell vele szemben álláspontunkat kifejeznünk. Bármennyire tisztelem is azokat az intencziókat, a melyek a t. képviselő urat vezetik ezen kérdésében, határozottan ki kell jelentenem, hogy ehhez a felfogáshoz nem járulhatok hozzá és a bizalmatlanság kifejezését a kormánynyal szemben teljesen indokoltnak tartom. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem lehet nekünk elfelednünk azt, hogy ez a válság már tíz hónapon keresztül tart. Volt alkalom arra, hogy ennek a parlamentnek nagy többsége egy megoldásra vállalkozott volna, a mely tisztán és kizárólag törvényes alapon akarta az ügyeket tovább vinni, volt alkalom arra is, hogy ennek'a parlamentnek kisebbsége vállalkozott volna bizonyos követelmények kielégítése mellett a kormányzás átvételére, mégis az ország tiz hónapon keresztül nem juthatott hozzá az alkotmányos megoldáshoz. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A válságok hosszú sorozatának kellett bekövetkezni, amely alatt meg lettünk fosztva a törvényes kormányzás birtokától; és akkor, a midőn végre létrejön a megoldás, vájjon az lenne-e a helyes dolog, hogy ezzel szemben a parlament ne emelje fel az ő szavát ós véleményét ne nyilvánítsa? Bocsánatot kérek, ha teljesen parlamentáris alapon álló koimaány ülne is ezen a helyen, még akkor is a pártoknak kötelességük volna azzal szemben álláspontjukat kifejezni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De akkor, a midőn egyáltalában nem parlamentáris jellegű, egy párthoz sem tartozó kormány (Igaz! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) foglalja el azokat a helyeket, a melyeket a magyar alkotmány a független, parlamentáris kormány részére kijelölt, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) minekünk nemcsak ezekkel az urakkal szemben kell kijelenteni álláspontunkat, hanem ki kell jelentenünk az alkotmányos hatalom másik faktorával szemben is. (Élénk helyeslés a szeísöbaloldalon.) Ki kell fejeznünk, hogy az a megoldás, a melylyel az uralkodó a válságot hosszú hónapok után elintézte, nem tekinthető olyannak, a mely a parlamentáris követelményeknek és a nemzeti érdekeknek megfelelne. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S talán részben a hiba bennünk is van abban a tekintetben, hogy a válság hosszú idején ez a parlament a szavát fel nem emelte; de ez történt azért, mert hallgattunk a pártok élén álló, tiszteletreméltó vezérek azon intelmeire, hogy mig a legvékonyabb szál is el nem szakad abban az irányban, hogy a korona a válságot az alkotmányos megoldás elé vezeti, addig ne nehezítsük meg a kibontakozást azzal, hogy a parlament is beleszóljon a vitába. Várjuk meg békén a kérdések megoldását. Honoráltuk ezt a felfogást bár nehéz szívvel, de azután hogy most is, — a mikor a válság befejeztetett, mikor ez a kormány ideküldetett — hogy most is némaságra szorittassék a parlament, azt egyáltalában nemcsak nem tartanám a parlamentáris követelményeknek megfelelőnek, határozottan hibának találnám ha nem emelnők fel szavunkat, hogy ez az ország más parlamenti megoldást várt és hogy ne ringassa magát a korona viselője abban az illúzióban, hogy az ő általa most kinevezett kormányt, mi parlamentáris színezettel rubázzuk fel. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! A másik, a mit álláspontunk ellen felhozni hallottunk: az indemnitásnak a kérdése, a melyre vonatkozólag az alkotmánypártnak igen t. vezére azt mondotta, hogy már csak azért is tartózkodni kell a bizalmatlansági szavazattól, mert ezáltal nehézzé teszszük az indemnitásnak megszavazását, már pedig az indemnitásnak megszavazását minden kormány részére lehetővé kell tennünk. Eitner Zsigmond : Az nem jó teória! Holló Lajos: Mert — szerinte — nem a kormány részére szavazzuk meg az indemnitást, hanem megszavazzuk az ország részére, hogy annak igazgatásában fennakadás ne legyen. Eitner Zsigmond: Nagyon téves felfogás! Holló Lajos: Én azt hiszem, hogy hasonló okoskodással — nem mondom, hogy az igen t. képviselő ur részéről, de talán mások részé-