Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.
Ülésnapok - 1906-465
10 465. országos ülés 1909 deczember 17-én, pénteken. Hencz Károly: Miután az elnök ur felfogása szerint az én jogi felfogásomat a házszabályokhoz való felszólalásom keretébe be nem illeszthetem, nézetemet az indemnitási törvényjavaslat tárgyalása közben leszek kénytelen kifejteni. (Helyeslés.) Éber Antal: T. képviselőház ! ("Felkiáltások a középen: Mihez szól ?) Mindenek előtt vagyok bátor megemlíteni, (Folytonos zaj.) hogy a napirend 2. pontja szerint is külön napirendi pont a további teendők iránti intézkedés ; tehát ehhez is jogom volna szólni, de különben is jogom van hozzászólni a ministerelnök ur előterjesztéséhez. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindenek előtt kijelentem, hogy Justh Gyula t. képviselőtársam indítványát fogadom el és ahhoz csatlakozom. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És bátor vagyok megjegyezni a t. ministerelnök úrral szemben azt, hogy az én szerény nézetem szerint egy ily nehéz kérdésben, mint a milyen nehéz kérdés az, hogy a kormány tulaj donképen milyen közjogi kategóriába tartozik most, talán szükséges volna, ha mindenekelőtt maguk, a kormány tagjai, sőt maga a t. ministerelnök ur önmagával tisztába jönne, mielőtt ezen közjogi státus alapján oly fontos akcziót fejt ki, mint az indemnitás beterjesztése. Bátor vagyok ezt azért megjegyezni, mert a mélyen t. ministerelnök ur mai rövid felszólalása keretében kétszer különbözőképen minősítette közjogi állapotát. (Igaz! ügy van!) Először azt mondotta, hogy ők lemondottak, de lemondásuk még nincs elfogadva, másodszor pedig azt mondotta, hogy lemondottak, de az ügyvitellel meg vannak bizva. (Ellenmondás jobbjelöl.) Bocsánatot kérek, ezt mondotta. (Felkiáltások jobbjelől: Nem igaz !) Én azt gondolom, hogy ily fontos kérdésben mégis jó volna bizonyos megállapodásra jutni, mert hiszen a t. kormányelnök ur itt hivatkozik arra, hogy mi az ő lemondási kálváriájuk egyes stáczióiból az újságokból értesülhetünk, azonban a kormány nem tartotta szükségesnek azt, hogy a képviselőházat is tájékoztassa ezen lemondási kálváriájuk stáczióiról. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbal-oldalon.) Hogy ha a t. kormányelnök ur arra hivatkozik, hogy mi az újságokból tudhatjuk azt, hogy ők mennyire el akarták hagyni helyeiket, akkor hivatkozom arra, hogy ugyanannyi újságból megtudtuk az ellenkezőt is, hogy mindent elkövettek, hogy helyeiken maradjanak. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és ellenmondás johbfelől.) Hogy ha az újságok szerint indulunk, akkor ép annyi joggal hihetjük az egyiket, mint a másikat. Azt is mondotta a t. ministerelnök ur, hogy ők nem tekinthetők olyan imparlamentáris, törvényes alapon nem álló kormánynak, mint a hogy Justh Gyula képviselőtársam ezt mondotta, mert ők a nyár folyamán ép azért jelentek meg a ház előtt ujabb kinevezéssel, hogy itt ezt a kinevezést bejelentve, az alkotmányosságot újból megnyerjék a törvényhozás támogatása által. Csakhogy azóta már van egy ujabb stádium, t. i. az igen t. kormány három hónappal ezelőtt újra leköszönt, s ma már az alkotmányosságnak, a nyári vakáczói ürügye, alatt megadott mentsége elesik. Ma már a t. kormány újból azon közjogi státusban áll, mely közjogi státust annak idején oly nagy gúnynyal és vehemencziával ostorozták, mikor az élő és holt betűnek megfelelő disztingválás szerint nem ők, hanem Tisza István volt ebben a helyzetben. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugy látszik, hogy az alkotmánynak vannak különféle betűi, élő és holt betűi, melyek saját magukra vonatkoznak s élővé válnak rögtön, mihelyt más ellentétes kormányra vonatkoznak. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én azt gondolom, hogy a mostani események ezen kaleidoszkopszerü változásában, mikor a kormány egyik hónapban mint lemondott, de el nem fogadott lemondásu, másik hónapban, mint lemondott, de ügyvitellel megbizott kormány, harmadik hónapban, mint a nyár folyamára a parlament összehívása nélkül parlamentáris kormány, (Igaz! Ugy van! a szélsővaloldalon.) a következő hónapban újból mint lemondott kormány jelenik meg, s mikor még hozzá a t. minister urak még maguk is fokozzák a zavart azáltal, hogy egyik ülésben és a másik ülésben hol az egyik, hol a másik rész ül be a ministeri székekbe, a másik pedig a kéjwiselői székekbe, (Élénk derültség és taps a szélsőbal-oldalon.) akkor nem veheti rossz néven a t. kormány, ha mi is néha zavarba jövünk, hogy tulaj donképen micsoda közjogi státusban vannak és akkor nem hivatkozhatik a t. kormány a sajtóban megjelent hirekre, hanem méltóztassék ideállani a képviselőház mint egyedül illetékes fórum elé, és itten előadni az ő lemondásának szomorú kálváriáját. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az a kérdés, hogy az 1897 : XX. t.-czikknek egyik szakaszát miért kötelessége alkalmazni a kormánynak, mig a másikat, a mely ugyanúgy szól, miért nincs jogában sem alkalmazni, már eléggé tisztázva van. Én főleg azért szólaltam fel, hogy reflektáljak az igen t. ministerelnök urnak arra az állítására hogy ő a jogfolytonosság fentartása szempontjából volt köteles ezt az indeninitást beterjeszteni. A mi a jogfolytonosságot illeti, itt kötelességem rámutatni arra, hogy az igen t. lemondott kormány a jogfolytonosság fentartása terén az országgal és parlamenttel szemben kétrendbeli olyan súlyos mulasztást követett el, a mely.súlyos mulasztásokkal szemben és azokkal egyidejűleg reá, mint a jogfolytonosság fentartójára itt hivatkozni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az egyik az, a mit az igen t. lemondott ministerelnök ur jónak látott ma itt utólag, azonban rendkívül megkésve reparálni. T, i. előállott az a különös helyzet, hogy az országgyűlés előtt a legutolsó számvevőszéki jelentés, a mely arról szól, hogy milyen tulkiadások, milyen előirányzat nélküli kiadások eszközöltettek a kormány által, az 1908. év második negyedéről szól. (Ugy van! balfdől.)
