Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-473

k73. országos ülés 1910 véleményre jutott, hogy a ministerelnök urat semmiféle felelősség nem terheli. Ezzel szemben volt egy különvélemény, a melyet aláirt Beöthy Ákos, Tóth János, Rátkay László és csekélységem. Mi t. i. azon véleményen voltunk (FelMáltások bal felöl: Es vagyunk!), hogy bennünket a vizsgálatnak adatai arról győztek meg, hogy gr. Szapáry László egy szánalomraméltó áldozata volt csupán ennek a dolognak, az értelmi szerző pedig minden valószínűség szerint nem ő, hanem gr. Khuen-Héderváry Károly volt, (Igaz! JJgy van! bal felől) a ki azután utólagosan gr. Szapáry Lászlót is földig tiporta, midőn már tőle egy nyilatkozatot kapott, a melylyel szalválta. (Zaj és mozgás.) Azt azonban minden kétségen kivül megállapítottnak véltük, hogy a t. ministerelnök ur tudott ezekről a dolgokról és pedig előzetesen, anélkül, hogy azoknak megakadályozásához csak hozzá is nyúlt volna. Sőt ugyanazon közzétett aktákból meg lett állapítva minden kétséget kizárólag az, hogy az ismeretes szöktetési eset alkalmával maga Budapest székesfőváros főkapitánya részes volt a szöktetés tényében, és annak az embernek soha semmiféle eljárással magát igazolni nem kellett, sőt jutalom gyanánt, a mint méltóztatnak emlékezni, szerencsénk volt őt Pest-Pilis-Solt Kiskunmegye és Budapest székesfővárosában mint királyi biztost üdvözölni. (Zaj.) A dologra csak annyi tartozik, hogy 1903. évi augusztus 8-án befejezte eljárását a vizsgálóbizottság, melynek hivatása lett volna, hogy beterjessze jelentését az országgyűléshez, és a felmerült többségi és kisebbségi vélemény felett a képviselőházban lefolytatott vitában döntsön maga a ház. Erre azonban nem került a sor, mert 1903. évi augusztus 10-én gróf Khuen-Héderváry Károly bejelentette a házban lemondását azzal, hogy O felsége tudomásul vette ezt a lemondást. A kedélyek, szenvedélyek és a felbolygatott harag egyenlőre pihenőre tértek, mert hiszen az engesztelés megtörtént, a ministerelnök lemondott. 0 felsége azt tudomásul vette. Azt kellett hinnünk, hogy ezek után nem lesz szerencsénk többé a t. ministerelnök úrhoz. (Derültség.) Azonban mi történt ? A képviselőház azon vizsgálat, kiküldése alkalmával felfüggesztette üléseit, annyira fontosnak tartotta a kérdést; igaz ugyan, hogy csak meghatározott határidőre függesztette fel, gondolom Barta Ödön képviselőtársam indítványára. Időközben azonban történt egy csekély dolog. 1903 évi szeptember 16-án megjelent a hires chlopy-i parancs. Ez a chlopy-i j>arancs a t. ministerelnök urnak kormányzati ideje alatt jelent meg, és miután megint nem akadt magyar ember . . . Gaal Gaston: Tisza alatt jelent meg! Polónyi Géza:... kérem ez 1903. évi szeptember 16-án, tehát Khuen-Héderváry korjanuár 26-án, szerdán. 133 Hiányzása alatt jelent meg, sőt annyira az ő kormányzása alatt, hogy még a lemondása daczára is, a nélkül, hogy a képviselőháznak valaha bejelentették volna, hogy újból megbízatott, 1903. szeptember 24-én, midőn Kossuth Ferencz képviselőtársamnak és társainak indítványára az országgyűlést külön összehívni voltunk kénytelenek, akkor ő jelent meg, mint ministerelnök újból a ház előtt és (Nagy zaj. Elnök csenget.) hozott magával egy deklarácziót, a melyet a házban felolvasott ós a melyet gr. Andrássy Gyula indítványára a ház tudomásul is vett. Mi azonban, a függetlenségi és 48-as párt nem vettük azt tudomásul, miután mi láttuk, hogy ez csak annyit tartalmaz, hogy ^kimondtam ugyan, hogy soha, vitássá tettem ugyan a nemzet jogait, de azt nem azzal a szándékkal tettem, hogy az urakat megsértsem*. (Derültség.) Ez volt röviden annak a nyilatkozatnak a tartalma, a melyet gr. Khuen-Héderváry Károly felolvasott. Már most előkerült újból az a kívánság, hogy az akták terjesztessenek elő és a ház tárgyalja le. Ámde 1903. évi szeptember 29-én újból bejelenti a már egyszer lemondott ministerelnök a lemondását. Ezzel elbúcsúztunk gr. Khuen-Héderváry Károly gróftól egész a mai napig. Most újból megjelenik itt a ház színe előtt . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Elő az aktákkal! Elnök csenget.) Ifj.-Madarász József: Közben Tuskán is rúgott egyet! Polónyi Géza: . . . a mihez ezen előzmények után bátran emelhetjük azt a fohászkodást: tudjuk, hogy O felsége a magyar király az egész müveit világ által elismert gentleman, s ezért mély tisztelettel, fohászkodva kérdezzük ő tőle, mit véthetett O felségének ez a szerencsétlen magyar nemzet, hogy ép őt tartja érdemesnek, hogy a mi vezérünk legyen ? (Derültség.) Kmety Károly: Ez a megsértése a nemzetnek! (Zaj.) Polónyi Géza : De térjünk arra rá, vájjon a kormánynak bemutatkozása közjogi szempontból milyen megítélés alá esik. (Halljuk! Halljuk !) En azt mondom, hogy ez a kormány még a törvényesség szempontjából is kifogás alá esik. Én t. i az 1848. évi III. t.-czikkben becses alkotmánybiztositékokat látok lefektetve. A felelős független ministerium megalkotásakor a nemzet nemcsak a felelős és parlamenti kormányrendszert akarta életbeléptetni, de még a területi felségjogot is meg akarta őrizni. Ebben a törvényben, annak 11. §-ában világosan benne van, hogy O felségének az országból való távolléte alatt a ministereket O felsége jóváhagyásával a nádor nevezi ki. Tádjuk, hogy a nádori intézmény felállítva nincs, de az eltemetve sincs. Csak arra vonatkozólag idézem azt, hogy 48-ban a területi felségjog épségben tartása mellett