Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-472

Í72. országos ülés 1910 január 25-én, kedden. 113 kedjem, ez teljes lehetetlenség. (ÉlénTc helyeslés a néppárton és a szélsobáloldalon.) Kénytelen vagyok konstatálni, hogy igazi élvezettel, de mély szomorúsággal is hallgattam mindazokat, a miket Andrássy Gyula grófnak tiszteletreméltó egyénisége nekünk mondott. Egy hang (a szélsőbaloldalon): Tiszának vezekelt! (Zaj.) Zboray Miklós : Nincs erről szó. (Nagy zaj.) A tévedésnek elismerése sokkal nemesebb, sokkal tiszteletre méltóbb, semhogy e felett vicczet megengedni lehetne. (Zaj.) Abban találom, hogy hazafiúi fájdalommal, félelemmel, óvatossággal ajánlja a pártoknak és a háznak azt, hogy vigyázzunk, ne éljünk vissza azokkal a fegyverekkel, a melyek oly kevesek, a melyek oly gyerek, oly elégtelenek, hogy ne mutassuk ki gyengeségünket teljes egészében; hogy óvjuk meg legalább a látszatát annak, hogy alkotmányos, parlamentáris állam vagyunk, hogy óvjuk meg a látszatát annak, hogy a mi függetlenségünk nem irott szó, hanem élő valóság. (Helyeslés a néppárton.) Én azonban (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) nem jutok arra a konklúzióra és nem megyek arra a — hogy ugy fejezzem ki, tiszteletteljes értelemben mondom — lemondás politikájára, Viszont nem látom azt sem, hogy a szituáczió az volna, a melyet a miniszterelnök ur programmbeszédében mond, hogy t. i. (olvassa): »a rázkódtatások, melyek az utolsó évtized alatt állami életünket érték, túlnyomó részben onnan származnak, hogy állami intézményeink reformjai nem tartottak lépést nemzetünk ujabbkori társadalmi, gazdasági fejlődésével«. Nem itt van a hiba t. ministerelnök ur. Társadalmi berendezkedésünkkel nem tartottak lépést intézményeink ? Mely intézményeink ? A választói jog, a közigazgatás? Hisz a közigazgatás a mi erősségünk, a melyről midőn egy törvényhozás azt államosítani akarta, az _ élet megmutatta, hogy egyetlen bástyánk. (Élénk helyeslés a néppárton és a baloldalon.) De hogy ezt mi módon akarja reformálni, azzal adós maradt. Nem lényegtelen kérdés a választói jog kérdése sem, a melyhez a hozzányulást a tapasztaltak után ismeretlen eszközökkel és melynek megnyesegetósét: nem fogja tűrni egy igaz magyar sem. (Helyeslés a néppárton és a baloldalon.) A baj kútfeje nem ott van, mintha a pártok nem volnának teljes mértékben meggyőződve arról, hogy milyen súlyos viszonyokat élünk. Nem ott van a baj, hogy intézményeink rosszak, nem ott van, hogy — hiszen sokszor szánalmas az a látvány — mi egymás közt marakodunk, még ha elismerjük is intenczióink nemességét. Itt a hiba nem a mi helyzetünkben, hanem abban van, hogy nekünk azt hirdeti a ministerelnök ur, hogy a gazdasági berendezkedés joga a nemzetnek, a melyet félreismerni, elhomályoKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXVI. KÖTET. sitani nem_ szabad, de próbáljuk csak megcsinálni. (Élénk helyeslés és taps bal felöl.) Gaal Gaston: Az egész magyar alkotmányosság hazug! Zboray Miklós: Itt a hiba abban van, hogy a ministerelnök ur előjön egy programmal és azt mondja: megkísértem a parlamenttel, de megcsinálom a nélkül. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Nem! Zboray Miklós: Itt a hiba abban van, hogy bizalommal nem lehetünk, daczára annak, hogy azt mondja, hogy tekintet nélkül a bizalom kérdésére, el kell fogadni ezeket a törvényjavaslatokat a legeltetés korlátozásáról. (Elénk derültség és taps a középen és a baloldalon.) A ministerelnök ur előáll és azt mondja: erős a hitem, hogy künn a nemzetben tudok magamnak pártot, esetleg, — talán ezt is hiszi, hisz mondani muszáj — többséget szerezni. Ott van a hiba t. ministerelnök ur, hogy ön talán hiheti is ezt, mert felhasználhatja azokat az eszközöket, a melyek a mindenkori kormánynak — az előbbi kormányt leszámítva — rendelkezésére állottak, felhasználhatja: az erőszakot, a vesztegetést, a zsandárt,_ a választők véleményének meghamisítását. (Élénk helyeslés és taps bal felel.) Darányi Ferencz : Horvátországban csinálta, itt nem lehet. Zboray Miklós: De téved, ezt nem fogja elérni. Hála Istennek, már haladt ez az ország annyira, hogy igenis hihetjük, hogy ezen eszközökkel a közvéleményt nem lehet meghami sitani. (Ugy van! balfelöl és a középen.) Lehet közöttünk nézeteltérés, lehetnek egyének, a kik hiszik egész komoly meggyőződéssel, — hogy csak egy kérdést, ragadjak ki, — hogy a bankkérdésben a hazára nézve egyedül csak az önálló bank az üdvös, mások a közös banknak hivei, az egyik alárendeli ezt a kérdést egy szerinte fontosabb kérdésnek. Ma azonban olyan helyzetben vagyunk, a hol, azt hiszem, még azok is, a kik legélénkebben harczolnak az önálló bank kérdése mellett, tisztában vannak azzal, hogy tőlünk nem függő okok akadályozzák meg annak megvalósítását. Ma nem arról van szó, a mit a ministerelnök ur mond, hogy nem nyilatkozott meg ez a ház, megkérdezi tehát a nemzetet. Hisz megkérdezhették volna a mi vezéreink is. Miért nem kérdezték meg ? Azért, mert tisztában voltak azzal, hogy tőlünk nem függő felettes okok akadályozzák (Ugy van! balfelöl.) és tudják, hogy ez a nemzet gyenge, ez a nemzet szegény, ez nem is áldozatkész. Igaza van abban gr. Andrássy Gyulának, hogy egy küzdelembe belemenni óvatosaknak kell lennünk. Emlékezzünk azonban csak vissza, hogy mikor a koaliczió elfogadta, mondhatni minden nélkül — ismétlem, minden nélkül — a kormányt, hogy az u. n. darabontoktól sza15